Recent Posts

2009. szeptember 27., vasárnap

Kolbászos, sajtos kiflik és a pécsi csapat építés


Íme egy remekbe szabott rágcsálnivaló és egyben a magyarázat arra, hogy miért is ritkultak meg a posztok mostanában.
Az elmúlt hétvégén Pécsre mentünk kollektíven csapat-építeni. Igazán jó kis elnevezés egy 3 napos eszem-iszom dínom-dánomra. :) Mivel 4 órás útnak néztünk elébe, gondoltam jobb ha viszek valami rágcsálnivalót, hogy ne éhgyomorra iszogassunk a külön buszon. Édességről idén Tamásom gondoskodott, én pedig kolbásszal és sajttal töltött kifliket sütöttem. Egyszerű, reggel begyúrható és este hamar kisüthető és ízlés szerint tölthető. Nagyon finom a baconnel és sajttal töltött testvére is :)

Hozzávalók:


3 dl tej
0,5 dl olaj
1,5 tk só
20 dkg kovász
50 dkg BL 80 liszt
1 tk cukor
2,5 dkg élesztő

kolbász
sajt
tojás
szezámmag

Előző nap gyors kovászt készítek a tej felével, az élesztővel, 15 dkg liszttel, 1 kk mézzel és másnap ehhez adom a maradék langyos tejet, az olajat, a lisztet, a cukrot és a sót. Ruganyos tésztát gyúrok belőle, amit olajos deszkán kétszer is átgyúrva, hajtogatva legalább 4 órát pihentetek. Nálam reggel készült a tészta, munka végeztével az átgyúrás és este a sütés.
A duplájára kelesztett tésztát két része osztom és lisztezett táblán kör alakúra nyújtom. A kör egyenlő cikkekre vágom és a szélesebb végébe teszek egy-egy darab kolbászt és sajtot, majd feltekerem és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. 1/2 óra pihentetés után megkenem egész tojással, megszórom szezámmaggal és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 15 perc alatt megsütöm.

Az úton elfogyasztott sörök mellé nagyon jó kísérőnek bizonyult.
Az esti program vacsorával egybekötött borkóstoló volt a pécsi Bagolyvár étteremben. Sajnos kénytelen vagyok negatív reklámot készíteni, az amúgy Pécs 2. legjobb éttermének kikiáltott helynek. A kilátáson kívül, ami gyönyörű, semmit sem tudnék dicsérni. Foglalásunk volt este 8 órára, de késtünk picit, amit természetesen többször is megjegyeztek a felszolgálók. Amit vérlázítónak tartok, mert nem keveset fizethettünk 20 fős csoport lévén és nagyon nem szeretem, ha nem vendégként kezelnek. De mivel nem én szerveztem, így csendben tűrtem.
A vacsora a következőkből állt: grillezett csirkecomb filé, mandulás burgonya püré és wokban sült zöldségek, desszert vaníliás palacsinta csokoládé öntettel. Csendben jegyzem meg, hogy már az összeállítás se túl szerencsés, főként a tervezett borkóstoló elé, de gondolom adott összegből ezt lehetett kihozni az étlapon szereplő ételekből. A grillezett csirkecomb legjobb esetben is sült volt, puha, zsíros bőrrel. A krumplipüré porból készült és vizezett volt. A wokban sült zöldségek olajosak, sósak és nem igazán tudtam mit kezdeni a sült! kígyóuborkával. A desszertnél a vanília krém valami porból készült borzalom volt, a csoki öntet pedig valami vizes szósz. Természetesen minden épp csak langyos volt, pedig azzal próbálták magyarázni a késedelmes felszolgálást, hogy mi késtünk. A pincérek képtelenek voltak megjegyezni az italrendelést, bár akkor nem értem miért derogált nekik felírni?!
Mindezek után következett a borkóstoló. A honlapjukon hirdetettekkel ellentétben 3 féle bort kóstolhattunk üvegekből. A pincében állva, nagyjából 10 perc leforgása alatt volt lehetőségünk minderre. Mellé az előre ígért sajtok és gyümölcsök helyett pogácsa járt. Utána pedig megkóstolhattuk a házigazda borait is. Ez volt az est legnagyobb csalódása. Tamásom vállalta, hogy a lopóval kiszívja a hordókból a kóstolásra szánt borokat. A palackozott változatban a pécsi cirfandli ízlett a legtöbbünknek, ezért ezt ajánlotta elsőnek a házigazda a saját boraikból. Nos, köszönő viszonyban sem voltak egymással. Kénes ízű, ihatatlan lötty volt. A másik kettővel hasonlóképpen jártunk. Közben végig éreztem a házigazdánkon és a pincéren, hogy alig várják, hogy menjünk és nagyjából a hátuk közepére se kívánják ezt az egészet. Sajnálom, mert én ezt a borvidéket kedvelem leginkább és reméltem, hogy asztalnál ülve, sajtot majszolgatva, szépen lassan kóstolgathatom a borokat. Mint ahogy tavaly tehettem ezt Balatonfüreden, ahol fantasztikus magyaros hidegtálakat raktak elénk, friss kenyérrel és nem sürgetve, nem állva végigkóstolhattunk 7 féle bort.
Mivel szerettünk volna egy nagy asztalt körbeülve beszélgetni kicsit, ezért javasoltam, hogy menjünk el az általam egyetlen Pécsett ismert helyre, a Korhely Pub-ba, ahol igazán rugalmasan kezelték a helyzetet, amit 20 fő helyigénye teremtett éjfél tájban. Itt végre ihattam villányi vörösbort. :)

Az estet Pécs egyik legfelkapottabb szórakozóhelyén fejeztük be, a Cyrano-ban. Nekem túlzsúfolt volt, de lehet, hogy az előzmények is befolyásolták a hangulatomat, így inkább nem mondanék róla többet.
A szállásunk a Szinbád Hotelben volt. A hely rendkívül kellemes meglepetés volt. Kicsi, de barátságos és jól felszerelt. A szobánkhoz tartozó fürdőszobában pedig hatalmas sarokkád várt! :) A svédasztalos reggeli is finom volt, de az ebédre felszolgált grízgaluska leves, a tüzes borda, sült burgonyával, vegyes savanyúsággal és a friss, meleg almás és túrós rétes felülmúlta a várakozásainkat. A vacsora pedig már a fiúkon is kifogott mennyiségét tekintve. Előételként paradicsom volt mozzarellával és bazsalikommal, utána sajttal, sonkával töltött borda vegyes körettel és vegyes salátával, majd desszertként Gundel palacsinta. És bár itt is sikerült pár percet késnünk a vacsoránál, mégis mindent gyorsan és frissen tálalva kaptunk a kifejezetten kedves felszolgálóktól.
Ennyit "röviden" arról, hogy hová is tűntem. A jövő héttől újra receptekkel jelentkezem a megszokott ütemben.





4 megjegyzés:

ZöldSzivárvány írta...

Kedves Kaviár!
Jól tetted, amit tettél. Az étteremkritikáknak az a célja, hogy tisztességes, takaros világ épülhessen köröttünk. Ahogy írtad – és ezt el kell hinnie a „címzettnek” is: a célod nem a „megbántás” volt. Inkább az, hogy elérjük újra azt, hogy – miként a régi időkben – a vendéget vendégnek tekintsék, a helyet pedig, ahol a vendéglátás történik, olyan helynek, ahová máskor is szívesen visszatérünk, mert jó emlékeink vannak róla. Hajléknak, második otthonnak, arra a kis időre, amíg ott vagyunk. Ez több mint szolgáltatás. Ez, ha úgy tetszik, inkább filozófia. Egyébként Krúdy Szindbádja is éhen maradt volna.
Vannak már szerencsére kitűnően működő helyek, hosszú távon az ő stratégiájuk jó, hiszen meg tudják tartani a vendégeiket. Ez mindkét félnek alapvető érdeke kell, hogy legyen.
A porból készült műanyag-fogásokat, az ételszemetet, az adalékanyagokat pedig egyszer és mindenkorra el kell felejteni. Az alumíniumtálcás-kékcsíkostányéros szörnykorszak lezárásához az is hozzátartozik, hogy a minőség iránti igény belülről induljon, az étel készítőjének a lelkéből.
Nem elég, hogy a „mű” tetejére rászórunk egy marék mosatlan rukkolát (közvetlenül a celofánzacskóból kiborítva).
Nem elég a szépen hangzó ételsor és az elegáns étlap, ha mögötte langyos étel és linkség van. Az étterem célja az ízlés, az étkezési kultúra befolyásolása is. Az étel készítőjének különös hatalma van: ha kellő alázattal és szakmai felkészültséggel fordul a gondosan összeválogatott alapanyagok felé, akkor munkája valódi alkotás, igazi varázslat lesz. Akkor jó a világ, ha minden azonos saját magával: az érték az értékkel, a leves a levessel, és nem mélyhűtőből előrángatott, szétmikrózott ételzombikat kapunk az asztalunkra néhány izélevéllel ékítve – mert ezektől sem a test, sem a lélek nem gyarapodik.
Hogy mindezt szóvá tetted, az ki ne értené meg? Ha a kőműves trehány falat épít, fejedre omlik a ház. Ha a megrendelt étel csapnivaló, mit tehetsz? Csalódottan és morgolódva távozol, nahát. Ennyi? Nem. Megírtad, leírtad. Jó lépés volt, ne bánd. Szeretettel: Zöld Szivárvány

Pécsi Borozó írta...

Kedves C&L! A szólás szabadságával kapcsolatban abszolút igazad van. Szeretném megkérdezni: ki szerint Pécs 2. legjobb étterme a Bagolyvár?

Caviar et Lentille írta...

Kedves Zöldszivárvány!

Hihetetlenül örültem az írásodnak!Nagyon tetszik amit és ahogy írtál. Remélem egyre többen leszünk, akik nem hajtják le birkamód a fejüket és nem kullognak el szó nélkül, behúzott nyakkal egy ilyen, vagy hasonló esetben.
Köszönöm Neked, hogy mellém álltál!

Caviar et Lentille írta...

Kedves Pécsi Borozó!

Köszönöm szépen :)
A helyi taxisok, akikkel mentünk mondták, hogy ez a 2. legjobb étterem. És Budapesten is az a hír járhatta, hisz gondolom ezért esett a szervezőnk választása éppen rá.
És itt leszeretném szögezni, hogy nem okolom Őket! Nyilván mondták, amit hallottak. Én se tudok a környékemen lévő éttermekről érdemben nyilatkozni, hisz főzök otthon :)
Csupán szomorúnak találom, mert bárki aki nem rendelkezik különösebb helyismerettel, könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy valahol helyben, helyiektől érdeklődik és aztán csalódik.
Engem személy szerint Pécs mindig is vonzott, de csak 2 éve jutottam el oda először. Remélem hamarosan sikerül ismét pár napot eltöltenem ott, mert azért a Bagolyvárban elköltött vacsora, nem szegte a kedvem! :)