Recent Posts

2010. október 30., szombat

Sütőtökös, édesköményes kagylótészta

Naná, hogy sütőtök! Mi más is lehetne? :) Az elfekvő készletek felhasználására született meg ez a gyors tészta, ami nálunk köretként funkcionált egy kis rózsaszínre sütött kacsamell mellé.
Tudom, hogy nem mindenkinél hever a hűtőben édeskömény, de én nagyon szeretem és legnagyobb meglepetésemre Tamásom is.  A sütőtökhöz meg egészen csodás, így talán érdemes beszerezni. Az aszalt paradicsom pikánssága és a színe miatt is kihagyhatatlan volt. 
(És akkor egy kis segítség azoknak akik ellenálltak a kísértésnek és az augusztusi hőségben nem álltak neki paradicsomot aszalni :) Kifejezetten baráti, 250 Ft-os áron lehet a nagycsarnokbeli Ázsia boltban kapni)
A sütőtököt és az édesköményt is 1 centis kockákra vágtam. Kevés olívaolajra dobom először a tököt, majd mikor már félpuha hozzádobom az édesköményt és a paradicsomot is. Hozzáadom a sót és a fűszereket. Mikor minden puhára párolódott és eszméletlen illatok terjengenek a konyhában hozzákeverem a kifőtt tésztát. Ha olajban eltett paradicsomot használok, akkor azt is most adom hozzá. Tálaláskor megszórom frissen reszelt parmezánnal és meglocsolom olívaolajjal. Gyors, színes, vidám és önálló fogásként is megállja a helyét!


Hozzávalók (2 személyre):


220 g kagylótészta
1 édeskömény gumó
250 g sütőtök
100 g aszalt paradicsom 
olívaolaj
parmezán

frissen őrölt bors
1-1 csipet fahéj, gyömbér, szegfűszeg, cayenne bors, koriander és szerecsendió


2010. október 27., szerda

Sütőtökös püspökkenyér


Igen, nem elírás! Úgy látszik minden évszaknak van olyan terménye, amitől elborul az agyam. Mostanra odáig fajult a sütőtök őrületem, hogy a tavalyi leves, vagy a szimpla sült változat már nem volt elég. Ki kellett próbálnom a desszert változatát is. Annak aki szereti a sütőtök ízét szerintem telitalálat lesz.
Bár Anyukám erre azonnal rácáfolt. Idézem - "amik benne vannak nagyon finomak, viszont kiérezni a sütőtök ízét és az nekem nem finom!:) ez nyers volt?szerintem nem a vaj, hanem a tök sok benne, akár ki is maradhatna!" 
Én azért kitartok amellett, hogy finom :)
Nem akartam bonyolítani túl sok ízzel, így pisztácia került bele a színe miatt, mazsola az ősz miatt és belga csokipasztilla csakmertazért! :)
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az olvasztott vajat és a reszelt sütőtököt. Végül hozzászitáltam a sütőporral elkevert lisztet. Beleszórtam a pisztáciát, a mazsolát és a csokit. Tamásom legnagyobb megrökönyödésére ez utóbbiakat mérés nélkül, csak úgy szemre. Nagyjából 1-2 marék került bele mindenből.
Kivajazott, lisztezett őzgerinc formába öntöttem. 
220 fokra előmelegített sütőbe tettem és rögtön vissza is vettem 200 fokra, majd 15 perc elteltével 175 fokra. Összesen 50 percet sütöttem.  

Hozzávalók:

250 g nyers, reszelt sütőtök
5 egész tojás
150 g vaj
250 finomliszt
120 g cukor
vaníliarúd 
1 tk sütőpor



pisztácia
53,5%-os csokoládé  (Callebaut), természetesen bármilyen jó minőségű megfelel
mazsola, ebből is érdemes a minőséget keresni!




2010. október 25., hétfő

Beléptem a díjazottak körébe!


Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mostanában nem sokszor éreztem, hogy írnom kell. Ki tudja, talán létezik őszi fáradtság is? Főzni főztem, de semmi extra. Mostanáig. Hétvégén újra elkapott az alkotási láz és szerencsére az írás is jött vele együtt. És akkor egyszer csak kaptam egy emailt Zsófakanáltól, hogy többek közt engem ajándékozna meg a Kreatív Blogger Díjjal. Nos, ezúton is köszönöm szépen! Új lendültet kaptam tőle.
A hozzátartozó játékszabály a következő:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam
5. Tovább kell adnom 7 bloggernek
6. Be kell linkelnem őket
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjról



Bevallom a 4. pont okozta a legtöbb fejtörést. Nem egyszerű eldönteni, hogy ismeretlen embereknek mi is lehet érdekes velem kapcsolatban. Az ismerőseim meg ugyebár ismernek és tudnak rólam sok mindent. De azért lássuk, hátha...!


Érdekességek rólam:

  1. 1. Az egyik ok amiért elkezdtem blogot írni, hogy felszámoljam a recept ötletekkel teleírt kis színes cetliket a lakásban szerte szét (és jelentem: mostanra több van, mint valaha!)
  2. 2. Anyukám a legfőbb PR-osom és a legőszintébb kritikusom
  3. 3. Leginkább azt bánom, hogy Nagyi és Apu nem láthatja mindezt, azt hiszem tetszett volna Nekik
  4. 4. Szeretnék Pest környékén kertes házban élni, ahol tarthatnék állatokat - értsd: kacsát, bárányt, kecskét, ... és még sok egyebet 
  5. 5.  Szeretek műszaki üzletekben nézelődni és a barkácsáruházak is komoly lázba tudnak hozni
  6. 6. Szeretem megtervezni a mindennapjaim, nálam nincs olyan, hogy ne lenne "b" terv. Sőt, még "z" is van :)
  7. 7. Imádok játszani!


Nem is volt olyan nehéz :) Már "csak" ki kell választanom 7 bloggert, akiket kedvelek és még nem kaptak ilyen díjat.

Akiknek én adnám:

  1.   Emese és a  Dekorella
  2.  Mirtse Zsuzsa, alias Zöldszivárvány 
  3.  Mamma, Dalla cucina per te
  4.  Duende és a Szellem a fazékban
  5.  Notburga konyhája
  6.  Nea és Az otthon ízei
  7. Morzsa és drobek világa

És már csak annyi maradt hátra, hogy mindannyiuknak megjegyzést hagyjak a díjról és reménykedjem, hogy nem veszik zaklatásnak, hanem Ők is örülni fognak!















Sóban eltett citrom


Só és citrom. Egyértelműen tequila, ugye? Ez most egy új megközelítés lesz, de ígérem egészen különleges élmény!
És igen, eljutott hozzám az üzenet, hogy olyanokat "főzzek" amik közérthetőek és nem kell hozzá sem különleges, ismeretlen alapanyag, sem extra konyhai felszerelés, én mégis úgy gondolom, hogy a fő profilom továbbra is vegyes marad. Lesz zöldborsó főzelék picit másképp, de lesznek olyan különlegességek is, mint ez a mostani. 
Először a Szakácsok könyvében olvastam róla, aztán pár hónapja a Csillagánizsban - hol máshol :) - volt szerencsém megkóstolni is. Jól gondoltam, hogy szeretni fogom! Így a hétvégén üvegbe is került az én sós citromom. 
És, hogy mire lehet felhasználni? Bőrén sütöttünk királydurbincsot és annak a tetejére került pár "forgács" a héjából. De szerintem csirkével is ugyanúgy működik, csak lenne már kész!
Sajnos 8 hetet kell várni vele, de reményeim szerint a karácsonyi menüben már komolyabb szerepet kap majd.
Kezeletlen citrom kell hozzá. Ez lenne az egyetlen "különleges" alapanyag, de pl. a Culinarisban gond nélkül beszerezhető. Az ára pedig alig több mint mostanában a vegyszerekkel kezelté. 3 napig vízben áztatom őket, naponta cserélve a vizet rajtuk. Na jó itt lehet, hogy akad még egy extra dolog, a víz ugyanis forrásvíz, de tökéletes helyette a palackos is. Az oka pedig egyszerű, nem szeretném a rémesen klóros-vízköves vízben áztatni az amúgy vegyszerektől mentes citromokat. 
Ezután négybe vagy hatba vágom hosszában, de úgy hogy az alsó felén egybe maradjon. Az így kapott "tulipánokba" beletömködöm a só egy részét, aztán egy jól záródó, csatos üvegbe teszem szorosan őket. Közé dobom a chilit, a fahéjrudat, a fűszereket, rászórom a maradék sót. Végül felöntöm annyi citrom levével, hogy  nagyjából ellepje. Nem kell csurig tölteni, mert a feloldódott só és a citromok is engednek még levet. Száraz, hűvös helyre teszem és minden nap megfordítom. Így hol a fején, hol a talpán pihen és egész biztosan átjárják a fűszerek minden részét.


Hozzávalók:

6 kezeletlen citrom (eredetileg 8, de az én üvegembe ennyi fér )
110 g tengeri só
2 friss babérlevél
5 szegfűszeg
5 koriander
1 fahéjrúd
1-2 chili
+ citrom, a leve miatt (ehhez már nem fontos, hogy kezeletlen legyen)


2010. október 7., csütörtök

Csapatépítés és borkóstoló a Szél Fiainál

Ismét itt az ősz és ez egyet jelent a munkahelyemen a csapatépítéssel. Az idei helyszín Győr. És természetesen most is szeretne a társaság egy bórkóstolóval egybekötött mulatozást. A tavalyi kudarcából kiindulva joggal tarthatnék tőle, de mivel sikerült megkaparintanom a szervezés jogát, így alig várom!
Kovács Antal ajánlatára a Szél Fiai Fogadóba megyünk, Nyúlra.
A tulajdonossal, Prisztóka Tiborral a sikeres helyfoglalás után elkezdtük egyeztetni a menüt. Ő puszta jóindulatból átküldött nekem több variációt is, én meg egyre döntésképtelenebb ( és éhesebb ) lettem. Mindent akartam és lehetőleg azonnal. Így aztán mi sem természetesebb módon szombaton Tamásommal meglátogattuk, hogy megkóstolhassuk mindazt amit biztosan nem kérünk a csapattal. És ha már úgyis arra jártunk én önfeláldozó módon leteszteltem a bórkóstolót is.
Kezdeném az ételekkel. Házigazdánk szerint az étlapjuk nem követi a mai trendet, mert nem újul meg bizonyos időszakonként, „csupán” heti ajánlatokkal bővítik az állandó kínálatot. Én ennek speciel kifejezetten örülök, mert így lesz lehetőségem a többi kiszemelt ételt megkóstolni és a már megízlelt mangalica karajhoz lehet máskor is szerencsém.
És legközelebb talán a desszertre is marad kapacitásom, bár az előétel gyanánt elfogyasztott fokhagymás kacsazsírral meglocsolgatott langallóról tuti nem mondok le akkor sem! :)
Miután sikeresen halálra ettük magunkat következett a kóstoló Tibor boraiból. Biztos járt már más is úgy, hogy azt olvasta egy bor címkéjén, hogy „piros bogyós gyümölcsök illatával”, aztán felbontás után egy perc alatt kiderült, hogy sehol semmi. Nos, itt nem volt a címkére írva, még címke sem volt, de nem is kellett még mondani sem! És mégis! A ház folyóbora, a Rózsavörös Cuvée kifejezetten málnaillatú! Szégyellem magam, de a fantasztikus feketeribizli illatú bor nevét nem sikerült megjegyeznem, de egy hét és korrigálok :) A borok elnevezései egészen különlegesek ; Krém Rózsi, Peti – Fleur …; főleg ha meghallgatjuk mellé Tibor rendkívül informatív, rengeteg érdekességgel tarkított, élményszámba menő, profi előadását is. Látszik, hogy szerelmes abba, amit csinál és ez a szerelem látszik mindazon amit csinál. Már rögtön megérkezésünk után feltűnt, hogy itt tényleg minden a vendégről szól. Az egész személyzet hihetetlenül felkészült, kedves, barátságos. Olyan klassz vendéglátásban volt részünk, amit nem ártana tanítani pár étteremben, hogy aztán onnan is olyan elégedetten távozhassunk és alig várjuk a visszatérést!