Idegen tollakkal...,

Igen, idegen tollakkal ékeskedem. Mindenképp szerettem volna közkincsé tenni az alábbi levelet, mert nagyon örültem neki. A benne szereplő recept ugyanis nem az enyém, még csak el sem készítettem. Eddig! :) Az alkotója Prisztóka Tibor , akinek ezúton is nagyon szépen köszönöm ezt a fantasztikus írást és a szuper receptet!

"Most jut eszembe, estére kellene egy kis lencsét főznöm.

Előtte főznék sonkát, csülköt, persze saját pácolású-füstölésű lenne, és naná, hogy egy kis rizlingszilvánival turbózott vízben tenném a lábosba.
Aztán ezen főzőlét használnám, meg egy kis karamellizált cukrot, meg persze egy kevés fokhagymát és salotta hagymát, csipet gyömbért is a babérlevél mellé, hogy a lencse ebben párolódjék puhára, de ez a lé épp csak ellepné a lencsémet....
Aztán kellene egy csipet dijoni mustár, lepirított liszt, de épp csak hogy...., és kevés török joghurt beállítani az ízeket, és az állagát mindennek. A főtt sonka is jól jönne, mert belekockáznám a lencsébe módjával, de persze a nyers részéből pirítanék is le keveset, amit majd a kész lencsére hintenék ízlés szerint (nekem sok kellene!).
Majdnem elfelejtettem, hogy reszelnék le egy kis friss tormát, és módjával a lencsébe elkavarnék belőle (nekem sok kellene bele!).
Míg ezzel bíbelődnék, főznék pár szem fürj tojást, megpucolnám, elfelezném, a sárgáját kivenném, és elkeverném frissen készített kevéske majonézzel, és egy kis kaviárral. Finoman pirított, de kihűlt kenyérre kenném.
A lencsét tányérra szedném, meghinteném azzal a kis ropogós sonkapörccel, a felezett fürjtojásokat megpúpoznám a sárgák helyén kaviárral, és szépen terelgetve, a lencse közepére körformára rendezgetném.
Hát ilyen lenne nálam egy kaviár és lencse...
Azt hiszem, egy kevés jó féle Tibor Apátok borát innám hozzá, akácban érlelt Sauvignon Blanc és Olaszrizling cuvée-t...

Kedvelem Kaviárt & Lencsét !
Ti BOR otok "

Konfitált nyúlgerinc és olívás nyúlcomb vargányás burgonyafelfújttal

Korábban már írtam, hogy nem is olyan régen még azt se gondoltam volna, hogy nyulat fogok enni, nemhogy még meg is szeretem. Pedig pontosan ez történt. Azóta már többször került az asztalra és mikor a Tetrabbit kft. megkeresett az ajánlatával kapva kaptam az alkalmon, hogy itt is bemutathassam ezt az egészséges és rendkívül finom húst. Nekem újdonság volt az is, hogy a csirke kifejezetten zsíros tapintású hús hozzá képest, de a GasztRabbit-nál több érdekes adatot is találtam.
Addig vívódtam, hogy melyik recepttel pályázzak, hogy végül megfőztem mindkettőt. Mivel a hangsúly a húson volt, olyan köretet keresetem, ami mindkettő mellé illik. Így esett a választásom a vargányás burgonyafelfújtra. A gerincfilét tartják a legnemesebb résznek, amit mióta volt szerencsém nyulat csontozni, megértek. Azt viszont nem posztom eldönteni, hogy ki melyik részét is szereti jobban.

Olajbogyós, paradicsomos nyúlcomb 

A combfiléket megkötözöm majd kevés olívaolajon minden oldalát 1-1 percig sütöm. Aztán egy tűzálló tálba teszem őket. A visszamaradt olajra dobom a blansírozott szalonna kockákat és a hagymákat. Pár perc után hozzádobálom a fokhagyma gerezdeket, majd a hámozott, kimagozott paradicsom cikkeket is. Sózom, borsozom aztán felöntöm a fehérborral és nagy lángon addig forralom míg el nem párolog az alkohol. Ezután a combgöngyölegekre öntöm és rászórom az olajbogyókat, amiket előző naptól vízben áztatok, hogy ne legyen olyan vad sós. Fóliával szorosan lefedve 200 fokos sütőbe tolom 18 percre. Ezután leszűröm és a paradicsomos-boros pecsenyelét a harmadára forralom, majd belekeverem a jéghideg vaj kockákat.
A combokról leszedem a kötözőzsineget  és tálaláskor meglocsolom a vajas mártással és mandarinos olívaolajat csepegtetek rá, ami valami egészen fantasztikusan működik ezzel az összeállítással.


Hozzávalók:


500 g nyúlcomb filé
150 g angolszalonna
2 salotta hagyma
1 ezüst hagyma
10 kisebb paradicsom
20 szem sóban eltett fekete olajbogyó
olívaolaj
400 ml száraz fehérbor
sóvirág, frissen őrölt bors


50 g vaj





Konfitált nyúlgerinc vargányás burgonyafelfújttal és fehérbor redukcióval

A filéket úgy éreztem vétek lenne túlbonyolítani, így a konfitálás mellett döntöttem és a fehérbor redukcióval igyekeztem feldobni.



A gerincfiléket sóztam, borsoztam, vékonyan megkentem szőlőmagolajjal és mellé szórtam az aprított kakukkfüvet. Lefedve egy órát pihentettem, aztán egy lábosba tettem a libazsírral együtt és felforraltam, majd lassú tűzön 1 órát konfitáltam. Kivettem a zsírból a filéket és leitattam róluk a zsírt. Tálalás előtt száraz serpenyőben minden oldalukat megpirítottam. Közben a fehérbort a harmadára sűrítem, sóval, fehér borssal ízesítem és vajjal montírozom. Tálaláskor még pár csepp dióolajjal fűszerezem. Dióecettel meglocsolt freeze salátával, pár szelet körtével könnyed vacsora, a vargányás burgonya szufléval kiadós ebéd. 

Hozzávalók:

500 g nyúlgerinc filé
500 g libazsír
sóvirág, frissen őrölt bors
friss kakukkfű
szőlőmagolaj


375 g száraz fehérbor
50 g vaj
só, fehérbors
dióolaj





Vargányás burgonyafelfújt


A burgonyát megfőztem a tejben, aztán botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a vajat és az apróra vágott vargányát. Sóztam, borsoztam és mikor kihűlt kissé belekevertem a tojássárgákat, majd a csipet sóval felvert tojásfehérjéket. Kivajazott szufléformákba tettem és vízfürdőben 180 fokon 25 percet sütöttem. 

Hozzávalók:

500g burgonya

3 tojás sárgája

4 tojás fehérje

250 ml tej

só

frissen őrölt bors

100 g vaj

10 g szárított vargánya

Áfonyás marhatokány cipóban, málnaecetes vinaigrette-es salátával

A következő receptet Orsinak ajánlom, aki marhapörköltet szeretne főzni. Tudom, hogy ez nem marhapörkölt, de aki eddig megkóstolta még nem panaszkodott :) Leginkább egy vadpörköltre hasonlít, de persze kis változtatással remek alap lehet egy marhapörkölthöz is. 

Hozzávalók

1500 g marha fartő
200 g kolozsvári szalonna

150 g póréhagyma
500 ml borjú alaplé *
450 ml vörösboros-áfonyás alaplé **

2 db szegfűszeg

só, bors

20 g beurre manier
4 burgonyás cipó ***

1 római saláta

málnaecet

szőlőmagolaj
olíva olaj

*alaplé
3 kg borjúcsont
6 l víz
500 g hagyma
300 g zeller szár
300 g sárgarépa

**vörösboros- áfonyás alaplé

160 g vöröshagyma

100 g sárgarépa

2 gerezd fokhagyma

szőlőmagolaj

1 üveg vörösbor ( Köveskáli Cabernet Sauvignon 2007 Pálffy Pince )

200 ml áfonyadzsem

ízesítő csokor ’bouquet garni’ ( póréhagyma, petrezselyemszár, kakukkfű, babérlevél )

só,bors

***burgonyás cipó

500 g BL 80–as liszt

250 g főtt burgonya

200 ml a főzővízéből

20 g friss élesztő

5 g cukor

12 g só

olaj a gyúráshoz

vinaigrette

20 g málnaecet

50 g szőlőmagolaj

50 g olívaolaj

só,bors

beurre manié

50 g liszt

50 g vaj

Előkészületek

Alaplé főzése

A borjúcsontokat egy tepsibe teszem és 200 fokos sütőben 30 percig pirítom. Egy nagy fazékba szedem a csontokat,felöntöm 1 liter vízzel és felforralom. Lehabozom, aztán  rádobom a tisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségeket és  hozzáöntöm a maradék  vizet  majd lassú tűzön főzöm 6-8 órát. Közben folyamatosan lehabozom. A végén borsozom.

Vörösboros-áfonyás alaplé elkészítése

A sárgarépát mirepoix-ra vágom és az olajon dinsztelni kezdem. Hozzáadom az apróra vágott hagymát és tovább párolom. Felöntöm a borral, beleteszem a bouquet garni-t, a kissé szétlapított fokhagymát, a frissen őrölt borsot. Lassú tűzön nagyjából a felére sűrítem. Leszűröm és hozzákeverem az áfonyadzsemmet.   

Cipók sütése

A lisztet egy nagy tálba szitálom, a közepébe egy mélyedésbe teszem az áttört burgonyát, a langyos főzővízében cukorral felfuttatott élesztőt, a sót, majd összegyúrom. Nagyjából 10 perc pihentetés után olajos deszkán, olajos kézzel addig gyúrom, míg fel nem veszi az olajat és elkezd hozzáragadni a deszkához. Ekkor visszateszem az edénybe és letakarom.  Ezt még 3-szor ismétlem meg a következő 1 órában, aztán a kezemmel téglalap alakúra nyomogatom, majd 3-ba hajtom, mint egy levelet, aztán elfordítom és megint a közepe felé hajtom a két szélét. Hajtással lefelé visszateszem a kiolajozott kelesztő tálba és letakarva kelesztem min. 3 órát.

Cipókat formázok belőle és letakarva 30 percet pihentetem. Ollóval megcsípem a tetejüket, megspriccelem és 230 fokra előmelegített sütőbe teszem. 10 perc elteltével visszaveszem a hőmérsékletet 200 fokra és még kb. 25 percig sütöm. Rácson hagyom kihűlni.  

Vörösborecetes vinaigrette elkészítése

Az ecetet sózom, borsozom és folyamatos kevergetés mellett hozzácsorgatom az olajakat. Felhasználásig hűtőbe teszem.

Beurre manier elkészítése

Egy serpenyőben vajat hevítek és hozzáadom a lisztet. Folyamatos kevergetés mellett 2 órát sütöm vigyázva, hogy ne kapjon színt. Hűtőben dermesztem.

Főzés

A marhahúst megmosom, lehártyázom és felszeletelem kb. 40 grammos csíkokra.

A kolozsvári szalonnát csíkokra vágom és blansírozom, majd papírtörlőn megszárogatom. Egy vastag aljú lábosban olajat hevítek, beledobom a szegfűszeget és kisebb adagokban 5-6 perc alatt elősütöm a húscsíkokat. Közben sózom, borsozom.  Egybeteszem az egészet, hozzáadom az apróra vágott póréhagymát és pár percig dinsztelem, aztán egy mázas cserépedénybe teszem. Hozzákeverem a blansírozott szalonnát és felöntöm a kétféle alaplével. Lefedem és 140 fokon 2 órát sütöm. Visszaszedem a lábosba „belemorzsolom” a beurre manier-ét és mikor besűrűsödött leveszem a tűzről.

Tálalás

A cipóknak levágom a tetejét és kivájom a belsejét. Beletöltök egy-egy adagot a raguból és melléteszem a cipó levágott „kalapját”. A megmosott salátát egy tálba tépkedem és meglocsolom az öntettel.   

A Csillagánizs főzőiskola, Várvizi Péter és még egy s más

A jó bornak nem kell cégér- tartja a magyar közmondás. Egyetértek, de most mégis úgy gondolom mesélek egy kicsit arról a főzőiskoláról, ami nálam már már függőséget váltott ki. 
Igen, ez a Csillagánizs és nem, még nem lakom ott, csak gyakran vendégeskedem náluk:) Szeretem azt a hihetetlen profizmust, ahogy az órák az első perctől az utolsóig fel vannak építve. A küldetéstudatukat, az segítőkészségüket és a hozzám illetve a tanulótársaimhoz való hozzáállásukat. Tavaly az évzárón még könyvet is kaptam a "társadalmi munkámért", ami mindösszesen abból állt, hogy összedobtam egy pdf file-t a francia AOC minősítésű sajtokról. A könyv Jacques Pepin: Elnökök séfje, természetesen dedikálva. 


Úgy érzem azon kívül, hogy szuper kikapcsolódás olyan emberek társaságában, akikkel közös a szenvedélyünk, minden órán rengeteget tanulok is. Időnként annyi infóval van tele a fejem, hogy hazaérkezés után még kell pár óra, hogy leülepedjenek bennem a dolgok.
Régi vágyam teljesült nemrég, mikor húsbontáson vettem részt. Előtte komolyan elgondolkodtam már azon, hogy bekéredzkedem Józsiékhoz a Nagycsarnokba tanulni egy kis hentesmesterséget :) Mert persze, hogy feltudtam eddig is vágni a csirkemellet, a karaj kicsontozása sem okozott gondot sőt! még a halakkal is egész jól elboldogultam. De nem tudtam kicsontozni egy csirkét, úgy hogy az közben egészben maradjon! A nyúl csontozásáról, nyolc részre vágásáról meg ne is beszéljünk. Korábban azt se gondoltam volna, hogy valaha megkóstolom, nemhogy még meg is szeretem! 
Nekem ezek az órák hihetetlen magabiztosságot adtak, pedig most már bevallhatom, hogy az első óra előtt eszméletlenül izgultam :) Inspirálnak és bár eddig sem voltam híján a kísérletező kedvnek, azóta még bátrabban fordulok az új és különleges alapanyagokhoz, elkészítési módokhoz. És nem utolsó sorban - lekopogom - azóta nem vágtam el a kezem főzés közben. Persze nincsenek illúzióm, hogy ez most már mindig így lesz, de akkor is! :)
Segal Viktortól ízelítőt kaphattam a fúziós konyhából és Ázsia ízvilágába is beleshettem. Mindeközben annyi, de annyi érdekes történetet hallgathattam és rengeteg ötlettel gazdagodtam.    
A Francia gasztronómiai kalandozások során sikeresen beleszerettem francia konyha egyszerű, de mégis különleges ízvilágába. És természetesen a sajtokba, amikből volt szerencsém végigkóstolni a régiók eredet védett sajtjai közül jó párat. Hozzá Mach Tímea - az iskola egyik tulajdonosa és a főzőestek örökös háziasszonya - által sütött házi baguettet falatoztunk. Az ételek mellé pedig Kovács Antal által ajánlott kézműves borokat kóstolhattam. 
Nem is olyan soká pedig újabb álmom teljesül, mert a nyáron Tokióban sztázsoló Várvizi Péter vezetésével bepillantást nyerhetek a japán konyha rejtelmeibe! :)

A végére hagytam a lényeget. A cikket, amit elolvasva úgy éreztem szeretném, ha eljutna az üzenete azokhoz , akik olvasnak. Ha valaha felmerülne bárkiben a kérdés, hogy miért is ebbe az főzőiskolába járok, akkor elég csak elolvasnia a Dinning Guide-on megjelent cikket - ahol Várvizi Péter mesél Várvizi Péterről - és tudom, hogy azonnal megérti majd, hogy nekem miért is ő A SÉF, akinél élmény a tanulás. 

Guacamole

Azt hiszem valamikor 8 éve készítettem először. Azért is maradt meg bennem ennyire, mert akkoriban még komoly nehézségekbe ütköztem, mikor koriandert, avokádót, chilit és limeot próbáltam beszerezni - egyszerre. Volt, hogy sikerült szert tennem egy cserép korianderre, de képtelen voltam életben tartani, míg a totál éretlen avokádóim egy papírzacskóban félpuha állapotba kerültek. Azóta többször is készítettem, egészen addig, míg egyszer bele nem szaladtam egy félérett avokádóba, amitől az egész guacamole keserű lett, mint az epe.
A napokban Kata barátnőm írt, hogy Ő bizony eddig várta, hogy végre meglepjem egy kis guacamoléval, de most már megelégelte és kéri a receptet. És hát ki merne ellentmondani egy kismamának? :) Így elküldtem a receptet, majd elmentem beszerezni a hozzávalókat, mert én is kedvet kaptam hozzá.
Soha ilyen jó avokádót nem sikerült még vennem. Tökéletesen érett volt. Kaptam lime-ot, koriandert és kísérletképp habanero paprikát választottam hozzá. Szeretem ezt a fajtát, mert valahogy másképp csíp és fantasztikus aromája van.
Érdemes előkészülni mindennel, hogy gyorsan tudjunk dolgozni és ne legyen ideje megbarnulni az avokádónak.
Először a paradicsomok héjára éles késsel x-et rajzolok, majd egy kis tálba téve nyakon öntöm őket forró vízzel. Kb. fél perc elteltével leöntöm róla vizet és jeges vízbe dobom. Ezután könnyedén lehúzom a héját, cikkekre vágom, kiszedem a magos részét és apró kockákra vágom. 
A hagymát megpucolom és apróra vágom. Felaprítom a koriander leveleket. A paprikából vékony csíkokat vágok, aztán egészen apró kockákra szelem.
Az avokádóból, most ezt a lilás fajtát választottam. Félbevágom és mivel puha, így erőlködés nélkül kiszedem a magját, aztán villával összetöröm. Sózom, meglocsolom a lime levével és hozzákeverem a többi hozzávalót is. 
Aki nem szereti a koriandert, mint például Tamásom, azoknak anélkül is lehet készíteni.
Az első guacamolémat botmixerrel teljesen simára kevertem és tettem bele egy egész pici tejszínt is. 
Mostanra ezt a rusztikusabb, darabos és tejszín nélküli változatot preferálom. Egy kis tortilla chips és kész is rágcsálnivaló a hűvös őszi estékre!   

 

Hozzávalók: 

2 érett avokádó

1/2 lime leve

2 kemény, érett paradicsom

1 habanero paprika, vagy chil

1 fehér hagyma vagy salotta, mogyoróhagyma vagy esetleg lila

koriander

só

 

Tökmagos kenyérkék

Általában 2 hetente hétvégén szoktam péknét játszani. Ilyenkor minden tiszta liszt és minden nagyobb méretű tálamban kenyértészták pihennek. Aztán estefelé nekiállok formázni, sütni, majd természetesen azonnal minőségi ellenőrzésnek vetjük alá Tamásommal. Abban mindketten egyetértünk, hogy ilyenkor a legfinomabb egy kis vajjal, sóval. És akkor sincs gond még egy kis sajt és egy üveg bor is társul a tesztelési folyamathoz :)
Ha kihűltek zacskóba kerülnek és irány a fagyasztó, hogy aztán 2 hétig ne legyen gondunk a pékárura. Készül ilyenkor paprikás, hagymás, burgonyás, rozsos zsemle, baguette, cipó, vagy épp normál fehér kenyér. A legutóbb pedig szépséges tökmagos kenyérkék is születtek. A nagyüzemi kenyérsütésnél nem szoktam bajlódni kovásszal, de azért itt is érvényes, hogy jó kenyérhez bizony idő kell! De szerencsére nem igényel folyamatos törődést, így belefér a hétvégi programba.
Mivel kézzel szoktam dagasztani, az a tapasztalatom, hogy egyszerre max. fél kg liszttel lehet igazán jól dolgozni. Ez még pont az a mennyiség, amit egyszerű gyúrni, hajtogatni és nem utolsó sorban, így könnyedén variálhatom az ízesítést és a formákat.
Először az élesztőt szoktam összekeverni a vízzel, ami nálam forrásvíz a már korábban említett okokból. Hozzáadom a cukrot, majd az egészet beleöntöm a tálba szitált liszt közepébe. Dagasztani kezdem, majd adok hozzá sót és olajat is, aztán legalább 10 percig gyúrom. 
Ha burgonyás tésztát szeretnék, akkor adok hozzá 50 g burgonyapelyhet. A paprikásba pirospaprikát, a hagymásba sült hagymát teszek. Ezután legalább 2,5 órát kelesztem. Aztán formázom, majd duplájára kelesztem és végül 240 fokra előmelegített sütőbe tolom, visszaveszem a hőt 200 fokra és 16-18 perc alatt készre sütöm. Ha nem baguettek készülnek - azokat formában sütöm - akkor sütőzacskóban kelesztem őket duplájára és abban is sütöm. A tökmagos kenyér is zacskóban sült. 500 g lisztből 4 db készült, így ezeket 18-20 percig sütöttem. Nem vágtam be a tetejét, mert szeretem az így kialakuló ropogós repedéseket. Zsemléből pl. 9 nagyjából egyenlő, 100-120g-os, részre szoktam szedni a tésztát ezeknél elég a rövidebb sütési idő is.

Hozzávalók: 

500 g BL80-as liszt

340 g víz

5,5 g szárított élesztő

50 ml olaj

25 g só 

40 g porcukor

1 kk aszkorbinsav

 

Levélcsokor Dekorella után szabadon

Ennek most semmi, de semmi köze nem lesz a gasztronómiához, de annyira tetszik, hogy gondoltam közzé teszem. Emesénél olvastam, hogyan lehet virágcsokrot készíteni őszi falevelekből és hétvégén levélgyűjtésbe, majd levélcsokor készítésbe fogtam. A prototípus Anyukám irodáját fogja díszíteni, de ha eláll az eső biztos nekifogok egy újabb csokornak!

Sütőtökös, édesköményes kagylótészta

Naná, hogy sütőtök! Mi más is lehetne? :) Az elfekvő készletek felhasználására született meg ez a gyors tészta, ami nálunk köretként funkcionált egy kis rózsaszínre sütött kacsamell mellé.
Tudom, hogy nem mindenkinél hever a hűtőben édeskömény, de én nagyon szeretem és legnagyobb meglepetésemre Tamásom is.  A sütőtökhöz meg egészen csodás, így talán érdemes beszerezni. Az aszalt paradicsom pikánssága és a színe miatt is kihagyhatatlan volt. 
(És akkor egy kis segítség azoknak akik ellenálltak a kísértésnek és az augusztusi hőségben nem álltak neki paradicsomot aszalni :) Kifejezetten baráti, 250 Ft-os áron lehet a nagycsarnokbeli Ázsia boltban kapni)
A sütőtököt és az édesköményt is 1 centis kockákra vágtam. Kevés olívaolajra dobom először a tököt, majd mikor már félpuha hozzádobom az édesköményt és a paradicsomot is. Hozzáadom a sót és a fűszereket. Mikor minden puhára párolódott és eszméletlen illatok terjengenek a konyhában hozzákeverem a kifőtt tésztát. Ha olajban eltett paradicsomot használok, akkor azt is most adom hozzá. Tálaláskor megszórom frissen reszelt parmezánnal és meglocsolom olívaolajjal. Gyors, színes, vidám és önálló fogásként is megállja a helyét!


Hozzávalók (2 személyre):


220 g kagylótészta
1 édeskömény gumó
250 g sütőtök
100 g aszalt paradicsom 
olívaolaj
parmezán
só
frissen őrölt bors
1-1 csipet fahéj, gyömbér, szegfűszeg, cayenne bors, koriander és szerecsendió

Sütőtökös püspökkenyér

Igen, nem elírás! Úgy látszik minden évszaknak van olyan terménye, amitől elborul az agyam. Mostanra odáig fajult a sütőtök őrületem, hogy a tavalyi leves, vagy a szimpla sült változat már nem volt elég. Ki kellett próbálnom a desszert változatát is. Annak aki szereti a sütőtök ízét szerintem telitalálat lesz.
Bár Anyukám erre azonnal rácáfolt. Idézem - "amik benne vannak nagyon finomak, viszont kiérezni a sütőtök ízét és az nekem nem finom!:) ez nyers volt?szerintem nem a vaj, hanem a tök sok benne, akár ki is maradhatna!" 
Én azért kitartok amellett, hogy finom :)
Nem akartam bonyolítani túl sok ízzel, így pisztácia került bele a színe miatt, mazsola az ősz miatt és belga csokipasztilla csakmertazért! :)
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az olvasztott vajat és a reszelt sütőtököt. Végül hozzászitáltam a sütőporral elkevert lisztet. Beleszórtam a pisztáciát, a mazsolát és a csokit. Tamásom legnagyobb megrökönyödésére ez utóbbiakat mérés nélkül, csak úgy szemre. Nagyjából 1-2 marék került bele mindenből.
Kivajazott, lisztezett őzgerinc formába öntöttem. 
220 fokra előmelegített sütőbe tettem és rögtön vissza is vettem 200 fokra, majd 15 perc elteltével 175 fokra. Összesen 50 percet sütöttem.  

Hozzávalók:

250 g nyers, reszelt sütőtök
5 egész tojás
150 g vaj
250 finomliszt
120 g cukor
vaníliarúd 
1 tk sütőpor
só


pisztácia
53,5%-os csokoládé  (Callebaut), természetesen bármilyen jó minőségű megfelel
mazsola, ebből is érdemes a minőséget keresni!

Beléptem a díjazottak körébe!

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mostanában nem sokszor éreztem, hogy írnom kell. Ki tudja, talán létezik őszi fáradtság is? Főzni főztem, de semmi extra. Mostanáig. Hétvégén újra elkapott az alkotási láz és szerencsére az írás is jött vele együtt. És akkor egyszer csak kaptam egy emailt Zsófakanáltól, hogy többek közt engem ajándékozna meg a Kreatív Blogger Díjjal. Nos, ezúton is köszönöm szépen! Új lendültet kaptam tőle.
A hozzátartozó játékszabály a következő:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam
5. Tovább kell adnom 7 bloggernek
6. Be kell linkelnem őket
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjról


Bevallom a 4. pont okozta a legtöbb fejtörést. Nem egyszerű eldönteni, hogy ismeretlen embereknek mi is lehet érdekes velem kapcsolatban. Az ismerőseim meg ugyebár ismernek és tudnak rólam sok mindent. De azért lássuk, hátha...!


Érdekességek rólam:

1. 1. Az egyik ok amiért elkezdtem blogot írni, hogy felszámoljam a recept ötletekkel teleírt kis színes cetliket a lakásban szerte szét (és jelentem: mostanra több van, mint valaha!)
2. 2. Anyukám a legfőbb PR-osom és a legőszintébb kritikusom
3. 3. Leginkább azt bánom, hogy Nagyi és Apu nem láthatja mindezt, azt hiszem tetszett volna Nekik
4. 4. Szeretnék Pest környékén kertes házban élni, ahol tarthatnék állatokat - értsd: kacsát, bárányt, kecskét, ... és még sok egyebet 
5. 5.  Szeretek műszaki üzletekben nézelődni és a barkácsáruházak is komoly lázba tudnak hozni
6. 6. Szeretem megtervezni a mindennapjaim, nálam nincs olyan, hogy ne lenne "b" terv. Sőt, még "z" is van :)
7. 7. Imádok játszani!

Nem is volt olyan nehéz :) Már "csak" ki kell választanom 7 bloggert, akiket kedvelek és még nem kaptak ilyen díjat.

Akiknek én adnám:

1.   Emese és a  Dekorella
2.  Mirtse Zsuzsa, alias Zöldszivárvány 
3.  Mamma, Dalla cucina per te
4.  Duende és a Szellem a fazékban
5.  Notburga konyhája
6.  Nea és Az otthon ízei
7. Morzsa és drobek világa

És már csak annyi maradt hátra, hogy mindannyiuknak megjegyzést hagyjak a díjról és reménykedjem, hogy nem veszik zaklatásnak, hanem Ők is örülni fognak!

Sóban eltett citrom

Só és citrom. Egyértelműen tequila, ugye? Ez most egy új megközelítés lesz, de ígérem egészen különleges élmény!
És igen, eljutott hozzám az üzenet, hogy olyanokat "főzzek" amik közérthetőek és nem kell hozzá sem különleges, ismeretlen alapanyag, sem extra konyhai felszerelés, én mégis úgy gondolom, hogy a fő profilom továbbra is vegyes marad. Lesz zöldborsó főzelék picit másképp, de lesznek olyan különlegességek is, mint ez a mostani. 
Először a Szakácsok könyvében olvastam róla, aztán pár hónapja a Csillagánizsban - hol máshol :) - volt szerencsém megkóstolni is. Jól gondoltam, hogy szeretni fogom! Így a hétvégén üvegbe is került az én sós citromom. 
És, hogy mire lehet felhasználni? Bőrén sütöttünk királydurbincsot és annak a tetejére került pár "forgács" a héjából. De szerintem csirkével is ugyanúgy működik, csak lenne már kész!
Sajnos 8 hetet kell várni vele, de reményeim szerint a karácsonyi menüben már komolyabb szerepet kap majd.
Kezeletlen citrom kell hozzá. Ez lenne az egyetlen "különleges" alapanyag, de pl. a Culinarisban gond nélkül beszerezhető. Az ára pedig alig több mint mostanában a vegyszerekkel kezelté. 3 napig vízben áztatom őket, naponta cserélve a vizet rajtuk. Na jó itt lehet, hogy akad még egy extra dolog, a víz ugyanis forrásvíz, de tökéletes helyette a palackos is. Az oka pedig egyszerű, nem szeretném a rémesen klóros-vízköves vízben áztatni az amúgy vegyszerektől mentes citromokat. 
Ezután négybe vagy hatba vágom hosszában, de úgy hogy az alsó felén egybe maradjon. Az így kapott "tulipánokba" beletömködöm a só egy részét, aztán egy jól záródó, csatos üvegbe teszem szorosan őket. Közé dobom a chilit, a fahéjrudat, a fűszereket, rászórom a maradék sót. Végül felöntöm annyi citrom levével, hogy  nagyjából ellepje. Nem kell csurig tölteni, mert a feloldódott só és a citromok is engednek még levet. Száraz, hűvös helyre teszem és minden nap megfordítom. Így hol a fején, hol a talpán pihen és egész biztosan átjárják a fűszerek minden részét.


Hozzávalók:

6 kezeletlen citrom (eredetileg 8, de az én üvegembe ennyi fér )
110 g tengeri só
2 friss babérlevél
5 szegfűszeg
5 koriander
1 fahéjrúd
1-2 chili
+ citrom, a leve miatt (ehhez már nem fontos, hogy kezeletlen legyen)

Csapatépítés és borkóstoló a Szél Fiainál

Ismét itt az ősz és ez egyet jelent a munkahelyemen a csapatépítéssel. Az idei helyszín Győr. És természetesen most is szeretne a társaság egy bórkóstolóval egybekötött mulatozást. A tavalyi kudarcából kiindulva joggal tarthatnék tőle, de mivel sikerült megkaparintanom a szervezés jogát, így alig várom!

Kovács Antal ajánlatára a Szél Fiai Fogadóba megyünk, Nyúlra.

A tulajdonossal, Prisztóka Tiborral a sikeres helyfoglalás után elkezdtük egyeztetni a menüt. Ő puszta jóindulatból átküldött nekem több variációt is, én meg egyre döntésképtelenebb ( és éhesebb ) lettem. Mindent akartam és lehetőleg azonnal. Így aztán mi sem természetesebb módon szombaton Tamásommal meglátogattuk, hogy megkóstolhassuk mindazt amit biztosan nem kérünk a csapattal. És ha már úgyis arra jártunk én önfeláldozó módon leteszteltem a bórkóstolót is.

Kezdeném az ételekkel. Házigazdánk szerint az étlapjuk nem követi a mai trendet, mert nem újul meg bizonyos időszakonként, „csupán” heti ajánlatokkal bővítik az állandó kínálatot. Én ennek speciel kifejezetten örülök, mert így lesz lehetőségem a többi kiszemelt ételt megkóstolni és a már megízlelt mangalica karajhoz lehet máskor is szerencsém.

És legközelebb talán a desszertre is marad kapacitásom, bár az előétel gyanánt elfogyasztott fokhagymás kacsazsírral meglocsolgatott langallóról tuti nem mondok le akkor sem! :)

Miután sikeresen halálra ettük magunkat következett a kóstoló Tibor boraiból. Biztos járt már más is úgy, hogy azt olvasta egy bor címkéjén, hogy „piros bogyós gyümölcsök illatával”, aztán felbontás után egy perc alatt kiderült, hogy sehol semmi. Nos, itt nem volt a címkére írva, még címke sem volt, de nem is kellett még mondani sem! És mégis! A ház folyóbora, a Rózsavörös Cuvée kifejezetten málnaillatú! Szégyellem magam, de a fantasztikus feketeribizli illatú bor nevét nem sikerült megjegyeznem, de egy hét és korrigálok :) A borok elnevezései egészen különlegesek ; Krém Rózsi, Peti – Fleur …; főleg ha meghallgatjuk mellé Tibor rendkívül informatív, rengeteg érdekességgel tarkított, élményszámba menő, profi előadását is. Látszik, hogy szerelmes abba, amit csinál és ez a szerelem látszik mindazon amit csinál. Már rögtön megérkezésünk után feltűnt, hogy itt tényleg minden a vendégről szól. Az egész személyzet hihetetlenül felkészült, kedves, barátságos. Olyan klassz vendéglátásban volt részünk, amit nem ártana tanítani pár étteremben, hogy aztán onnan is olyan elégedetten távozhassunk és alig várjuk a visszatérést!

Elvek, a Csillagánizs és egy csúcs köret Champagne vidékéről

Nem olvasok bulvársajtót. Nem sznobizmus, egyszerűen csak fenntartásaim vannak az ott tényként közölt hírekkel. Szerintem jogosan. Hinném, ha látnám, vagyis ha ott élnék velük. Ettől pedig az Isten mentse meg mindkét felet! :) Az élet megannyi területén próbálok nem ítélkezni, nem alkotni felelőtlen véleményt a tények teljes és alapos megismerése nélkül. És hogy hogyan is jön ez ide? Csak úgy, hogy lassan ideje lenne nem meglepődnöm azon, hogy Csillagánizsban tett számos látogatásaim alkalmával, újabb és újabb, addig tényként számon tartott megállapításom, véleményem íródik felül :)
Ilyen volt például az :"én nem szeretem a somlói bort". Persze csak míg Kovács Antal ajánlására meg nem kóstoltam a Somlói Apátság Pincészet hárslevelűjét, ami azóta a top5-be avanzsálta magát nálam a fehérborok tekintetében. Aztán itt volt még az :"én nem eszem nyulat" kijelentés. Mondanom sem kell, hogy mire végére értünk a franciaországi gasztro kalandozásnak már a nyúlon is túl voltam. És túléltem, sőt! :) 
Aztán hittem én, hogy nem szeretem a zsályát. Elsőként egy harcsa mellett találtam fantasztikusnak, legutóbb pedig elkészítettük azt a köretet, amitől elgyengülök, ha csak rágondolok.
A szalonnát kockára vágom és a harmadát kevés olajon pirítani kezdem, hozzáadom a szálakra vágott hagymák harmadát és tovább sütöm, de vigyázva, hogy ne kapjon színt. Ezután hozzáadom a kb. fél centis karikára vágott krumplik harmadát és nagyjából 10-15 percig rázogatva, óvatosan meg-megfogatva sütögetem. Ha kezd pirulni hozzádobok egy darabka vajat, majd mikor az elolvadt egy mázas cseréptálba borítom. Ugyanígy teszek a másik két harmad krumpli, hagyma, szalonna trióval is. A zsályát nagyobb darabokra vágva közé szórom és a rétegek közé szitálom a lisztet. Sóval óvatosan ízesítem, mert a szalonna sós! Ráöntöm a fehérbort és közvetlen a krumpli tetejére simítok, nyomkodok egy alufólia darabot, aztán alaposan lefedem egy másikkal és beteszem a sütőbe 150 fokra 2 órára.
Az idő leteltével 200 fokon rá lehet sütni pár percet fedő nélkül. 
Tálaláskor borsozom, megszórom esetleg friss kakukkfűvel és a lényeg!:óvatosan megöntözöm dióecettel, amitől valami olyan különleges ízt kap az olvadóan puha krumpli, hogy eszméletlen.
Ott sertésszűzzel, mi itthon malackarajjal ettük. Nálam önálló fogásként is megállja a helyét!

Hozzávalók:

1000 g krumpli

2 vöröshagyma ( ezüsthagyma helyett )

4 salotta hagyma

200 g kolozsvári szalonna

1 csokor friss zsálya ( szárított nem jó!!! )

200 g száraz fehérbor

8 g liszt ( nem elírás, tényleg ilyen kevés )

só, bors

dióecet

kakukkfű

Paella csirkével és garnélával

Gondolom nem okozok senkinek sem meglepetést, ha elmesélem, hogy bizonyos konyhafelszerelés üzletek számomra illetve inkább a pénztárcám számára életveszélyesnek bizonyulnak. Az egyetlen megoldás, ha nem megyek be, ha nem nézem meg a honlapjukat. De mivel rám is igaz a mondás, hogy mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek, így csak a konyhám befogadó képessége és a bankszámlám szab határt vágyaimnak. 
Tamásom persze türelemmel és beletörődéssel szemléli gyűjtögető életmódom. Na, azért a Lacortól beszerzett paella sütő már nála is kiverte a biztosítékot. Mivel róla mintázták a nyugalom szobrát, így nála ez csupán egy kérdést eredményezett: " Tényleg nem élhetük paella sütő nélkül?" 
Aztán persze az első falat után áhítattal közölte, hogy megérte... :)
A paellához, akárcsak a rizottóhoz, nagyon fontos, hogy jó minőségű, kerek szemű, sok nedvességet felvenni képes rizsfajtát használjunk.  Én calaspara fajtát használok, ez egy eredetvédett spanyol rizs, Murica környékéről, de bármelyik rizottó rizs vagy japán kerek szemű rizs tökéletes hozzá.
Fontos a jó alaplé, ami lehet csirke, zöldség vagy halalaplé. Elengedhetetlen a sofrito, ami tulajdonképp a paella és még sok katalán étel alapja. Olívaolaj, hagyma és paradicsom összesütve. Természetesen tehetünk még bele paprikát, fokhagymát, zöldfűszereket, de akár húsokat is. 
Még egy dologra van szükség az igazán jó paella elkészítéséhez, egy paella serpenyőre. 
Az enyém zománcozott acél, 40 centi átmérőjű, kb. 5 cm magas.. Ebben tud kialakulni az alján egy vékony, karamellizálódott réteg, ami szerintem a legjobb része ennek az ételnek.
A garnélát megpucolom és a páncélját csirkealaplével felöntve nagy lángon 15 percig forralom, aztán leszűröm és belekeverem a sáfrányt. A serpenyőt a legnagyobb lángra téve olajat hevítek, majd beleszórom a csirkehús darabokat, megpirítom aztán kiszedem egy tálba. Az edénybe öntök 4 ek olívaolajat, beleszórom a hagymát, a paprikát, a paradicsomot és addig sütöm míg a paradicsomnak el nem fő a leve. Ekkor hozzáadom a rizst és 1 percig kevergetem, majd megszórom apróra vágott fokhagymával és egy kiskanál füstölt pirospaprikával. Hozzáöntöm a bort és 1 perc elteltével a forró alaplevet is. Sózom, borsozom.  Ezután már nem keverem csak rázogatom az edény füleinél fogva. Kb. 10 perc elteltével hozzáadom a csirkehúst, a haldarabokat, a garnélát, az előfőzött zöldborsót és újabb 10 percig sütöm, de már kisebb lángon. 5 percet pihentetem, aztán megszórom friss petrezselyemmel és citrom cikkekkel. Ha ketten esszük, akkor nem szoktunk tányérral bajlódni, egyszerűen középre tesszük a tálat és vígan falatozunk :)

Hozzávalók 4 személyre:

300 g csirkehús

200 g garnéla

200 g nyelvhal, tintahal

1000 ml csirkealaplé

75 ml száraz fehérbor

300 g rizs (Calasparra, Arborio, Carnaroli, Vialone nano, nishiki ) 

100 g zöldborsó

2 fej vöröshagyma (apróra vágva)

4 gerezd fokhagyma 

2 piros húsú paprika 

1 nagy, húsos paradicsom 

füstölt pirospaprika ( elhagyható) 

1 csokor petrezselyem

1 citrom

olívaolaj

1 nagyobb csipet sáfrány 

só, bors

Rókagombás rizottó

Így kell lebukni :) Íme egy újabb jó, ami a nyaralás alatt történt velünk! Gyönyörű, friss erdei gombára sikerült szert tennünk. Eredetileg úgy terveztem, hogy hazafelé útba ejtjük a szombathelyi piacot friss erdei gombáért. Mivel ott már jártam a Keresztszüleimmel épp ilyen okból kifolyólag és nem is akkora kerülő Szombathely Gosztoláról Pest felé főleg, ha jól meg tudja ideologizálni az útvonalat az ember lánya :) De végül a piacozás elmaradt, mert a veleméri templom mellett egy nénitől 1000 ft/kg áron vettem friss rókagombát. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Bosnyák téri piacon 3200ft/kg volt, de láttam már 4000ft-ért is. A néni árult szárított vargányát is 1,2 kg (szárítva 100 g ) került 1000 forintba. Azt hiszem ez is elég jó vétel volt:)
Nem akartam túlbonyolítani az ételt, hogy élvezhessük az erdei gomba páratlan ízét, így egyszerűen csak megmostam a gombát és összetépkedtem, majd kevés forró olaj-vaj keverékén átsütöttem. Sóztam, borsoztam és öntöttem rá egy kevés száraz fehérbort. Most épp olaszrizlinget, mert idén úgy tűnik ő a kedvenc. 
Ezután elkészítettem a rizottót. Az egészen apróra vágott hagymát vajon megfuttattam, óvatosan, hogy színt ne kapjon. Ezután ráöntöttem a rizst, majd 1-2 perc után hozzáöntöttem a bort. Folyamatosan kevergettem és mikor elfőtt a bor elkezdtem merőkanalanként hozzáadagolni a forró alaplét. Nagyjából 20 perc elteltével elfogyott az alaplém és al dente-ére főtt a rizs. Ekkor sóztam, mert nálam az alaplé teljesen sótlan. Gyorsan belekevertem a frissen reszelt parmezánt és a jéghideg, felkockázott vajat. 1 percre félrehúztam pihenni. Addig a gombát felforrósítottam, megszórtam összevágott petrezselyemmel és tálaláskor a rizottó tetejére halmoztam.
A maradék gombára másnap reggel felvert tojást ütöttem és kész is volt a mennyei reggeli. Ehhez már nem, de az előző napi rizottó vacsorához mindenképp illik egy pohár fehérbor :)

Hozzávalók (2 személyre):

400g rókagomba (2 személyre a fele is elég, de akkor a másnapi reggeli elmarad )
1 nagy csokor petrezselyem
só,bors
1 tk vaj
1 tk olaj
50 ml száraz fehérbor


200 g rizottó rizs ( Arborio, Carnaroli, Vialone Nano )
1 salottahagyma
100 ml száraz fehérbor
50 g vaj
1250 ml csirkealaplé
só, bors


75 g vaj (kockára vágva, jéghidegen)
80-100 g Grana Padano vagy parmezán