Vacsorák hőség idején II.

Ez már egy tartalmasabb saláta, de jól lehűtve igazán üdítően tud hatni vacsora gyanánt.
Nálunk nagy kedvenc az ananász. Nem, nem a konzerv! Annak állítom, hogy nem sok köze van a valódi gyümölcshöz. Egyre több helyen lehet kapni gyönyörű példányokat, meglehetősen baráti áron. Akkor finom, ha még szép zöldek a levelei, külsőre inkább sárga, mint zöld és a titok: akkor pont jó, ha egy levelet a közepéből minden erőlködés nélkül ki tudunk húzni.
Ha sikerült a zsákmányállatot hazacipelnünk, akkor jön a legjobb rész, a hámozás, szeletelés. :)

Nekem sikerült beszereznem nemrég egy ananászhámozót. Sok felesleges butaságot sikerült már vennem, de ez viszi a pálmát! Először is egyedül nem boldogulok vele. Másodszor magammal kellett volna vinnem az ananász vadászatra, mert természetesen sikerült egy hatalmas darabot kiválasztanom. Tamásom találóan meg is jegyezte, hogy ez olyan szerkezet, ami méretre vágja az ananászt. És valóban! Az én gigantikus méretű gyümölcsömből hosszas szenvedés után csináltunk egy pont akkorát amekkora a konzerves doboz :) A konyha úszott az ananászlében és mindketten ragadtunk. A szerzeményem előtt ez a művelet pár percet vett igénybe és jóval több maradt az ananászból is. Éles késsel levágtam mindkét végét, aztán a "talpára" állítva körbevágtam. Végül egy filézőkést a közepe körül minden oldalról és mindkét vége felől egyenesen lenyomtam. Ezután a közepét szépen ki tudtam nyomni. Végül szép karikákra szeleteltem. Itt is keletkezik némi lé és a kezem is ragacsos lesz, de biztosíthatok mindenkit, hogy a hámozó szerkezettel történő pucolás esetén ennek a tízszerese csordogál mindenfelé és ananász sem marad ennyi.
Ehhez a salátához a karikákat tovább aprítottam kis cikkekre. Miközben írok esik le, hogy vajon minek is gyártok szabályos karikákat, ha utána úgyis tovább aprítom!? Hiába no, nekem is sikerült megtanulnom az évek alatt, hogy az ananász lyukas közepű karika formában leledzik a polcokon. :) Szóval, ha már egyszer úgyis apró darabok kellenek, akkor talán még egyszerűbb a hámozott gyümölcsöt félbevágni és úgy kivágni a közepén lévő kemény részt. Adtam hozzá hasonló méretű sonka kockákat, amit időnként füstölt virsli karikákkal helyettesítek, kockára vágott füstölt sajtot, kukoricát, apró kockára vágott kápia, pritamin vagy piros kaliforniai paprikát, csupán a színhatás kedvéért. Az egészet leöntöttem majonézzel, ami most az egyszerűség kedvéért tubusos majonézből készült tejföl, só, citromlé, pici porcukor és frissen őrölt fehérbors hozzáadásával. Fél óra pihentetés a hűtőben csakis használ neki.


Hozzávalók:

1 db ananász

15dkg sonka

15 dkg füstölt sajt

1 db piros színű paprika

majonéz

tejföl

só, fehér bors, citrom, porcukor

Vacsorák hőség idején

Nem tudom, ki hogy van vele, de én esténként két dolgot ennék csak. Salátát és fagyit. Így most a következő pár poszt ezekről fog szólni.
Szerencsémre Tamásom azon kevés férfiak közé tartozik, aki nem menekül hanyatt homlok, ha salátát készítek. Sőt! :)
No persze az is igaz, hogy nem az ecetes lében úszkáló zöldsaláta leveleket készítek vacsorára.
Elsőként jöjjön az egyik nagy kedvencünk, nevezzük paradicsom salátának bolgár módra.
Ehhez nagyobb húsos paradicsomokat választok, amiket szép nagy karikákra szeletelek. Megmosok és ollóval beleaprítok egy nagy csokor snidlinget, ennek hiányában apróra vágott újhagyma, vagy lilahagyma is megteszi vagy akár kétféle is jöhet. A tetejére a reszelő legnagyobb lyukú részén ráreszelem a sajtot és megszórom friss vagy szárított oregánóval. Legtöbbször feta sajtot használok, de csináltam már márványsajttal is és az is mennyei volt! Időnkét dobok rá fekete olajbogyót is. Lazán összeforgatom és jól lehűtve friss kenyérrel, vagy pirítóssal tálalom. Húsimádóknak lehelet vékony sonka szeleteket is adok mellé. A legutóbb pedig, mint azt a fotó is mutatja, került bele egy fél doboz kukorica is szigorúan Tamásom kedvéért!



Hozzávalók:

4-6-8 db paradicsom (méret és étvágy szerint)
15-20 dkg feta ( nem krémfehér, hanem bolgár sós sajt, vagy görög saláta sajt LIDL)
1 csokor snidling
fekete olajbogyó
kukorica
oregano

Joghurtos padlizsán

A padlizsán nagy kedvenc nálunk. Ebben a hőségben igazán üdítően hat ez a végtelenül egyszerű, mégis nagyon finom étel. Még a strandra is vittünk magunkkal a hűtőtáskában és meg is volt az ebédre szánt focaccia kísérője.
A padlizsánokból most inkább hosszúkás, mint duci példányokat választottam, amiket először félbe, majd csíkokra, végül pedig kisebb kockákra szeleteltem. Alaposan besóztam és műanyag szűrőbe tettem, hogy kicsepegtessem. Közben egy másik szűrőbe egy tiszta anyagot fektettem és beleöntöttem a joghurtot, hogy a savó ki tudjon csöpögni belőle. Nálam még mindig a Cserpes féle a nyerő, de bármilyen jó a recepthez. Nagyjából 1-2 óra múlva picit leöblítettem a padlizsán kockákról a sót, aztán papírtörlővel felitattam róluk a víz nagyrészét. Meglocsoltam egy nagyobb tepsit olíva olajjal, beleszórtam a padlizsánokat, a tetejére is öntöttem egy kevés olajat, tettem mellé pár ág friss oregánót, betettem a sütőbe és egyszer megforgatva nagyjából 15 perc alatt puhára és pirosasra grilleztem. Egy tálba tettem, meglocsoltam egy citrom levével és hozzákevertem a fokhagymával és kevés fehérborssal ízesített joghurtot, az apróra vágott oregánót és egy kevés mézet. Másnapig a hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek. Kóstolgatás után megszavaztam még egy kis sót és pár csepp citromot.