Mint már említettem Gosztolán töltöttünk pár napot. Pontosabban a Gosztola Gyöngye Étterem és Panzió vendégeként. Jelmondatuk, hogy "Luxus a világ végén!" És sok tekintetben még egyet is értek. Meseszép környezetben, távol mindentől és mégis olyan szépségekkel körülvéve, mint a Vadása tó, a vétyemi ősbükkös, a Lendvadedesi tó vagy akár a szlovéniai Ptuj városka. Nem is beszélve Szentgyörgyvölgyről, ahol régi vágyam teljesülhetett Csótár Rezső gerencsér mester jóvoltából és kipróbálhattam a fazekas mesterséget. Egy egész esős délelőtt próbálkozhattunk különféle tálkák és csetreszek készítésével. Mindeközben alkalmi munkaadónk mi sem természetesebb módon pálinkával kínál.
Be kell vallanom, hogy sokkal egyszerűbbnek tűnt ez a mesterség a távolból. De egy próbát itt mindenkinek csak ajánlani tudnék, mert hihetetlen élmény és végül szebbnél szebb dolgokat választhattunk a kiállítóterméből. És az sem mellékes, hogy féláron, mint bármelyik vásárban! :)
Visszatérve a szállásunk leírására, maga a panzió, az étterem, bár nem az én ízlésem, de igényesen van berendezve. A szoba lehetett volna picit nagyobb, de számunkra ez nem igazán volt szempont és nyaralótársaink szerint vannak komfortosabb, nagyobb szobák is. Bár az is igaz,hogy egy kedves friss házaspárt beraktak és alagsori szobába, ahol ellepték Őket a hangyák és az utcáról bárki beleshetett akár a fürdőszobájukba is. Nos az ilyenek és még jó pár dolog mutatta számomra, hogy a vezetés nem áll éppen a helyzet magaslatán.
A honlapjukon hirdetett szórakozási lehetőségek közül a biliárd asztal romokban hever, pingpong asztalon van egy kisebb lyuk, a lengőteke kint rohad az esőtől, sártól, a pezsgőfürdőben délelőtt hideg a víz. Mondhatná akárki, hogy akkor menjünk este, de sajnos, azt meg a számos házi szabályok egyike tiltja. Ugyanis csak 8 és 21 óra között lehet használni a fürdőt, a szaunát és játszani is csak addig szabad. Tilos ételt és italt bevinni. Ami azért is vicces, mert a szobában lévő hűtő nem minibárként üzemel. Egy szegény hölgyet meglehetősen durván rendreutasított a személyzet egy tagja, mert szaunázás után fürdőköpenyben mert kérni egy üveg ásványvizet. Itt ugyanis jobb, ha csak akkor szomjazik meg az ember, ha épp fel van öltözve! Azt már csak félve mesélem el, hogy mi becsempésztünk még egy kis házi szalonnát is :) Igaz csakis azért volt nálunk, mert még olvastuk, hogy lehet sütögetni és gondoltuk készülünk. Igen ám, de ez sem úgy van, ahogy mi azt elképzeltük! :)
Szervezett szalonnasütés van. Adnak mindent, ami kell ( szerintük ).Szerencsénkre a három napja hol szakadó hol szemerkélő eső elállt, így megtartották az amúgy időjárás és létszám függő programot. A kiírás szerint szerda este 20h-tól 21h-ig tart! Szerencsénkre nem vették túl szigorúan a kiírást, mert 10 helyett 8 fővel is megtartották és ugyan ránk néztek este 9 körül, de nem mertek szólni, hogy talán ideje lenne lefeküdni, hisz a 3 napja ázó fák inkább csak füstölögtek, mint égtek. Egy élelmesebb társunk rőzsét gyűjtött és végül a "fiúk" jó kis tüzet raktak. Igaz 22h-kor ismét megjelentek, hogy összepakoljanak, de mivel a szalonnák ekkorra még épp csak átmelegedtek, valahogy nem akaródzott bemennünk. Miután megígértük, hogy szép összepakolunk magunk után megengedték, hogy pár kellék még maradjon. Így miután a személyzet nyugovóra tért, az ország 4 külön vidékéről érkezett pár finom hozott borokat és házi pálinkát iszogatva beszélgetett és érezte igazán felszabadultan magát.
És a végére hagytam a legnagyobb csalódásom. Félpanziós ellátás volt, de én még ilyet nem éltem. Az ételek minősége kritikán aluli. A vacsoránál megmaradt desszert, puncspuding!, a reggelinél ismét feltálalva. Az előző napi felvágott-szalámi maradék felcsíkozva összesütve a reggeli sült tojás mellé kínálva. Ha 19.30-kor mentünk vacsorázni, akkor már jórészt hideg volt minden. Isteni lett volna reggelente egy pirítós, vagy vacsorához egy jó saláta, savanyúság, de én még ilyen rossz káposzta salátát és savanyú uborkát nem ettem. Egyetlen pozitívumot találtam, a minősíthetetlen desszertek mellett mindig kínáltak 2-3 féle sajtot. Hiányoltam a híres zalai ételeket, a modern, fiatalos személyzethez illő vendéglátást és nagyon, de nagyon jól esett volna időnként egy mosoly!
Most, amikor minden a magyar gasztronómia megújításáról, a régi rossz beidegződések kiirtásáról szól, itt visszamentünk az időben abba a korba, amit jobb lenne gyorsan elfelejteni, ha újra híresek szeretnénk lenni a vendéglátásunkról és nem pedig hírhedtek!
Mindezekkel együtt és mindezek ellenére fantasztikusan éreztük magunkat, köszönhetően a magunknak szervezett programoknak, Csótár Rezső fazekas mesternek, a gyönyörű tájnak és a társaságnak. És persze a dödöllének, amit végül 2 helyen is megkóstoltam és hát mit ne mondjak, szerelem első kóstolásra :)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése