Tamásom pápai születésű. Ezért is örültem nagyon a Nagycsarnokban lévő kedvenc henteseimtől kapott fűszeres pápai sonkának. Mivel a januári disznóvágásból volt egy szépséges parasztsonkánk, amit mi leginkább is nyersen szeretünk megenni, így arra gondoltam ennek valami különlegesebb elkészítési módot találok ki.
Mostanában Várvizi Péter séf úr órái hatására egyik kedvencem lett az alacsony hőfokon, lassan sütés. Ehhez persze nem árt beszerezni egy jó húshőmérőt is. Szép lassan felszerelem a konyhám mindenféle olyan kütyüvel és elektromosságot nem is kívánó egyéb szerkezettel, aminek láttán Tamásom, csak annyit kérdez: "Mondd szívem, ez mire is kell nekünk?" Drágább dolgok esetén, pedig jön a : "Biztos, hogy annyira kell ez nekünk" kérdés :)
Ez a sonka is ennek a módszernek esett áldozatául. Először forró serpenyőben minden oldalát körbepirítottam, aztán beleszúrtam a hőmérőt, alaposan becsomagoltam alufóliába és 90 fokos sütőbe toltam. 85 fokos maghőig sütöttem, ez nagyjából ennél a 2 kg-os darabnál 4-5 óra volt. Kicsomagoltam és tányérra téve hagytam kihűlni. Sokkal puhább volt, mint egy nyers sonka, de lényegesen szaftosabb. A színe is megmaradt és gyönyörűen lehetett szeletelni. Az íze sokkal intenzívebb maradt. Én ezt szoktam hiányolni a főtt sonkák esetében leginkább.
Sajnos mire a fotózásra került a sor, már csupán a végé maradt, így a képet mindenkinek a képzeletére bízom.
Sajnos mire a fotózásra került a sor, már csupán a végé maradt, így a képet mindenkinek a képzeletére bízom.
Hozzávalók :
2kg kicsontozott parasztsonka (pápai, fűszerezett)
szőlőmagolaj
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Tanusítvány: nagyon finom volt! Érdemes megpróbálni!
A kütyük vásárlásához annyit még, hogy mindegyik úgy kell, mint egy falat kenyér :-)
Egy falat kenyér akár életet is menthet :)
Megjegyzés küldése