Recent Posts

2010. szeptember 30., csütörtök

Elvek, a Csillagánizs és egy csúcs köret Champagne vidékéről


Nem olvasok bulvársajtót. Nem sznobizmus, egyszerűen csak fenntartásaim vannak az ott tényként közölt hírekkel. Szerintem jogosan. Hinném, ha látnám, vagyis ha ott élnék velük. Ettől pedig az Isten mentse meg mindkét felet! :) Az élet megannyi területén próbálok nem ítélkezni, nem alkotni felelőtlen véleményt a tények teljes és alapos megismerése nélkül. És hogy hogyan is jön ez ide? Csak úgy, hogy lassan ideje lenne nem meglepődnöm azon, hogy Csillagánizsban tett számos látogatásaim alkalmával, újabb és újabb, addig tényként számon tartott megállapításom, véleményem íródik felül :)
Ilyen volt például az :"én nem szeretem a somlói bort". Persze csak míg Kovács Antal ajánlására meg nem kóstoltam a Somlói Apátság Pincészet hárslevelűjét, ami azóta a top5-be avanzsálta magát nálam a fehérborok tekintetében. Aztán itt volt még az :"én nem eszem nyulat" kijelentés. Mondanom sem kell, hogy mire végére értünk a franciaországi gasztro kalandozásnak már a nyúlon is túl voltam. És túléltem, sőt! :) 
Aztán hittem én, hogy nem szeretem a zsályát. Elsőként egy harcsa mellett találtam fantasztikusnak, legutóbb pedig elkészítettük azt a köretet, amitől elgyengülök, ha csak rágondolok.
A szalonnát kockára vágom és a harmadát kevés olajon pirítani kezdem, hozzáadom a szálakra vágott hagymák harmadát és tovább sütöm, de vigyázva, hogy ne kapjon színt. Ezután hozzáadom a kb. fél centis karikára vágott krumplik harmadát és nagyjából 10-15 percig rázogatva, óvatosan meg-megfogatva sütögetem. Ha kezd pirulni hozzádobok egy darabka vajat, majd mikor az elolvadt egy mázas cseréptálba borítom. Ugyanígy teszek a másik két harmad krumpli, hagyma, szalonna trióval is. A zsályát nagyobb darabokra vágva közé szórom és a rétegek közé szitálom a lisztet. Sóval óvatosan ízesítem, mert a szalonna sós! Ráöntöm a fehérbort és közvetlen a krumpli tetejére simítok, nyomkodok egy alufólia darabot, aztán alaposan lefedem egy másikkal és beteszem a sütőbe 150 fokra 2 órára.
Az idő leteltével 200 fokon rá lehet sütni pár percet fedő nélkül. 
Tálaláskor borsozom, megszórom esetleg friss kakukkfűvel és a lényeg!:óvatosan megöntözöm dióecettel, amitől valami olyan különleges ízt kap az olvadóan puha krumpli, hogy eszméletlen.
Ott sertésszűzzel, mi itthon malackarajjal ettük. Nálam önálló fogásként is megállja a helyét!

Hozzávalók:

1000 g krumpli
2 vöröshagyma ( ezüsthagyma helyett )
4 salotta hagyma
200 g kolozsvári szalonna
1 csokor friss zsálya ( szárított nem jó!!! )
200 g száraz fehérbor
8 g liszt ( nem elírás, tényleg ilyen kevés )
só, bors
dióecet
kakukkfű



2010. szeptember 22., szerda

Paella csirkével és garnélával


Gondolom nem okozok senkinek sem meglepetést, ha elmesélem, hogy bizonyos konyhafelszerelés üzletek számomra illetve inkább a pénztárcám számára életveszélyesnek bizonyulnak. Az egyetlen megoldás, ha nem megyek be, ha nem nézem meg a honlapjukat. De mivel rám is igaz a mondás, hogy mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek, így csak a konyhám befogadó képessége és a bankszámlám szab határt vágyaimnak. 
Tamásom persze türelemmel és beletörődéssel szemléli gyűjtögető életmódom. Na, azért a Lacortól beszerzett paella sütő már nála is kiverte a biztosítékot. Mivel róla mintázták a nyugalom szobrát, így nála ez csupán egy kérdést eredményezett: " Tényleg nem élhetük paella sütő nélkül?" 
Aztán persze az első falat után áhítattal közölte, hogy megérte... :)
A paellához, akárcsak a rizottóhoz, nagyon fontos, hogy jó minőségű, kerek szemű, sok nedvességet felvenni képes rizsfajtát használjunk.  Én calaspara fajtát használok, ez egy eredetvédett spanyol rizs, Murica környékéről, de bármelyik rizottó rizs vagy japán kerek szemű rizs tökéletes hozzá.
Fontos a jó alaplé, ami lehet csirke, zöldség vagy halalaplé. Elengedhetetlen a sofrito, ami tulajdonképp a paella és még sok katalán étel alapja. Olívaolaj, hagyma és paradicsom összesütve. Természetesen tehetünk még bele paprikát, fokhagymát, zöldfűszereket, de akár húsokat is. 
Még egy dologra van szükség az igazán jó paella elkészítéséhez, egy paella serpenyőre. 
Az enyém zománcozott acél, 40 centi átmérőjű, kb. 5 cm magas.. Ebben tud kialakulni az alján egy vékony, karamellizálódott réteg, ami szerintem a legjobb része ennek az ételnek.
A garnélát megpucolom és a páncélját csirkealaplével felöntve nagy lángon 15 percig forralom, aztán leszűröm és belekeverem a sáfrányt. A serpenyőt a legnagyobb lángra téve olajat hevítek, majd beleszórom a csirkehús darabokat, megpirítom aztán kiszedem egy tálba. Az edénybe öntök 4 ek olívaolajat, beleszórom a hagymát, a paprikát, a paradicsomot és addig sütöm míg a paradicsomnak el nem fő a leve. Ekkor hozzáadom a rizst és 1 percig kevergetem, majd megszórom apróra vágott fokhagymával és egy kiskanál füstölt pirospaprikával. Hozzáöntöm a bort és 1 perc elteltével a forró alaplevet is. Sózom, borsozom.  Ezután már nem keverem csak rázogatom az edény füleinél fogva. Kb. 10 perc elteltével hozzáadom a csirkehúst, a haldarabokat, a garnélát, az előfőzött zöldborsót és újabb 10 percig sütöm, de már kisebb lángon. 5 percet pihentetem, aztán megszórom friss petrezselyemmel és citrom cikkekkel. Ha ketten esszük, akkor nem szoktunk tányérral bajlódni, egyszerűen középre tesszük a tálat és vígan falatozunk :)

Hozzávalók 4 személyre:

300 g csirkehús
200 g garnéla
200 g nyelvhal, tintahal
1000 ml csirkealaplé
75 ml száraz fehérbor
300 g rizs (Calasparra, Arborio, Carnaroli, Vialone nano, nishiki ) 
100 g zöldborsó
2 fej vöröshagyma (apróra vágva)
4 gerezd fokhagyma 
2 piros húsú paprika 
1 nagy, húsos paradicsom 
füstölt pirospaprika ( elhagyható) 
1 csokor petrezselyem
1 citrom
olívaolaj
1 nagyobb csipet sáfrány 
só, bors







2010. szeptember 16., csütörtök

Rókagombás rizottó

Így kell lebukni :) Íme egy újabb jó, ami a nyaralás alatt történt velünk! Gyönyörű, friss erdei gombára sikerült szert tennünk. Eredetileg úgy terveztem, hogy hazafelé útba ejtjük a szombathelyi piacot friss erdei gombáért. Mivel ott már jártam a Keresztszüleimmel épp ilyen okból kifolyólag és nem is akkora kerülő Szombathely Gosztoláról Pest felé főleg, ha jól meg tudja ideologizálni az útvonalat az ember lánya :) De végül a piacozás elmaradt, mert a veleméri templom mellett egy nénitől 1000 ft/kg áron vettem friss rókagombát. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Bosnyák téri piacon 3200ft/kg volt, de láttam már 4000ft-ért is. A néni árult szárított vargányát is 1,2 kg (szárítva 100 g ) került 1000 forintba. Azt hiszem ez is elég jó vétel volt:)
Nem akartam túlbonyolítani az ételt, hogy élvezhessük az erdei gomba páratlan ízét, így egyszerűen csak megmostam a gombát és összetépkedtem, majd kevés forró olaj-vaj keverékén átsütöttem. Sóztam, borsoztam és öntöttem rá egy kevés száraz fehérbort. Most épp olaszrizlinget, mert idén úgy tűnik ő a kedvenc. 
Ezután elkészítettem a rizottót. Az egészen apróra vágott hagymát vajon megfuttattam, óvatosan, hogy színt ne kapjon. Ezután ráöntöttem a rizst, majd 1-2 perc után hozzáöntöttem a bort. Folyamatosan kevergettem és mikor elfőtt a bor elkezdtem merőkanalanként hozzáadagolni a forró alaplét. Nagyjából 20 perc elteltével elfogyott az alaplém és al dente-ére főtt a rizs. Ekkor sóztam, mert nálam az alaplé teljesen sótlan. Gyorsan belekevertem a frissen reszelt parmezánt és a jéghideg, felkockázott vajat. 1 percre félrehúztam pihenni. Addig a gombát felforrósítottam, megszórtam összevágott petrezselyemmel és tálaláskor a rizottó tetejére halmoztam.
A maradék gombára másnap reggel felvert tojást ütöttem és kész is volt a mennyei reggeli. Ehhez már nem, de az előző napi rizottó vacsorához mindenképp illik egy pohár fehérbor :)

Hozzávalók (2 személyre):

400g rókagomba (2 személyre a fele is elég, de akkor a másnapi reggeli elmarad )
1 nagy csokor petrezselyem
só,bors
1 tk vaj
1 tk olaj
50 ml száraz fehérbor


200 g rizottó rizs ( Arborio, Carnaroli, Vialone Nano )
1 salottahagyma
100 ml száraz fehérbor
50 g vaj
1250 ml csirkealaplé
só, bors


75 g vaj (kockára vágva, jéghidegen)
80-100 g Grana Padano vagy parmezán
  

2010. szeptember 13., hétfő

Álom és rémálom Zalában

A hír igaz. De szerencsére annyi volt a pozitív élmény, hogy feledtette a hiányosságokat, amivel a szálláshelyünkön kellett szembesülnünk. Hogy miért írom meg mégis? Egyrészt mert remélem, hogy talán tényleg építő jellegű kritikának számít. Másrészt, hogy mást ne érjen csalódás. 
Mint már említettem Gosztolán töltöttünk pár napot. Pontosabban a Gosztola Gyöngye Étterem és Panzió vendégeként. Jelmondatuk, hogy "Luxus a világ végén!" És sok tekintetben még egyet is értek. Meseszép környezetben, távol mindentől és mégis olyan szépségekkel körülvéve, mint a Vadása tó, a vétyemi ősbükkös, a Lendvadedesi tó vagy akár a szlovéniai Ptuj városka. Nem is beszélve Szentgyörgyvölgyről, ahol régi vágyam teljesülhetett Csótár Rezső gerencsér mester jóvoltából és kipróbálhattam a fazekas mesterséget. Egy egész esős délelőtt próbálkozhattunk különféle tálkák és csetreszek készítésével. Mindeközben alkalmi munkaadónk mi sem természetesebb módon pálinkával kínál. 
Be kell vallanom, hogy sokkal egyszerűbbnek tűnt ez a mesterség a távolból. De egy próbát itt mindenkinek csak ajánlani tudnék, mert hihetetlen élmény és végül szebbnél szebb dolgokat választhattunk a kiállítóterméből. És az sem mellékes, hogy féláron, mint bármelyik vásárban! :)
Visszatérve a szállásunk leírására, maga a panzió, az étterem, bár nem az én ízlésem, de igényesen van berendezve. A szoba lehetett volna picit nagyobb, de számunkra ez nem igazán volt szempont és nyaralótársaink szerint vannak komfortosabb, nagyobb szobák is. Bár az is igaz,hogy egy kedves friss házaspárt beraktak és alagsori szobába, ahol ellepték Őket a hangyák és az utcáról bárki beleshetett akár a fürdőszobájukba is. Nos az ilyenek és még jó pár dolog mutatta számomra, hogy a vezetés nem áll éppen a helyzet magaslatán. 
A honlapjukon hirdetett szórakozási lehetőségek közül a biliárd asztal romokban hever, pingpong asztalon van egy kisebb lyuk, a lengőteke kint rohad az esőtől, sártól, a pezsgőfürdőben délelőtt hideg a víz. Mondhatná akárki, hogy akkor menjünk este, de sajnos, azt meg a számos házi szabályok egyike tiltja. Ugyanis csak 8 és 21 óra között lehet használni a fürdőt, a szaunát és játszani is csak addig szabad. Tilos ételt és italt bevinni. Ami azért is vicces, mert a szobában lévő hűtő nem minibárként üzemel. Egy szegény hölgyet meglehetősen durván rendreutasított a személyzet egy tagja, mert szaunázás után fürdőköpenyben mert kérni egy üveg ásványvizet. Itt ugyanis jobb, ha csak akkor szomjazik meg az ember, ha épp fel van öltözve! Azt már csak félve mesélem el, hogy mi becsempésztünk még egy kis házi szalonnát is :) Igaz csakis azért volt nálunk, mert még olvastuk, hogy lehet sütögetni és gondoltuk készülünk. Igen ám, de ez sem úgy van, ahogy mi azt elképzeltük! :)
Szervezett szalonnasütés van. Adnak mindent, ami kell ( szerintük ).Szerencsénkre a három napja hol szakadó hol szemerkélő eső elállt, így megtartották az amúgy időjárás és létszám függő programot. A kiírás szerint szerda este 20h-tól 21h-ig tart! Szerencsénkre nem vették túl szigorúan a kiírást, mert 10 helyett 8 fővel is megtartották és ugyan ránk néztek este 9 körül, de nem mertek szólni, hogy talán ideje lenne lefeküdni, hisz a 3 napja ázó fák inkább csak füstölögtek, mint égtek. Egy élelmesebb társunk rőzsét gyűjtött és végül a "fiúk" jó kis tüzet raktak. Igaz 22h-kor ismét megjelentek, hogy összepakoljanak, de mivel a szalonnák ekkorra még épp csak átmelegedtek, valahogy nem akaródzott bemennünk. Miután megígértük, hogy szép összepakolunk magunk után megengedték, hogy pár kellék még maradjon. Így miután a személyzet nyugovóra tért, az ország 4 külön vidékéről érkezett pár finom hozott borokat és házi pálinkát iszogatva beszélgetett és érezte igazán felszabadultan magát. 
És a végére hagytam a legnagyobb csalódásom. Félpanziós ellátás volt, de én még ilyet nem éltem. Az ételek minősége kritikán aluli. A vacsoránál megmaradt desszert, puncspuding!, a reggelinél ismét feltálalva. Az előző napi felvágott-szalámi maradék felcsíkozva összesütve a reggeli sült tojás mellé kínálva. Ha 19.30-kor mentünk vacsorázni, akkor már jórészt hideg volt minden. Isteni lett volna reggelente egy pirítós, vagy vacsorához egy jó saláta, savanyúság, de én még ilyen rossz káposzta salátát és savanyú uborkát nem ettem. Egyetlen pozitívumot találtam, a minősíthetetlen desszertek mellett mindig kínáltak 2-3 féle sajtot. Hiányoltam a híres zalai ételeket, a modern, fiatalos személyzethez illő vendéglátást és nagyon, de nagyon jól esett volna időnként egy mosoly!  
Most, amikor minden a magyar gasztronómia megújításáról, a régi rossz beidegződések kiirtásáról szól, itt visszamentünk az időben abba a korba, amit jobb lenne gyorsan elfelejteni, ha újra híresek szeretnénk lenni a vendéglátásunkról és nem pedig hírhedtek! 
Mindezekkel együtt és mindezek ellenére fantasztikusan éreztük magunkat, köszönhetően a magunknak szervezett programoknak, Csótár Rezső fazekas mesternek, a gyönyörű tájnak és a társaságnak. És persze a dödöllének, amit végül 2 helyen is megkóstoltam és hát mit ne mondjak, szerelem első kóstolásra :)





2010. szeptember 8., szerda

Újra a tettek mezején

Mielőtt bárki is irigykedne elárulom, hogy nem egy hosszúra nyúlt nyaralás volt a hallgatásom oka. Egész egyszerűen annyi munkám lett és olyan rég volt már a tavalyi nyári feltöltődés, hogy esténként leginkább csak bámultam ki a fejemből. Mindeközben pedig megvettük életünk első közös autóját. Na, ezért lehet irigykedni! :) A választás jóval több időt és utánajárást vett igénybe, mint gondoltuk. Ja, hát ha az ember nem egy autószalonba sétál be a legújabb csodajárgányért! :) Bár csodának csoda, csodaszép. Nekünk mindenképp. Előre is elnézést kérek, de muszáj leírnom a nevét. Kisszaros. Tamásom persze kiakadt, hogy miért is illetem ilyen pejoratív jelzővel, de végül be kellett látnia, hogy találó a név és igenis lehet kedvesen is mondani :) Az történt ugyanis, hogy mi csodakocsinkat minden egyes madár megtiszteli. És komolyan figyelem a többi kocsit a parkolóban, de nincs még egy ilyen szerencsés. 
Természetesen azóta muszáj kisebb-nagyobb kirándulásokat tenni vele. Nos, így nyaraltunk mi idén egy hétvégét Kehidakustyánban, egyet Balatonszemesen és 1 hetet az Őrségben. Főzni nem főztem, ellenben volt szerencsém a Kistücsök étteremhez, ahol elfogultság nélkül állíthatom, hogy lenyűgöző élményben volt részem. Mind az ételek tekintetében, mind a vendéglátás páratlan színvonalában. Meglátogattuk Légli Géza bor manufaktúráját Szőlőskislakon, ahol beszerezhettem pár palackkal az egyik kedvenc boromból. Egész véletlenül bekavarodtunk Nagyszakácsira a szakácsverseny idején és jóval tudatosabban Káptalantótira, a biopiacra. És végül megkóstolhattam életem első, de biztos nem utolsó dödölléjét az Őrségben. 
Igen én is látom :) Az imént leírtakból úgy tűnhet, hogy kissé a gasztronómia köré szerveztem a nyaralásunkat, de igazából csak igyekeztünk minél több élményt gyűjteni a nálunk megszokott aktív pihenés során.
A Gosztolán töltött nyaralásunkról (telelésünkről) írok hamarosan bővebben, hisz ez volt a leghosszabb nem munkával töltött időszak és főként azért, mert képtelen vagyok magamban tartani a véleményem. Utána pedig, reményeim szerint ismét a megszokott ütemben jönnek a receptjeim.