Recent Posts

2009. június 27., szombat

Csavart rudak piros és zöld pesto-val

A kamrapolcon árválkodott még egy üveg tavaly eltett szárított paradicsom olajban, a már többször említett kiskertemben pedig burjánzott a bazsalikom és a petrezselyem. Anyukám pedig épp meghozta a heti adag rukkolát, ami nála terem, egy picikét nagyobb kertben. :) Egyszóval minden adott volt, hogy pesto-kat készítsek, amiket csavart rudacskákba sütve tálalhatok a vendégeknek rágcsálnivaló gyanánt.



Először elkészítettem a kétféle pesto-t. Az eredeti pesto esetén mozsarat használnak, vagy késsel aprítanak mindent apróra, de talán senki sem kövez meg amiért én a robotgép kését hívtam segítségül. A paradicsomot picit lecsepegtettem, hozzáadtam az előzőleg pár percig pirított fenyőmagot, a frissen reszelt parmezánt, hozzáreszeltem a fokhagymát, picit sóztam és adtam hozzá egy kevés frissen őrölt borsot. Olajat itt nem használtam, mert elegendőnek ítéltem ami a paradicsomon maradt. Pár másodperc alatt egyneművé daráltam.
A "zöld" pesto-hoz most vegyesen használtam zöldfűszereket és rukkolát. ( 70 %-ban bazsalikomot, 15-15% -ban petrezselymet, rukkolát. Ehhez is reszeltem 2 gerezd fokhagymát, hozzáadtam a fenyőmagot, a sajtot és 3 ek olajat. Pár pillanat alatt ez is homogén massza lett.
A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrtam, majd kettészedtem. Az egyik darabot kinyújtottam 50x20 cm-es lappá, megkentem a piros pesto-val, aztán hosszában félbehajtottam, megkentem tojás sárgájával. 2x10 centis csíkokra vágtam. A csíkokat két végüknél fogva megcsavartam és sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedtem.
A tészta másik felével ugyanígy jártam el, csak abba zöld pesto került. 220 fokra előmelegített sütőbe 10 perc alatt megsütöttem.



Hozzávalók ( kb. 40 db-hoz )

tészta

40 dkg finomliszt
16 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 ek sütőpor
1 dl olaj
4 dl tej
1 tk

paradicsomos pesto

15 dkg szárított paradicsom
5 dkg frissen reszelt parmezán
5 dkg fenyőmag
friss oregano
2 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors

"zöld" pesto

12-15 friss bazsalikom levél
petrezselyem
rukkola
5 dkg parmezán
5 dkg fenyőmag
2 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
3 ek olíva olaj


tojássárgája a tetejére




2009. június 24., szerda

Rakott zöldbab

Már többször is mondták nekem, hogy jók ezek a receptek, de ők az egyszerűbb ízeket kedvelik. Értetlenül állnak azelőtt, ha kipróbálok valami elsőre talán vadnak tűnő dolgot. Vagy csak mosolyogva megjegyzik, hogy : Na persze, mert te egy ínyenc vagy! Nem hinném, hogy ezen múlik. Egyszerűen csak, hogy bátran kísérletezem új ízekkel és szeretem a gyakrabban főzött ételeket is feldobni valami kis extrával. Ez a recept Katának szól. Mégpedig azért, hogy lássa főzök én egyszerű, hétköznapi ételeket is :)


A darált pulykahúsból pörköltet készítek. Az apróra vágott hagymát kevés olajon megfuttatom, hozzádobok egy-egy felaprított paprikát és paradicsomot, szórok rá kevés édes pirospaprikát, ráteszem a húst, sózom, borsozom, reszelek rá fokhagymát, adok hozzá egy csipetnyi őrölt köményt, aztán hozzáöntök egy csésze rizst és végül öntök alá annyi vizet, hogy ellepje. Fedő alatt 15 percet főzöm, aztán leveszem a tűzről, jól betakargatom és hagyom párolódni, hogy a rizsszemek magukba szívhassák a pörkölt szaft egy részét. Közben a zsenge vajbabot megpárolom. Mikor mindezzel megvagyok egy nagyobb jénait kivajazok és rétegezve lerakom a zöldbabbal kezdve és befejezve. A tetejére tejfölt és valamilyen semleges ízű reszelt sajtot teszek és 180 fokon addig sütöm, míg a sajt egy kis színt kap.
Persze végül csak nem bírtam magammal és dobtam pár ág friss tárkonyt és fokhagymát a zöldbab főzővizébe. De ettől ez még egy szimpla rakott zöldbab maradt :)

Hozzávalók:

1 kg zsenge vajbab
60 dkg darált pulykahús
200 ml rizs
4 gerezd fokhagyma
1 közepes fej vöröshagyma
pirospaprika
1 db paprika
1 db paradicsom
tárkony
őrölt kömény
olaj
vaj
só, bors
tejföl
reszelt sajt


2009. június 21., vasárnap

Álompite málnával, kókusszal és fehércsokoládéval



Ha kedvenc gyümölcs, akkor egyértelműen MÁLNA. Olyan Ő számomra, mint a zöldségek közt a paradicsom. Jöhet bármilyen formában és mennyiségben. Málna ízű rémségek viszont kíméljenek!
Egyszer azért kipróbálnám, hogy mégis mekkora mennyiség után mondanám, hogy: Köszönöm, de elég volt :)
Idén ez is korábban érkezett és el is kezdem vásárolni, mert félek, hogy az időjárás nem szeretné, ha sokáig élvezhetném a számomra legkedvesebb gyümölcsöt.
Ettem már magában, készült belőle sorbet és most ez a pite. Nem tartozik az olcsó és a kalóriaszegény sütemények közé, de az első falat után ez már bizton állíthatom, hogy senkinek se jut majd eszébe. A málna remekül harmonizál a kókusszal és ha már csoki, akkor ehhez a pároshoz csakis fehér.
A tésztához a tojásokat habosra kevertem a cukorral, a vajjal és egy csipet sóval. Hozzáadtam a sütőporral elkevert lisztet. Sűrű ragacsos masszát kaptam, amit valahogy mégis sikerült belesimítgatnom egy nagyobb téglalap alakú tepsibe, amibe előzőleg sütőpapírt is tettem. No, pont a sütőpapír nehezítette a dolgom. Mikor nagyjából egyforma vastagságúra egyengettem, akkor megszórtam zsemlemorzsával. Erre jött a liszttel és apróra vágott fehércsokival összekevert málna, majd a kókusz chips. A tetejére rászórtam a vajból, lisztből, aprított mandulából, cukorból és vaníliás cukorból álló tésztát, amit épp csak morzsás állagúra kevertem és 200 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem. Kb. 10 perc után egy sütőpapírt terítettem a tetejére.
Lehetne még fokozni tejszínhabbal vagy vanília fagylalttal, de szerintem így magában fantasztikus.

Hozzávalók

tészta
16 dkg vaj
18 dkg cukor
5 tojás
40 dkg finom liszt
3 ek sütőpor

töltelék
75 dkg málna
20 dkg fehércsokoládé
1 ek liszt

morzsa
12 dkg szoba hőmérsékletű vaj
12 dkg liszt
8 dkg hámozott mandula
8 dkg
cukor
2 csomag vaníliás cukor

továbbá
4 ek zsemlemorzsa
8 dkg kókusz chips

2009. június 18., csütörtök

Az én ciabattám


Kétszemélyes háztartásomban nem mindig van kereslet egy egész kenyérre, viszont valami kisebb, könnyen szendviccsé varázsolható valamire már annál inkább. Így kezdtem el kísérletezni a ciabattával. Az első recepet igazán csak aznapra ajánlom. Nem mintha bármi baja lenne másnapra, de határozottan nem annyira puha, mint a sütés napján. Mivel én többnyire reggel indulás előtt készítem el a tésztát, hogy 12 órát pihenhessen és este csak formázom, sütöm, így tökéletes vacsorához. Hétvégére pedig este gyúrom, reggel sütöm. Viszont sok egyszeri étkezésre. Próbáltam fele mennyiségből, de 2 ciabatta kedvéért feleslegesnek tartom a sütőt bekapcsolni. Ezért tovább fejlesztettem, hogy ha megmarad, akkor másnap is ugyanolyan finom legyen.
Íme az első változat, ami azoknak tökéletes, akik nem szeretnének sokat bajlódni, de mégis friss házi pékárura vágynak és akiknél egyszerre el is fogy ennyi.
Ebből a mennyiségből 4 nagyobb vagy 6-8 kisebb ciabatta lesz. A hozzávalókat gyorsan összekeverem és letakarva 12 órát kelesztem. Ekkor még lágynak tűnhet a tészta, de plusz lisztet csak a formázásnál adok hozzá. Ha van rá lehetőségem, akkor pár óránként összegyúrom kicsit. Téglalapokat formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem és kb. 1/2 órát még pihentetem. Közben a sütőt már melegítem, hogy jó forró legyen. Aztán jó alaposan megspriccelem vízzel és 22 percig sütöm végig lefedve. 2 tepsit használok, egy magasabbat és egy laposabbat. A laposabb fedőként üzemel ilyenkor. Félidőben újfent megspriccelem őket vízzel. A végeredmény finom puha belsejű, vékony, picit ropogós héjú ciabatta, ami házisonkával, sajttal és némi zöldséggel mennyei reggeli vagy épp vacsora!
A tovább gondolt változat tényleg csa
k kicsivel munkásabb. Kis gyakorlattal, jó időbeosztással ez is elkészíthető akár munkába indulás előtt, este pedig süthető. Egy másik kenyér receptből adódóan pihent a hűtőmben egy üveg kovász. Ebből vettem ki este 3-4 evőkanállal és hozzákutyultam 50g lisztet és 60g vizet, majd letakarva hagytam reggelig, hogy feléledjen. Ekkor hozzákevertem a többi hozzávalót és 10 perc pihentetés után olajos kézzel és olajos felületen átgyúrtam. Aztán egy olajjal kikent tálba tettem, majd 10 perc elteltével megismételtem az olajos átgyúrást. Utána letakartam és hagytam kb. 12 órát pihenni. Este alaposan belisztezett felületen 6 kis gömböt formáztam belőle. Ezeket aztán ellapogattam és a sarkait középre hajtottam, majd hosszában félbe. Aztán a hajtott felével lefelé téglalap alakra formáztam. 1/2 óra pihentetés után forró sütőben, megspriccelve vízzel 22 percig lefedve, majd még 5 percig fedő nélkül sütöttem. Bár a frissen kisült ciabattának továbbra sincs párja, de határozottan könnyedebb volt ez másnap, mint az első változat.


Hozzávalók:

40 dkg BL80-as liszt
3,5 dl langyos víz
1 tk szárított élesztő
1 tk szódabikarbóna
1 csipet aszkorbinsav
2 ek burgonyapehely
2 ek sikér
1 ek cukor
1 tk méz
1,5 ek só
(olaj)





Kovász II.

Korábban a fehér kenyérnél már írtam erről a kovászról. Nos, azóta ebből is csücsül egy adag a hűtőmben, amit így használat előtt csak frissíteni kell. 1 dkg élesztőt összekevertem 1,2dl langyos vízzel, 2 kk mézzel és 15 dkg liszttel. Nagyjából 12 óráig hagytam, aztán megint megkevertem és hagytam újra felfutni. Utána hozzákeverek pár ek lisztet és kétszer annyi vizet. Ha nem akarom használni, akkor beteszem a hűtőbe és csak használat előtt veszek ki belőle. Akkor felfrissítem liszttel és vízzel és pár óra alatt újra használható.
Én két hetente mindenképp frissítem oly módon, hogy összekeverem kiöntöm a felét és teszek bele 5 ek liszet és 10 ek vizet.



Kovász I.

Első olvasásra kiderül bárki számára, hogy ez egész biztos nem türelmetlen embereknek való. Sőt, még másodikra is :) Aki ismer az tudja, hogy nekem nem erényem a türelem. De valahogy bizonyos dolgoknál mégis képes vagyok uralkodni magamon. És persze mikor elkészült, be kellett látom, hogy megérte. Munka nem sok van vele, csak győzzük kivárni míg elérkezik az a nap, mikor végre süthetünk vele. Első alkalom óta nálam állandó lakó lett a kovász a hűtőben.
1.nap egy közepes méretű befőttes üvegben összekeverünk 4 ek magas sikér tartalmú lisztet (pl. BL80),2 ek joghurtot és 1/2 ek vizet, aztán lefedjük és hűvös helyen hagyjuk másnapig.
2. nap hozzákeverünk 4 ek lisztet és 3,5 ek vizet
3.nap ismét hozzákeverünk 4 ek lisztet és 3,5 ek vizet
4.nap összekeverjük, majd kiöntjük a háromnegyedét és hozzákeverünk 1 dl vizet és 100g lisztet
5.nap megismételjük a 4. napot
6. naptól már használható, de a 8-10.napon lesz az igazi. Addig a 4. napot ismételgetjük.

A frissítések közti időben lefedve, hűvös helyen tartjuk.
Mikor már nincs rá szükség lezárva tárolhatjuk a hűtőben. Ekkor használat előtt egy tiszta edénybe tegyük 2 ek kovászt, adjunk hozzá 50g lisztet, 60g vizet és pihentessük másnapig lefedve. Ekkorra újra elkezdenek dolgozni az élesztő gombák és süthetünk vele.


2009. június 14., vasárnap

Pita sütés gyros ebédhez



Bár mindig is szerettem a konyhájukat,a kultúrájukat, a mítoszaikat, a zenéjüket, tetszettek a képeken a kék-fehér házaik és természetesen hallottam a görög emberek hihetetlen kedvességéről, de valahogy mégsem vonzott sosem Görögország. Egészen mostanáig. Most kíváncsi lettem és vágyom oda. Épp ezért idén nyáron reményeim szerint ott töltünk 2 hetet. Igaz még nem sikerült eldöntenünk
, hogy pontosan hol, de igyekszünk minél több infót begyűjteni, hogy jól választhassunk. Figyelem! Szolgálati közlemény! Örömmel venném a javaslatokat a helyszínnel kapcsolatban. Előre is köszönöm :)
Gyrost már többször is csináltam, de mindeddig sült krumplival, gyros tál formájában. Most viszont pár hét nemevés után jobbnak láttam nem sült krumlival megünnepelni a leadott kilókat.
Pita sütésbe csakis akkor érdemes fogni, ha a sütőnk alkalmas a megfelelő hőfok elérésére. A légkeveréses módban többek közt az a nagyszerű, hogy mindig a beállított hőfoknál kb. +20 fokkal melegebbet lehet elérni. Így a 220 fok valójában 240 fok. Ez pedig fontos a pitánál, mert csakis min. 220 fokon fújódik fel szépen, mint egy lufi. A plusz fokok pedig csak az előnyére válnak. Az élesztőt elkeverem a vízzel és a liszttel, ergo kovászt készítek, és langyos helyen letakarva pihentetem min. 1,5 órát. Utána hozzákeverem a többi hozzávalót és 10 percet pihentetem. Én egy nagy vágódeszkát szoktam használni a tészták készítésénél, mert nem szeretem folyton előkapkodni a gyúrótáblát, de természetesen jó az is. A közepére csorgatok egy kis olajat és a kezemmel szétkenem. Egy tálat is kikenek olajjal, aztán fogom a tésztát, az olajos táblára helyezem és a széleit a közepébe nyomkodva addig gyúrom míg elkezd odatapadni a fához. Ez nagyjából 10-12 hajtogatás. Ekkor a felső felével lefelé a tálba teszem és letakarom. Ezt 10 percenként még 3-szor megismétlem. A tészta egyre kevésbé lesz ragacsos, a kezünk pedig egyre selymesebb és puhább az olajos kezeléstől. Az utolsó dagasztás után 1 órát hagyom pihenni, félidőben 1-szer picit átgyúrva. Bekapcsolom a sütőt és beleteszem a sütőlemezt, hogy az is jó forró legyen. 8 egyforma, nagyjából 10 dkg-os darabra vágom és gömb alakúvá formálom, aztán 15 percig letakarva pihentetem. Fél centis korongokká nyújtom a gombócokat és kettesével a forró lapra dobálva 5 percig sütöm maximális hőmérsékleten. Akkor jó, ha szép halvány színt kap és felpúposodik. Egy csipesszel kiveszem és konyharuhával letakarva hagyom kihűlni. Ha kihűlt levágom az egyik végét és megtöltöm. (ha követjük a receptet, akkor nem hinném, hogy gond lehet,
ám ha valamiért mégse lenne üreges a belseje, akkor egy éles késsel könnyedén elvágható
.) Mi szeretjük benne a friss saláta, paradicsom, hagyma, tzatziki mellett a csalamádét, az apró kockára vágott feta sajtot és a csípős darált paprikát is. A hús most sertés szűzpecsenyéből és pulykacomb filéből készült vegyesen. Már előző nap reggel vékony csíkokra vágtam és bepácoltam. A páchoz görög sültek fűszert, borecetet, grill olajat és 2 dl joghurtot használtam. Az egészet beleraktam egy nylon zacskóba és betettem a hűtőbe. Másnap egy tepsibe öntöttem és 40 perc alatt megsütöttem, majd még pár percet grilleztem. Az eredmény mennyei! Már alig várom, hogy megkóstolhassam az eredeti verziót a tengerparton némi mazsolaborral kísérve :)

Hozzávalók (8 pitához )

k
ovász
4 g élesztő
120 g meleg víz
100 g BL80-as liszt ( vagy bármilyen magas sikértartalmú liszt)

tészta
195 g langyos víz
200 g finomliszt vagy BL80-as
200 g rétesliszt
40 g porcukor
7 g finomított tengeri só




2009. június 11., csütörtök

Rácsos linzer cseresznyével és túróval



Mostanság már tényleg nem érdemes határozott elképzeléssel piacra mennem, mert úgyis bekerül a kosárba pár olyan dolog, amivel akkor még nem tudom mihez is kezdek majd.
Így jártam a cseresznyével. Ez még nem az az igazi nagyszemű, sötét bordó fajta, de nem tudtam ellenállni. Először csak egy cseresznyés vizes piskótára gondoltam, aztán lepényre. Végül vasárnap reggelre megálmodtam a következő receptet:
A lisztet összekevertem a sütőporral és elmorzsoltam a vajjal. Hozzákevertem a többi hozzávalót és betettem a hűtőbe 1 órára. Közben a túrót összekevertem a tojássárgákkal, a vaníliával, a cukorral és a tojásfehérjékből vert habbal. Majd a legvégén belekevertem a morzsát. A cseresznyét még reggel kimagoztam és felfőztem a cukorral, fahéjjal, kardamonnal és a dzsemfixxel. Mivel túl édesnek ítéltem, így belekevertem 4 ek krémbalzsamot.
Egy tepsibe sütőpapírt tettem és belenyomkodtam a tészta kétharmadát. Először a túrót tettem rá, majd a cseresznyét. A tetejére a maradék tésztából rácsot formáztam. A rácsokat megkentem 1 tojás sárgájával és előmelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütöttem.



Hozzávalók:

25 dkg liszt
20 dkg darált mogyoró
5 dkg darált dió
25 dkg porcukor
25 dkg vaj
2 tojás sárgája
1 sütőpor
citromhéj
fahéj
csipet só

50 dkg túró
cukor
vaníla
2 tojás sárga
4 tojás fehérje
citromhéj
5 ek zsemlemorzsa

1 kg cseresznye
cukor
fahéj
kardamon (elhagyható)
cseresznyés krém balzsam (elhagyható)
1/2 tasak Dr. Oetker dzsemfix 3:1





2009. június 9., kedd

Ricottás raviolini vanília öntettel



Még tart nálam a ricotta őrület. Főként, mert fogyókúrázom és ebből a kalóriaszegény túróféleségből egész sokat is lehet
enni. Szóval mostanában mindig csücsül a hűtőben egy adag és eszem sósan, édesen, magában vagy épp kaporral és sóval bolondítva gomba kalapjában grillezve. A kapros verzió adta az ötletet, hogy tésztába töltve sajt- vagy gomba-szósszal tálaljam, de végül mivel én most úgysem kóstolhatnám, így Tamásom kedvébe járva egy édes változatot álmodtam. Lényegében hasonlít a derelyéhez, de szerintem kevésbé macerás.
A ricottát a tojások sárgájával, vaníliával és a cukorral jól összedolgoztam. 2 tojásból tésztát gyúrtam, amit 10 perc pihentetés után 4 nagyon vékony téglalapra nyújtottam.

Az egyik lapra kb. 5 centinként ricotta halmokat csináltam, majd rátettem a másik tészta lapot. Körben, minden oldalról lenyomogattam és éles késsel kivágtam a négyzeteket. Ezután még jól lelapogattam a széleit, hogy főzés közben biztosan benne maradjon a töltelék és lisztezett tálcára halmoztam. Aztán ugyanígy tettem a másik 2 lappal. Feltettem a vizet főni, közben vajon zsemlemorzsát pirítottam, amibe beleszórtam a végén egy vaníliás cukrot is. A víz tetejére helyeztem egy másik lábost, amiben tojássárgájából, tejből, cukorból, lisztből, vanília eszenciából sodót kevertem. Közben felvertem a tojások fehérjét egy csipet sóval és a kész vaníliás mártáshoz kevertem. A tésztákat a lobogó vízbe tettem. Mikor feljöttek a víz tetejére leszűrtem és összekevertem a morzsával. A vanília sodóval és eperdzsemmel tálaltam. Miközben életem párja falatozott, én elmerengtem, hogy miért is nem hallgatok Anyukámra és dőlök inkább a kardomba, semmint hogy ilyesmiket készítek miközben én 600 kalórián tengődöm :).


Hozzávalók



tészta:
2 tojás
16,5 dkg finomliszt

töltelék:
20 dkg ricotta
2 tojássárgája
cukor
vanília

öntet:
1,5 dl tej
2 tojás
2 ek liszt
vanília eszencia

zsemlemorzsa
vaj
eperdzsem

2009. június 7., vasárnap

Eperdzsem, eperdzsem...,a végkifejlet



A múlt hétvégén, abben a kora őszi időben, bezárkóztunk a lakásba. Én és 11 kg szamóca méretű eper. Azt hiszem most egy ideig nem szeretnék epret látni :) Lehet, hogy picit túllőttem a célon a 4 féle dzsemmel? Mindenesetre most büszkén nézegetem a kamra polcon sorakozó különféle méretű üvegeket. Készült sült eperdzsem, aminek az illatától komolyan meg lehetett veszni. Lett rebarbarával házasított, konyakkal és zöldborssal bolondított és hagyományos dzsem is minimális cukorral. És ha már úgyis száműztem magam a konyhába eltettem pár üveg rebarbara chutney-t is.
A sült eperdzsemmel kezdtem, amihez 2 kg epret, 25 dkg világos nádcukrot és 75 dkg Dr. Oetker 3:1 befőző cukrot használtam. Egy nagy magas, sütőpapírral bélelt tepsi egyik felébe tettem a félbevágott epreket, a másik felébe öntöttem a nádcukrot és 180 fokon addig sütöttem, amíg a cukor "habzani" az eper pedig fantasztikusan illatozni kezdett. Ez kb. 45 perc volt. Ekkor az egészet beleöntöttem egy nagy lábosba, hozzákevertem a befőző cukrot és visszatettem a sütőbe, addig míg felforrt. Üvegekbe kanalaztam, fejre állítottam 5 percre, aztán újságpapírba csomagolva szorosan egymás mellé tettem őket egy nagy edénybe és másnapig dunsztoltam.
Következett a rebarbarás eperdzsem. Ennél 2 kg eperhez 1 kg rebarbarát és 80 dkg Dr. Oetker 3:1 befőző cukrot tettem. A rebarbarát meghámoztam és 1 centis darabokra vágtam, hozzákevertem az epreket, az cukrot és kicsit összenyomkodtam a kezemmel. Főzni kezdtem, mikor a rebarbarák már szétestek fölforraltam és még kb. 5 percig főztem. Gyorsan üvegekbe mertem, aztán 5 perc fejre állítás után ezeket is dunsztba tettem.
A konyakos, zöldborsos eperdzsem izgatta leginkább a fantáziám. Mammánál olvastam és valahogy ösztönösen éreztem, hogy szeretni fogom, így rögtön megdupláztam a nála olvasott mennyiséget. A 2 kg epret nyakon öntöttem 1 kg Dr. Oetker 2:1 befőző cukorral és késsel kissé összeszabdaltam mielőtt feltettem főni. A forrás után épp csak 10 percet adtam neki és a tűzről levéve belekevertem 2 ek vanília eszenciát, 8 ek konyakot, 2 ek eperbalzsamot és 4 ek sós lében eltett zöldborsot, levétől megfosztva, összetördelve. Aztán ez is üvegekbe került, majd fejre és dunsztba.
A maradék 5 kg eperből hagyományos epredzsem lett. Hozzákevertem 25 dkg világos nádcukrot és 4 zacskó Dr. Oetker dzsemfix szuper 3:1-et. Jól felforraltam, aztán a szokásos üvegbe pakolás, fejre állítás és dunszt következett.
Már "csak" a rebarbara chutney volt hátra. Ehhez megpucoltam 0,5 kg rebarbarát és 1 centis darabokra vágtam. 1 kk koriandert és 0,5 kk köményt száraz serpenyőben megpirítottam, aztán mozsárban összetörtem. A 2 közepes hagymát kockára vágtam és olíva olajon, kevés sóval megpároltam. Hozzáadtam a rebarbarát, 3 kimagozott és 1 egész chilit összevágva, 2 kk fahéjat, 2 gerezd fokhagymát reszelve, egy kis darab gyömbért reszelve, a koriandert és a köményt. Sóztam, borsoztam és mézzel édesítettem. Addig főztem míg egynemű masszát nem kaptam. (Közben olyan fantasztikus illatok keringtek a lakásban, keveredve az eperrel, hogy legszívesebben leültem volna egy nagy kanállal falatozni :o).)
A chutney-t másnap ismét felfőztem és csak utána dunsztoltam. Az eredeti receptbe Fűszeres Eszternél szerettem bele. Ő sült húsokhoz és sonkához ajánlja.




2009. június 2., kedd

Bodzaszörp



Engem is elért a bodzaszörp készítési láz. Hisz szinte mindenhol azt hallani, hogy : Hurrá, most virágzik a bodza! Bevallom én még nem döntöttem el, hogy szeressem-e, de gondoltam adok egy esélyt az általam gyártottnak, mert szerintem az eddig kóstoltak ill. készítettek mind a túlzott édességük miatt nem nyertek meg a bodzaszörp szeretők táborának.
Tamásom persze ismét túlzásba esett a hozzávalók tekintetében, bár az is igaz, hogy én sem fogalmaztam pontosan :) Csupán annyit mondtam, hogy sokat szedjen. De nem sikerült előre tisztáznunk, hogy kinek mennyi is a sok. Ezért nálunk nagyon bodzás lett a szörp.

Hozzávalók

min. 20 db bodzavirág (nálunk annyi, hogy tele lett az 5 literes üveg)
4 citrom
50 dkg cukor
50 dkg akácméz
30 g citromsav

A megmosott virágokat beletettem az üvegbe és rádobáltam az alaposan megmosott, felkarikázott citromokat. Vizet forraltam, lehűtöttem, de még melegen feloldottam benne a cukrot és a mézet. Mielőtt az üvegbe öntöttem még belekevertem a citromsavat.
Hűvös helyen, naponta megkeverve 5 napig érleltem. Leszűrtem és üvegekbe töltöttem.