Recent Posts

2009. augusztus 20., csütörtök

Baconbe csavart csirkemell falatok



Ez a nyár nálunk az esküvőkről szól. 3-ra kaptunk meghívást illetve 3-ra tudtuk elfogadni, a többit idő hiányában vissza kellett utasítanunk. Mivel kivétel nélkül vidéken voltak/lesznek, így elmaradtak a nagy hétvégi főzések és a sárgabarack eltevésére is csak most került sor. Nem szánok külön posztot neki, mert egyszerűen csak minimál cukorral és Dr. Oetker 2:1 dzsemfix-szel tettem el. Amúgy is csak kapkodom a fejem, nem is olyan rég tettem el az epret, a sárgabarackot, most az őszibarackot, és csak remélhetem, hogy mire kinyaralom magam még lesz paradicsom!
Az egyik esküvőn nagyon finom hús falatkákat ettünk és azt igyekeztem reprodukálni. Könnyű, gyors ebéd. Ideális a befőzés mellé. Arról nem is beszélve, hogy mennyei!
Egy csirkemellet közepes darabokra vágtam, körbetekertem bacon-nel. Olajjal kikent tepsibe tettem, frissen őrölt színesborsot szórtam a tetejére és köré locsoltam némi száraz fehérbort. Lefedve 15-20 percig 180 fokon sütöttem, majd még 5 percig fedő nélkül grilleztem.
Egy másik tepsiben csirkemájakat sütöttem hasonló módon, csak épp fehérbor nélkül. Sóra egyik esetben sincs szükség, mert bőven elég a szalonna sóssága.
Tamásom közben felszeletelt egy pár paradicsomot, újhagymát, kápia és zöldpaprikát, ami balzsamecetes, olívaolajos öntettel, jól lehűtve némi friss, puha kenyérrel isteni kisérője volt a májas és húsos falatoknak.

Hozzávalók:

1 csirkemell
40 dkg csirkemáj
40 dkg bacon
kevés olaj
frissen őrölt bors
1-2 dl száraz fehérbor






2009. augusztus 17., hétfő

Gazpacho



A gazpacho hideg, paradicsom alapú, nyers zöldség leves. Spanyolország déli régiójában, Andalúziában nemzeti étel, de Portugáliában és Latin Amerika egyes területein is előszeretettel fogyasztják. Számos elmélet van az eredetével kapcsolatban. A római legionáriusok ehették eredetileg az arabok kenyérlevesét olíva olajjal, ecettel, fokhagymával kiegészítve. Aztán a mórok ezt sűrítették apróra tört mandulával. Ez lett az ajo blanco, ami egy fehér gazpacho. Paradicsom csak 1492, Amerika felfedezését követően került bele.
A salmojero csakis paradicsomot tartalmaz az alapokon (kenyér,só, olíva, ecet) kívül. Lényegesen sűrűbbre készítik. A zöld gazpachoba pedig egyáltalán nem tesznek paradicsomot, hanem helyette zöld fűszernövényekkel "színezik" a levest. Sok modern változatban jelenik meg az avokádó, petrezselyem, görögdinnye, szőlő, tenger gyümölcsei felváltva a paradicsomot. Valójában manapság szokás gazpachonak nevezni bármilyen nyersen pépesített zöldségből vagy gyümölcsből készült ételt.
Andalúziában a legtöbb fajta tartalmaz kenyeret, paradicsomot, uborkát, fokhagymát, olíva olajat, borsot, sót és sherry ecetet, valamint hagymát. Az elkészítése a következő lépéseken át történik:
1. a zöldségeket mosni, hámozni és darabolni
2. a lehetőleg 1-2 napig szikkasztott kenyér darabokkal együtt egy nagy tálba tenni
3. sót, borsot, olajat és ecetet adunk hozzá és átforgatjuk, majd lehetőleg min. 12 órát hűvös helyen pihentetjük
4. olajat hozzáadagolva lassan pürésítjük ( hagyományosan mozsárban!)
5. fokozatosan hideg vizet adunk hozzá
6. mikor kellően hígítottuk átszűrjük
7. jól lehűtve tálaljuk
8. tipikus hozzávaló lehet, apróra vágott hagyma, paradicsom, pirított kenyérkocka, sonka, vágott kemény tojás vagy akár tenger gyümölcsei mix.



A gazpacho összetétele és textúrája tájegységenkét, valamint családonként változik. Népszerű variáció származik még Cadiz térségéből, Rota-ból. Ott szárazság idején kevesebb vízzel készítették és tejszínnel lágyították.



Tavaly Malagán nyaraltunk és a sok tengeri finomság mellett végre volt lehetőségem megkóstolni az eredeti Andalúz gazpacho-t és a tejszínes változatát is. Spanyolországban a közértekben is árulják olyan dobozokban, mint nálunk a rostos gyümölcsleveket. És mennyivel jobb szomjoltó egy jéghideg gazpacho, mint egy édes, cukros lötty! Mivel hihetetlenül egyszerű elkészíteni, így igazán nem bánom, hogy nálunk nem kapható, bár néha azért mégis jó lenne, ha nem kéne várni rá egy napig se :)
Én most dupláztam a hozzávalók mennyiségét kivéve az olajat. A hozzávalókat egy nagy fazékba daraboltam és az olaj felével és az ecettel egy napra hűtőbe tettem. Másnap botmixerrel pürésítettem, majd tovább mixelve hozzácsorgattam a maradék olajat. Hozzáöntöttem 2 liter szénsavmentes ásványvizet és az egészet leszűrtem. A szűrőben fennmaradó magokból és héjból álló pépet jól kinyomkodtam, majd kidobtam. Végül az egyszerű tárolhatóság kedvéért ásványvizes flakonokba töltöttem fogyasztásig betettem a hűtőbe.


Hozzávalók:



1 kg paradicsom
15 dkg saláta uborka
10 dkg hagyma
20 dkg kaliforniai paprika
1-2 gerezd fokhagyma
10 dkg szikkadt kenyér
4 dl olíva olaj
1 dl sherryecet
1 l víz
só, bors








2009. augusztus 16., vasárnap

Joghurt fagylalt

Ebben az őrült hőségben nincs is jobb, mint egy mennyei fagylalt vacsora után, előtt, netán helyett :) Vanília fagylalt általában csücsül a mélyhűtőmben, mert egy jegeskávé bármikor jól jöhet. Újabban pedig ez a fagyi is állandó helyet bérel nálunk, mert bármilyen gyümölccsel, dzsemmel kiegészítve vagy magában is hihetetlenül finom. És nem utolsó sorban igazán egyszerű és meg sem közelíti a bolti fagylalt árát.
Joghurtból mindenképp valami jobb minőségű, krémesebbet kell keresni. Nálam változatlanul a Cserpes féle a nyerő, de a LIDL-ben kapható is megfelel.
A cukorból és a vízből egy csipet sóval szirupot főzők, majd lehűtöm. A joghurtot összekeverem a vaníliával, a citrom héjával és levével és hozzáadom a szirupot. Nemrég vettem narancsos és citromos ízesítésű vaníliás cukrot, így mindkettőből szórok bele, de ez természetesen elhagyható. Az egész masszát jól lehűtöm. Akár előző este is elkészíthető, vagy csupán 1/2 órát pihentetem a mélyhűtőben mielőtt a gépbe csurgatom és kb. 20 perc alatt krémes fagylalttá kevertetem. Annyira egyszerű, hogy már Tamásom is lelkesen gyártja ezt a hűsítő finomságot. Ez a poszt most kép nélkül kerül fel, mert utazási láz vett erőt rajtam és nincs időm fotózni, viszont tudom, hogy már többen is várják :)


Hozzávalók (kb. 7 dl-hez):

0,5 l krémes joghurt
1,5 dl víz
8 dkg cukor
1 citrom
1 tk vanília eszencia








2009. augusztus 12., szerda

Margarita fagylalt


Nemrég a Nagykörúton beugrottunk egy mexikói étterembe, egy mozi előtti hűsölésre. Az ott dolgozók annyira kedvesek és lelkesek, hogy el is határoztam, legközelebb nem csak a sörüket kóstolom meg :) Kifelé jövet a felszolgáló lány még utánunk szólt, hogy megkóstolhatnánk a margarita fagylaltjukat, ami annyira újdonság, hogy csak a még most nyomdában lévő étlapjukon van rajta. Mivel siettünk, így kihagytuk a kóstolót. A kisördög viszont nem hagyott nyugodni, mert a margarita koktél minden változatát imádom. Így született meg ez a fagyi, hogy addig is kóstolhassam, míg Tamásom el nem visz oda vacsorázni. :)



A tojás sárgákat elkevertem a sűrített tejjel és a tejszínnel és gőz felett felfőztem. Utána belekevertem a többi hozzávalót és lehűtöttem. Cukor nem kell bele, hisz a sűrített tej elég édes. Pár óra elteltével fagylaltgépbe töltöttem és nagyjából 20 perc elteltével már adagolhattam is a cukor és só keverékével díszített koktélos poharakba.


Hozzávalók:

6 tojás sárgája
2 dl tejszín
3 dl sűrített tej
7 ek tequila
2 ek Grand Marnier ( Triple Sec, Cointreau) esetleg vegyesen :)
6 lime leve ( + 1 lime reszelt héja )
csipet só


Padlizsánkrém


Mikor enyhült kicsit az időjárás és újra volt erőm bekapcsolni a sütőt elkészülhetett az idei első padlizsánkrém. Meg persze az is hozzájárult, hogy fel kellett avatnom a vadonatúj botmixerem és, hogy Ani néni, a kedvenc zöldségesem a piacon, örömmel újságolta, hogy megszülettek az első padlizsánjai és feltétlen vinnem kell belőle! :) Nem azok az egyen alakú, hatalmas zöldségek, mint amit általában venni szoktam, de kétségtelenül frissek és hibátlanok.
A megmosott padlizsánokat egy hatalmas húsos paradicsom társaságában megsütöttem. Nagyjából egy óra elteltével a paradicsom szépen "levette a ruháját", így kivettem és egy szűrőbe tettem. A padlizsánoknak még megszavaztam 20 percet, aztán a száruknál fogva ( vigyázat nem csak forró, de szúr is!!!) hideg víz alá tartottam őket pár másodpercre, majd fa késsel gyorsan kikapartam a belsejét és egy műanyag szűrőbe tettem a paradicsom mellé. Mindig igyekszem betartani, hogy csak fa vagy műanyag eszközöket használjak a padlizsánhoz, mert egyszer ki tudja miért, de eszméletlen keserű lett a kész krém. Talán a fém kés, talán nem csepegett elég ideig, sose tudom már meg. Minden esetre azóta csakis akkor érek padlizsánhoz fémkéssel, ha nyersen pucolom, vágom.
1 óra csepegés után az egészet egy tálba tettem, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, belereszeltem a fokhagyma gerezdeket és az olajat lassan hozzácsurgatva pépesítettem. Sóztam, borsoztam és végül hozzáadtam a citrom levét is. Egy éjszakára letakarva hűtőbe tettem. Majonézzel dúsítva, vagy csak így "szimplán", friss pirítóssal és paradicsomszeletekkel
igazán klassz kis reggeli!


Hozzávalók:



3 nagyobb padlizsán
1 nagy, húsos paradicsom
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
0,5-1 dl olaj
só, bors

(majonéz)


2009. augusztus 7., péntek

Dubrovnik vs Kréta

Még soha ennyire határozatlan nem voltam a nyaralást illetően. Legkésőbb tavasszal már lelkesen tervezgetek, de idén meg voltam lőve. Kitaláltuk, hogy legyen Görögország. Mint már korábban is említettem, nálam ez volt az első év, hogy felmerült mint lehetőség. Remek, az ország eldöntve, na de mégis sziget vagy szárazföld? Begyűjtöttünk egy csomó prospektust, hogy ihletet kapjunk, kérdezgettünk korábban ott nyaralókat, de csak nem akart eldőlni a dolog. Kedves barátaink Krétán töltöttek 1 hetet nemrég, gondoltuk megvárjuk az élménybeszámolójuk, aztán keresünk majd egy last minute utat.
Bár mindenkitől csupa jót hallottunk, elvagyok ragadtatva a kék-fehér házaiktól, ódákat regélnek az ott élők kedvességéről, a konyhájukért pedig egyenesen rajongok, mégis egy reggel arra ébredtem, hogy nem szeretnék oda menni. Sőt, az is azonnal megvolt, hogy akkor hová is menjünk. Dubrovnik. Pár éve mikor Primostein-ben nyaraltam, már kacérkodtam a gondolattal, hogy le kéne menni Horvátország legdélebbi csücskébe, de onnan nem lett volna értelme egy egynapos kirándulásnak, így végül csak Split-ig kirándultam. Emlékszem akkor arra gondoltam, majd jövőre Dubrovnik, de aztán valahogy elmaradt.
Szerencsémre Tamásom megértően bólogatott mikor ébredés után neki szegeztem a kérdést, hogy mit szólna, ha kihagynánk Görögországot és helyette megnéznénk Dubrovnikot?
Nagyjából 3 nap alatt megszerveztem az utunkat. Tudok én, ha akarok! :)
Mivel a repülő horrorisztikusan drága, vagy mert megviseltek az elmúlt időben lepotyogó gépek, így vonattal megyünk. Méghozzá hálókocsissal! Vagy ez csak az én fejemben romantikus?:) 13 nap Mlini-ben, ami 11 km-re van Dubrovniktól és egy bájos vizimalmokkal, patakokkal és kacsákkal tarkított település. Hazafelé pedig megszakítjuk az utazást és 3 napot még eltöltünk Split-ben is, ahonnan Trogirba és a kastélyok öblébe terveztem kirándulást.
Elolvastam mindent, amit csak találtam a környék látnivalóiról, komplett útitervet készítettem.
Az utunkról majd részletesen beszámolok és igyekszem szépséges fotókkal is illusztrálni az útinaplóm. Addig is még hátra van 11 nap...,



2009. augusztus 5., szerda

Töltött paprika


Paradicsom jöhet bármilyen mennyiségben és formában. Anyukám készített gyerekkoromban házilag ketchupot, mert azt mondta, nem lehet győzni az én ketchup fogyasztásomat. Lehetett benne valami :) Ha megkérdezte, mi legyen az ebéd gondolkodás nélkül rávágtam, hogy paradicsomleves és töltött paprika. Erre Ő mindig azt mondta, hogy az a kettő nem megy egymáshoz. Nem igazán értettem, hogy miért nem, hisz mindkettő paradicsomos, tehát passzolnak. :) Bár be kell vallanom, hogy most felnőtt fejjel és önálló háztartást vezetve nekem se jut eszembe ezt a párosítást az asztalra tenni ebéd gyanánt.
A melegre való tekintettel módosítottam a hagyományos családi recepten egy picit. Nevezetesen annyit, hogy a húsgombócokat és a paprikába töltött társait nem főztem ki előre vízben. Izgultam is rendesen, mikor a friss paradicsomból és házi paradicsomléből készült, zeller szárral bolondított szószba beledobáltam őket, mert fülembe csengtek Nagyim szavai, hogy "a hús nem fő meg a paradicsomban". De szerencsére ez téves emléknek bizonyult, vagy csak nem a töltött paprikával kapcsolatban hangzott el?
A paradicsomokat leforráztam és gyorsan lehúztam a héjukat, majd felaprítva főzni kezdtem. Kis idő múlva hozzáöntöttem a paradicsomlét és beletettem a zellerzöldet. Sóztam, borsoztam és tettem bele kevés cukrot is, hogy ellensúlyozzam a paradicsom savasságát. Míg felforrt gyorsan elkészítettem a tölteléket.
A gombócokat most az egyszerűség kedvéért darált pulykahúsból készítettem, fűszereztem, hozzáadtam a tojást, a rizst és az apróra vágott és olajon pirított vöröshagymát, amit megszórtam egy kevés pirospaprikával is. A paprikák szárát, magházát kivágtam és megtöltöttem a darálthúsos masszával. Megszokásból csináltam pár "meztelen" gombócot is, hisz régen meg nem ettem volna a főtt paprikát, de úgy látszik változott az ízlésem, mert most már kifejezetten szeretem. Végül az egészet a lassan fortyogó szószba pakoltam és lassú tűzön kb. 1 órát főztem. Mikor már a gombócok és a paprikák is késznek bizonyultak, világos zsemleszínű rántással besűrítettem.
Friss kenyeret szeretek hozzá és időnként tejfölt. Amit Anyukám barátnőjétől tanultam:) Ő ugyan gyomorégés elkerülése végett eszi így, én pedig szimplán azért, mert nagyon finom!
Milyen érdekes, hogy egy ilyen egyszerű étel, mennyi számomra kedves emléket és embert idéz meg...,


Hozzávalók:

40 dkg darált hús
1 tojás
8 dkg rizs ( előfőzött, gyors )
1 közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors, pirospaprika

6-8 db szép, húsos paprika
1,5 liter házi paradicsomlé
2 kg húsos paradicsom
zellerzöld

cukor
liszt
olaj