Recent Posts

2009. szeptember 30., szerda

A szólás szabadsága

Az ok, amiért most nem recepttel jelentkezem az előző posztomra érkezett reakció. Úgy gondolom az internet világában, ahol naponta több száz ember dönt úgy, hogy blogot indít valamilyen témában és ily módon kitárulkozik a világ előtt, nem példa nélküli az esetem. Nem fogok rendszert csinálni belőle, bár nem is hinném, hogy adódik még egyszer ilyen, mégis képtelen vagyok szó nélkül elmenni a történtek mellett. Úgy gondolom, hogy még a mai világban is igenis jogom van véleményt formálni bármiről.. Főként, ha a véleményem valódi tapasztalaton alapul és tényszerű. Egy negatív kritika nyilván nem esik jól senkinek. Tudom, mert nekem se. Gyermekkoromban természetemből adódóan azonnal bántásnak éreztem és támadtam. Felnőve még mindig annak érzem, de már sokkal inkább képes vagyok gondolkodni, mielőtt visszavágnék. Mégis csak volt foganatja, hogy a Nagyim annyit mondogatta: „Számolj el tízig, mielőtt megszólalsz!” :) Így van időm átgondolni, hogy talán oka van annak a bírálatnak. Talán tényleg úgy érezhette az illető ahogy, és nem azért mondta azt amit, mert bántani akart. Hányszor hallottam azt a mondatot is, hogy : „Hidd el, én csak jót akarok Neked, azért mondom!” És hányszor volt ezt akkor épp nagyon nem tudtam elhinni, mert csak azzal voltam elfoglalva, hogy valakinek nem tetszett amit mondtam, csináltam …,!

És akkor most a konkrétumok.Tényszerűen, nyíltan, ország világ előtt .Bemásoltam az emailt, amit az előző poszt után kaptam, a rá adott válaszommal együtt. Az ezután az üzenőfalamra érkezett minősíthetetlen reakciót első felindultságomban törölni akartam, de végül úgy döntöttem meghagyom, hisz ez is egy vélemény. Viszont, hogy ne csúfítsa el az oldalam, így áthelyeztem az oldal legaljára, ott olvasható most is. És bár név nélkül érkezett nincs kétségem az író személyét illetően.

2009/9/27 Bagolyvár Fogadó <hotel@bagolyvarpecs.axelero.net>
Kérem hivjon fel a mobilszámomon Behekné tulajdonos a pécsi Bagolyvár. 00 36 XXX XXXX


---------- Forwarded message ----------
From: Caviar et Lentille <caviaretlentille@gmail.com>
Date: 2009/9/27
Subject: Re: Bagolyvár Pécs
To: Bagolyvár Fogadó <hotel@bagolyvarpecs.axelero.net>


Tisztelt Behekné!

Amennyiben bármilyen kérdése vagy észrevétele van, várom levelét. A blogomban szereplő vélemény a sajátom, mint ahogy azt írtam is és nem változott azóta sem. Ha a poszt megjegyzés rovatában ír, akkor az Ön véleménye is nyilvános lesz és természetesen a rá adott válaszom is.

Üdvözlettel:
Caviar et Lentille






2009. szeptember 27., vasárnap

Kolbászos, sajtos kiflik és a pécsi csapat építés


Íme egy remekbe szabott rágcsálnivaló és egyben a magyarázat arra, hogy miért is ritkultak meg a posztok mostanában.
Az elmúlt hétvégén Pécsre mentünk kollektíven csapat-építeni. Igazán jó kis elnevezés egy 3 napos eszem-iszom dínom-dánomra. :) Mivel 4 órás útnak néztünk elébe, gondoltam jobb ha viszek valami rágcsálnivalót, hogy ne éhgyomorra iszogassunk a külön buszon. Édességről idén Tamásom gondoskodott, én pedig kolbásszal és sajttal töltött kifliket sütöttem. Egyszerű, reggel begyúrható és este hamar kisüthető és ízlés szerint tölthető. Nagyon finom a baconnel és sajttal töltött testvére is :)

Hozzávalók:


3 dl tej
0,5 dl olaj
1,5 tk só
20 dkg kovász
50 dkg BL 80 liszt
1 tk cukor
2,5 dkg élesztő

kolbász
sajt
tojás
szezámmag

Előző nap gyors kovászt készítek a tej felével, az élesztővel, 15 dkg liszttel, 1 kk mézzel és másnap ehhez adom a maradék langyos tejet, az olajat, a lisztet, a cukrot és a sót. Ruganyos tésztát gyúrok belőle, amit olajos deszkán kétszer is átgyúrva, hajtogatva legalább 4 órát pihentetek. Nálam reggel készült a tészta, munka végeztével az átgyúrás és este a sütés.
A duplájára kelesztett tésztát két része osztom és lisztezett táblán kör alakúra nyújtom. A kör egyenlő cikkekre vágom és a szélesebb végébe teszek egy-egy darab kolbászt és sajtot, majd feltekerem és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. 1/2 óra pihentetés után megkenem egész tojással, megszórom szezámmaggal és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 15 perc alatt megsütöm.

Az úton elfogyasztott sörök mellé nagyon jó kísérőnek bizonyult.
Az esti program vacsorával egybekötött borkóstoló volt a pécsi Bagolyvár étteremben. Sajnos kénytelen vagyok negatív reklámot készíteni, az amúgy Pécs 2. legjobb éttermének kikiáltott helynek. A kilátáson kívül, ami gyönyörű, semmit sem tudnék dicsérni. Foglalásunk volt este 8 órára, de késtünk picit, amit természetesen többször is megjegyeztek a felszolgálók. Amit vérlázítónak tartok, mert nem keveset fizethettünk 20 fős csoport lévén és nagyon nem szeretem, ha nem vendégként kezelnek. De mivel nem én szerveztem, így csendben tűrtem.
A vacsora a következőkből állt: grillezett csirkecomb filé, mandulás burgonya püré és wokban sült zöldségek, desszert vaníliás palacsinta csokoládé öntettel. Csendben jegyzem meg, hogy már az összeállítás se túl szerencsés, főként a tervezett borkóstoló elé, de gondolom adott összegből ezt lehetett kihozni az étlapon szereplő ételekből. A grillezett csirkecomb legjobb esetben is sült volt, puha, zsíros bőrrel. A krumplipüré porból készült és vizezett volt. A wokban sült zöldségek olajosak, sósak és nem igazán tudtam mit kezdeni a sült! kígyóuborkával. A desszertnél a vanília krém valami porból készült borzalom volt, a csoki öntet pedig valami vizes szósz. Természetesen minden épp csak langyos volt, pedig azzal próbálták magyarázni a késedelmes felszolgálást, hogy mi késtünk. A pincérek képtelenek voltak megjegyezni az italrendelést, bár akkor nem értem miért derogált nekik felírni?!
Mindezek után következett a borkóstoló. A honlapjukon hirdetettekkel ellentétben 3 féle bort kóstolhattunk üvegekből. A pincében állva, nagyjából 10 perc leforgása alatt volt lehetőségünk minderre. Mellé az előre ígért sajtok és gyümölcsök helyett pogácsa járt. Utána pedig megkóstolhattuk a házigazda borait is. Ez volt az est legnagyobb csalódása. Tamásom vállalta, hogy a lopóval kiszívja a hordókból a kóstolásra szánt borokat. A palackozott változatban a pécsi cirfandli ízlett a legtöbbünknek, ezért ezt ajánlotta elsőnek a házigazda a saját boraikból. Nos, köszönő viszonyban sem voltak egymással. Kénes ízű, ihatatlan lötty volt. A másik kettővel hasonlóképpen jártunk. Közben végig éreztem a házigazdánkon és a pincéren, hogy alig várják, hogy menjünk és nagyjából a hátuk közepére se kívánják ezt az egészet. Sajnálom, mert én ezt a borvidéket kedvelem leginkább és reméltem, hogy asztalnál ülve, sajtot majszolgatva, szépen lassan kóstolgathatom a borokat. Mint ahogy tavaly tehettem ezt Balatonfüreden, ahol fantasztikus magyaros hidegtálakat raktak elénk, friss kenyérrel és nem sürgetve, nem állva végigkóstolhattunk 7 féle bort.
Mivel szerettünk volna egy nagy asztalt körbeülve beszélgetni kicsit, ezért javasoltam, hogy menjünk el az általam egyetlen Pécsett ismert helyre, a Korhely Pub-ba, ahol igazán rugalmasan kezelték a helyzetet, amit 20 fő helyigénye teremtett éjfél tájban. Itt végre ihattam villányi vörösbort. :)

Az estet Pécs egyik legfelkapottabb szórakozóhelyén fejeztük be, a Cyrano-ban. Nekem túlzsúfolt volt, de lehet, hogy az előzmények is befolyásolták a hangulatomat, így inkább nem mondanék róla többet.
A szállásunk a Szinbád Hotelben volt. A hely rendkívül kellemes meglepetés volt. Kicsi, de barátságos és jól felszerelt. A szobánkhoz tartozó fürdőszobában pedig hatalmas sarokkád várt! :) A svédasztalos reggeli is finom volt, de az ebédre felszolgált grízgaluska leves, a tüzes borda, sült burgonyával, vegyes savanyúsággal és a friss, meleg almás és túrós rétes felülmúlta a várakozásainkat. A vacsora pedig már a fiúkon is kifogott mennyiségét tekintve. Előételként paradicsom volt mozzarellával és bazsalikommal, utána sajttal, sonkával töltött borda vegyes körettel és vegyes salátával, majd desszertként Gundel palacsinta. És bár itt is sikerült pár percet késnünk a vacsoránál, mégis mindent gyorsan és frissen tálalva kaptunk a kifejezetten kedves felszolgálóktól.
Ennyit "röviden" arról, hogy hová is tűntem. A jövő héttől újra receptekkel jelentkezem a megszokott ütemben.





2009. szeptember 25., péntek

15 kg paradicsom és 6 kg szilva

Igen, ez a 2 héttel ezelőtti hétvégi programom címe! :)
Feleslegesen aggódtam, hogy lemaradok az idei paradicsom projektről a nyaralás miatt. Szombaton míg Tamásom a szüleinél tett látogatást, engem Anyukám megmentett a cipekedéstől és elvitt a piacra beszerző körútra. Így lett a tervezett 10 kg paradicsomból 15 kg és így csapódott még hozzá 6 kg szilva. Paradicsomból a lucullust szeretem, befőzésre szerintem ez a fajta a legjobb. Érdekes, hogy míg régen dömping volt belőle a piacokon, mostanában úgy kell vadászni rá.




A szilvákat mosás és magozás után feldaraboltam, majd beletettem egy nagy lábosba, amit előtte 1 dl ecettel locsoltam körbe. Erre igazából nem tudom mi szükség van, de Nagyi is így csinálta és sajnos már nem tudom megkérdezni az apropóját. Lehet, hogy csupán valami boszorkány szertartás, de akkor meg pláne nem hagyhatom ki! :)
Ezután betettem a sütőbe és miután felforrt visszavettem a hőmérsékletet és nagyjából 100 fokon sütögettem. Elvileg keverni sem kell, de én nem bírtam magammal és pár óránként átkevertem picit. Összességében 12 órát sütögettem, ekkorra lett ugyanis olyan sűrűségű, amilyet szerettem volna, de már 6 óra elteltével is lekvár kinézetű volt. Nem került bele se cukor, se tartósítószer és nagyon remélem, hogy sikerült annyira lecsökkentenem a nedvességtartalmát, hogy elegendő lesz neki a dunsztolás. És nem kell megijedni attól, hogy nem elég, hogy nincs benne cukor, de még ecet is kerül bele! Mennyeien édes, koncentráltan szilva ízű lekvárt kapunk.



Hozzávalók:

1-1,5 dl 15%-os ecet
6 kg szilva






A paradicsomból idén is a szokásos paradicsomszósz és szárított paradicsom készült. 2 kg-t mosás után félbe vágtam, egy kiskanállal kiszedtem a magjait (ezek a szószba kerültek ) és szorosan egymás mellé fektettem a héjával lefelé, alufóliával kibélelt és olíva olajjal megkent tepsikbe. Pár órát hagytam száradni, főként mert a sütőben még a szilva csücsült, aztán megkentem olíva olajjal, picit megsóztam és borsoztam majd mentek a sütőbe 100 fokra kb. 4 -5 órára. Mikor kihűlt üvegekbe gyömöszöltem egy-egy gerezd fokhagyma, pár bazsalikomlevél, kevés oregano és kakukkfű társaságában és az egészet felöntöttem olíva olaj, kukoricaolaj és napraforgóolaj keverékével. Mivel idén kevésbé szárítottam meg, így a hűtőben tárolom a biztonság kedvéért.


Hozzávalók:

2 kg paradicsom
fokhagyma
bazsalikom, oregano, kakukkfű
só, bors
olaj ( bármilyen semleges ízű! pl. kukorica, napraforgó, olíva vegyesen)





A maradék 13 kg paradicsom ( héj nélkül )+ a szárításra szántak belseje szolgált a szósz alapjául. Került még hozzá 3 hatalmas fej vöröshagyma egészben!, 2 fej fokhagyma gerezdenként és 1 fej reszelve, 2 csokor zellerzöld, 3 csokor bazsalikom, 1 csokor oregano, 1 csokor kakukkfű, só és frissen őrölt fehér bors. A zöld fűszereket egészben teszem bele, hisz ennyi főzés alatt így is tökéletesen szétfőnek, a hagymát viszont kidobom belőle a főzés végén. Nagyjából 5-6 órát főztem kis lángon, időnként kevergetve. Végül még 2 csokor bazsalikomot aprítottam bele, üvegekbe töltöttem és mehettek a dunsztba. Itt sem használok sem tartósító szert, sem cukrot. Szerintem a kifőzött üvegekkel, a töltés utáni fejre állításukkal és a dunszttal minden megtettem annak érdekében, hogy jövő nyárig elálljanak a szószaim.
Feltéve, ha sikerülne végre egyszer eltalálnom a mennyiséget és nem fogyna el már tavasz elejére :)




Hozzávalók:
13 kg paradicsom
3 nagy fej vöröshagyma
3 fej fokhagyma
3 + 2 cs bazsalikom
1-1 cs oregano és kakukkfű
2 cs zellerzöld
só, fehér bors





2009. szeptember 13., vasárnap

Zsindelyes




Ezt a receptet Kata barátnőmtől tanultam és épp csak egy "keveset" módosítottam rajta. A neve nem tudom honnan eredhet, mert nem találtam erre vonatkozóan semmit a neten. A stroganoff módra készített ételekkel mutat rokonságot, bár a neve koránt sem olyan előkelő :)
Egy nagyon gyorsan elkészíthető és hihetetlenül finom étel. A lényege, hogy igazán szép, húsos ecetes almapaprikával és a levével bolondítsunk meg egy bármilyen húsból, de leginkább bármilyen szárnyashúsból készült picit tejszínes, picit sajtos ragut. Én csípős paprikából szeretem a leginkább, de ha túlságosan is erős a paprika, akkor érdemes fele fele arányba használni csemegével.
Olíva olajon egészen apróra vágott hagymát dinszteltem, majd hozzáadtam a kockára vágott pulykahúst ( vagy csirkét ). Sóztam, megszórtam frissen őrölt piros, zöld és fehérbors keverékével és belemorzsoltam egy kevés sáfrányt. Pár perc pirítgatás után hozzáöntöttem a bort. Lefedve, időnként kevergetve pároltam. Mikor már puha volt a hús, megszórtam liszttel és hozzáadtam az almapaprika levét, a tejszínt és a kockára vágott almapaprikát is. Besűrítettem, hozzáadtam a krémsajtot és mikor már egynemű, krémes mártást kaptam beleszórtam az apróra vágott petrezselymet és levettem a tűzről. Időnként kevés tejfölt belekeverve könnyítek rajta.
Fehérboros, kukoricás rizzsel tálalom.



Hozzávalók 4 személyre:




80 dkg pulykamell ( csirkemell, pulyka apróhús stb.)
80 dkg ecetes almapaprika
2-3 dl lé
1,5-2 dl száraz fehérbor
2 dl főzőtejszín
2-3 tömlős natúr krémsajt ( pl. Cserpes )
só, bors
olíva olaj
sáfrány
liszt





2009. szeptember 11., péntek

Megérkeztem!

Valójában már múlt szombaton éjjel, de mivel a szabadságom hivatalosan csak kedden ért véget, így csak most próbálok visszarázódni a hétköznapokba. Bevallom, hogy még a gépet se nagyon volt kedvem bekapcsolni, amíg nem volt feltétlen muszáj.:) Az élménybeszámoló már készül, de némi időbe fog telleni mire a több száz képből kiválasztom a megfelelőeket és mire sikerül újfent úrrá lennem a billentyűkön. Lehet abban valami, hogy az embernek még a szókincse is lecsökken egy 3 hetes szabadság alatt :)
Hétvégén pedig vár a paradicsom projekt!
Addig is igyekszem a hét eleji konyhai tevékenykedésem megörökíteni és természetesen jön a poszt a befőzésről is.