Recent Posts

2009. december 31., csütörtök

Jövőre,Veletek, ugyanitt!

Mivel nálunk a mai nap is munkával telik egészen késő délutánig, így egy szolid, kétszemélyes szilvesztert rendezünk, hagyományos finomságokkal, tűzijátékkal, pezsgővel.



Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki olvasott ebben az évben. Külön extra köszönet azoknak, akik bármilyen megjegyzést fűztek az írásaimhoz, mert az mindig hihetetlen örömmel töltött el.
Köszönet Anyukámnak a marketing tevékenységéért, amit ugyan megkértem, hogy ne tegyen, de hát az Anyukák szerencsémre már csak ilyenek! :)  
És végül, de nem utolsó sorban köszönet Tamásomnak a támogatásért, a biztatásért és a kóstolói feladatok lelkes ellátásáért :) 
Pilinszky János szavaival kívánok Mindenkinek nagyon boldog új évet!





"Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő".
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.
Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: "földönjáró" ünnep, s ezt a "földi mosolyt" nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire."



Karácsony update

Ember tervez, .... szokták mondani. Nos, valami hasonló történt a mi karácsonyi menünkkel is :)
Nem sokkal karácsony előtt gyarapítottam a szakácskönyv gyűjteményem Giorgio Locatelli Ízek Itáliája című könyvével. Egy külön fejezetet szentelt a rizottóknak! és épp ezt a részt szántam könnyű, esti olvasmánynak 23.-án este. Így történhetett, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve a csicsókás rizottó sáfrányos rizottóvá változott. Egyszerűen mennyei volt a Szent Jakab kagylók mellé, meg úgy egyébként is. Önálló ételként is fergeteges, kipróbáltuk! :) ( nálam azóta az első számú kedvenc lett, Tamásom nagy örömére, aki igazi rizs-fun ) Előtte csipegettünk a lazackrémes kosárkákból, utána ettünk pár falatot a párolt nyelvhal és halibur tekercsekből, amit chilis beurre blanc mártással öntöztünk nyakon és vajon párolt édesköménnyel, póréhagymával és sárgarépával körítettünk. Ennek a bőségnek köszönhetően a vacsora itt véget is ért. A fahéjas chilis pulyka és a panna cotta, amit passió gyümölccsel és ananásszal díszítettem átkerült a következő napra. (A receptek hamarosan! )


Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy világgá kiabáljam, hogy milyen ajándékkal lepett meg Tamásom:



És én boldogan mondtam igent!




2009. december 24., csütörtök

Karácsony

Minden kedves rendszeres és véletlenül idetévedt olvasómnak békés, boldog karácsonyt kívánok!
Ajándékul fogadjátok tőlem szeretettel a következő Márai Sándor idézetet: 

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."



2009. december 21., hétfő

Karácsonyi bonbonok



Idén kicsit kisebb nálunk a karácsonyi készülődés. Az elhúzódó és még mindig nem 100%-ban kész konyhafelújítás miatt csak nemrég fejeztük be a nagytakarítást és kezdhettem karácsonyi hangulatba hozni magam. Így idén nem kaptak ruhát a szaloncukrok, hanem fémdobozokba kerültek. Sőt, nem is klasszikus szaloncukor alakúak lettek, de azért biztos vagyok benne, hogy nem marad meg :)


Variációk marcipánra


1000g hámozott mandulát picit megpirítottam, majd megdaráltam és összekevertem a porcukorral. Adtam hozzá valódi keserűmandula kivonatot ( nem aromát! ) és elkezdtem összegyúrni, majd a még szóródó masszát 3 részre szedtem. 


Az egyik rész az időnként rózsavízzel benedvesített kezemtől és a kezem melegétől elolvadó cukortól összeállt.Ebből golyókat formáltam és valódi kakaóporba hempergettem őket.


A másik részbe saját készítésű narancslekvárt kevertem, aztán golyókat formáltam belőle a közepükbe kandírozott narancshéjdarabkát tettem és megforgattam 70%-os kakaótartalmú olvasztott csokoládéban amibe narancshéjat reszeltem.


A harmadik részt kevés házi szilvalekvárral gyúrtam masszává. A golyók közepébe lefagyasztott szilvalekvár golyócska került és végül 70%-os kakaótartalmú olvasztott csokoládéba mártottam.


Kókuszkrémes bonbon – ehhez fél kg kókuszreszeléket összekevertem 25 dkg porcukorral és annyi kókuszkrémmel, hogy formázható masszát kapjak. Lehűtöttem, golyókat formáltam belőle és olvasztott csokoládéba mártottam.


Grand Marnier trüffelkrém fehércsokoládéban - 200 ml sűrű tejszínt felmelegítettem, aztán hozzáadtam 500g jó minőségű, 70%-os kakaótartalmú vízgőz felett felolvasztott csokit. Folyamatos kevergetés mellett kevertem bele kb. 2 ek cukrot , 3 ek mézet és öntöttem hozzá Grand Marnier-t ( mennyiséget nem tudok, de lehet volt 1 dl is :) ), aztán levettem a tűzről és hozzáadtam 50g kockákra vágott valódi vajat és simára kevertem. Egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap formáztam és olvasztott fehércsokoládéba mártottam a bonbonokat.


Kahula trüffelkrém fehércsokoládéban mogyoróval – az előbbihez képest csak annyit változtattam, hogy ebbe Kahulá-t öntöttem és 180 ml tejszínt és 20 ml valódi, főzött kávét tettem. Végül pedig fehércsokoládéba mártottam és pirított mogyoróval szórtam meg.


Remek ajándék bárkinek és ezerszer finomabb, mint a kapható szaloncukrok.





2009. december 19., szombat

Karácsony Kaviár és Lencsénél

Mintha nem lenne elég az év végi hajtás és karácsonyi előkészületek, még a technika ördöge is ellenem dolgozik idén. Így aztán két bonbon készítés között fogadtam az internet szolgáltatóm szerelőit. A további beállítások azonban idő hiányában valamelyik éjszakára tolódtak. Ez csupán a magyarázat akart volna lenni a késedelemre. 
De azért nagyjából összeállt a fejemben a menü. Az előételnél készítettem B tervet is arra az esetre, ha mégsem sikerülne beszereznem fésűkagylót.
Halászlé is készül, mégpedig Tamásommal koprodukcióban, de gondoltam mégsem kéne pont Szenteste eltenni magunkat láb alól, így azt magunkkal visszük Tamás szüleihez és az ottani ebédet egészíti majd ki.
Ahol nem írtam receptet ott még elképzelhető változás.




Hideg előétel


Lazackrémes kosárka


Meleg előétel


Grillezett fésűkagyló csicsókás rizottóval, Gordon Ramsey után szabadon.
B.)Grillezett tintahal „black” rizottóval


Főétel


Nyelvhal chilis beurre blanc-nal ill. champagne velouté-vel, zöldségágyon, vörös jázminrizzsel
Fahéjas chilis pulyka kuszkusszal


Desszert


Kókuszkrémes panna cotta
Panettone






Lazackrémes kosárkák


Réteslapból 6x6 cm-es kockákat vágok és lapok mindkét oldalát alaposan megkenve olvasztott vajjal 3-at picit elforgatva egymásra helyezek, majd fémkosarakba forró sütőben pár perc alatt pirosra sütöm. Rácsra szedem és mikor kihűlt nyomózsákkal megtöltöm.
A lazackrémhez füstölt lazacot aprítok fel késsel és a krémsajtba keverem. Sóval, frissen őrölt fehérborssal, snidlinggel és citrommal ízesítem.


Grillezett fésűkagyló csicsóka rizottóval


A cukorból és a sherry ecetből szirupot főzök és tálalásig melegen tartom.
Egy lábosban olajat hevítek, hozzáadom a rizst és pár percig kevergetem, majd elkezdem adagolni hozzá a forró folyadékot, a borral kezdve. Folyamatosan kevergetve.
A csicsókát megfőzöm, megtöröm, belekeverem a fele vajat és a tejszínt.
Ha kész a rizottó belekeverem a csicsóka pürét, a maradék vajat és a parmezánt.
A fésűkagylókat 3 részre vágva olívaolajon 1 percig sütöm.
A tányér közepére rizottót szedek, a tetejére ültetem a kagylókat és meglocsolom a sherry-s mártással.




Nyelvhal chilis beurre blanc-nal ill. champagne velouté-vel, zöldségágyon, vörös jázminrizzsel


A hal szeleteket feltekerem bambuszpárolóban megpárolom.
Vajon párolt zöldségekkel, fehér vajmártással és pezsgős velouté mártással kínálom.


Beurre blanc– 2 apróra vágott mogyoróhagymát, 3 ek fehérborecetet és 4 ek száraz fehérbort összeforralok. Lassú tűzön kb. 2 perc alatt szirupot főzök belőle. Hozzáadok 2 ek hideg vizet, majd 200g sótlan, hideg vajat keverek bele apránként habverővel. Végül néhány csepp citromlével, sóval és borssal és chilivel ízesítem.


Champagne velouté – 2 apróra vágott mogyoróhagymát 7 g sótlan vajon megfuttatok,hozzáadok 40 ml vermutot, 30 ml pezsgőt és 150 ml száraz fehérbort ,majd kis lángon kb. 25 perc alatt néha kevergetve sziruppá főzöm ( kb.az 1/3-át elforralom ). Hozzáadok 180 ml csirke alaplét és fedő nélkül a felére forralom. Végül 180 ml zsíros tejszínnel is a felére forralom. Tálalásig melegen tartom. Felhasználás előtt szűrőn átpasszírozom.




Fahéjas chilis pulyka


Ez az étel évek óta szerepel a palettán és nem csak karácsonykor. A legjobb bébipulykából, de ha sima pulykamellből is készíthető. A pulykamell szeleteket picit kiklopfolom, sózom és mint panírozásnál a lisztbe, úgy forgatom meg őrölt fahéjban. Nem kell megijedni, nem lesz sok! Aztán megszórom őrölt chilivel. Itt a chili mennyisége ne legyen számottevő.
Egy serpenyőben olívaolajon 1-2 perc alatt fehérre sütöm mindkét oldalát. A húst bacon szalonna szeletekre fektetem, ráteszek egy szelet füstölt sajtot feltekerem és megtűzöm. A serpenyőben visszamarad olajban karamellizálom a cukrot, hozzáöntöm a bort és összeforralom Végül a tejszínt is belekeverem, majd sózom, borsozom. Egy nagy tepsibe fektetem a hús göngyölegeket, köré szórok aszalt szilvát, mini fügét, aszalt sárgabarackot és friss körte cikkeket. A hangsúly a szilván és a körtén van! Meglocsolom a boros tejszínes keverékkel és befedve 30-35 percig sütöm, majd a fedő nélkül megpirítom.
Másnap, hidegen is mennyei!



2009. december 14., hétfő

Multikulti karácsony a Csillagánizsban

Ígéretemhez híven íme a Mautner Zsófi által összeállított rendhagyó karácsonyi menü. A főzőest óta csupán a desszertet készítettem el itthon is, Tamásom nagy örömére :), de szép lassan biztos megcsinálom az összes receptet, mert különlegesek,viszonylag könnyen elkészíthetőek és nem utolsó sorban hihetetlenül finomak. Épp ezért egyenlőre csak ennek a receptjét és fotóját közlöm, a többit majd később.
Az est egyébként nagyon jól sikerült. Ismét úgy telt el 3 óra, hogy 3 percnek tűnt. Pedig megcsináltunk 5 féle ételt. Igaz nyolcan, kottából és karmesterrel, de megcsináltuk, aztán jól megettük! :) 

Az egész menü a távol keleti konyha ízvilágába kalauzolt el bennünket, de a legtöbb étel kis módosítással átültethető az európaibb ízeket kedvelők számára is. 
Előételként bélszíncarpaccio-t készítettünk zöldpapaya salátával. Ezután vietnami ihletésű csillagánizsos leves(pho), majd gőzölt nyelvhalfilé zöld currymártással következett. A húskedvelőknek hihetetlenül omlós csillagánizsos kacsa készült édesburgonya pürével. Az egészre a koronát a citromfüves panna cotta, mézes passiógyümölccsel  tette fel.
A desszerthez a zselatinlapokat beáztatjuk. A tejszínt és a kókusztejet összekeverjük a vanília kikapart magjával, hozzáadjuk a kicsit megtördelt cirtomfüvet és felfőzzük, majd 20 percet pihentetjük. Hozzáadjuk a kinyomkodott lapokat, poharakba töltjük és egy éjszakára a hűtőbe tesszük. A maracujákat félbevágjuk, kikaparjuk a belsejüket és a mézzel, a lime és citromlével és a vaníliával összefőzzük és krém tetejére tesszük. A krém lágy, selymes, édeskés és kókusz íze pedig remekül harmonizál a pikáns, egzotikus salsa-val. 

Hozzávalók: ( 4 személyre ) 

300 ml kókusztej
300 ml tejszín
60 - 80g cukor ( ízlés szerint )
vaníliarúd
2 ázsiai citromfű

6 db maracuja
lime
citrom
méz
vaníliarúd



2009. december 10., csütörtök

Karácsonyi menü?

Többen kérdeztétek már, hogy mi lesz nálunk a Karácsonyi menü. Ígérem, hogy legkésőbb jövő héten megjelenik majd a menüsor, természetesen receptekkel együtt. Igaz így nem lesz hozzájuk fotó, de majd később azt is pótolom.
Csütörtökön immáron harmadszor leszek a Csillagánizs főzőiskola vendége és most Mautner Zsófia, a Chili&Vanília blog szerzője tart órát Multi-Kulti Karácsony címmel. Szerintem ez még befolyással lehet az én összeállításomra is. Az elhangzottakról mindenképp beszámolok!

Addig is pár szó az első két ott töltött alkalomról. Mach Timeáról, az iskola egyik tulajdonosáról és Várvizi Péterről Ízbolygónál olvashattok remek interjúkat.Az pedig, hogy már harmadszor megyek vissza bizonyítja azt, hogy maximálisan elégedett vagyok.
Az első alkalommal vágástechnikákat "tanultunk" Várvizi Pétertől és pot-au-feu-t vagyis francia húsos fazekat készítettünk. Utána velős pirítóst tálaltunk a felaprított zöldségekből készített salátával és házilag készített mustárral. Ehhez az ételhez a borajánlatot Kovács Antal sommelier adta, aki a Borkóstolás technikája címmel tartott hihetelenül informatív óráján végzetesen megfertőzött a kézműves borok szeretetével.

A tanult recepteket közkincsé fogom tenni, mihelyst önállóan, itthon is elkészítettem őket. Addig is idemásolom az órán tanultakról kapott írásos összefoglalót:

Bouquet garni (buké gárni):

Leves ízesítésére szolgáló, csokorba összefogott (és -kötözött) zöldfűszerek. Külseje mindig a póréhagyma egy rétege, belül ízlés szerint változhatnak az összetevők, többnyire petrezselyemszárat, babérlevelet, friss kakukkfüvet tartalmaz.

Brunoise (brünoáz):

Nagyon apró (2x2x2mm-es) kockákra vágás

Alkalmazások: sárgarépa, fehérrépa, paradicsom, cukkíni, padlizsán…

Julienne (zsülien):

Zöldségfélék sűrűn használt, jellegzetes darabolási művelete. Nagyon vékony (1-2 mmx2mmx50-60 mm) hosszú szálak.

Alkalmazások: sárgarépa, fehérrépa, zeller, burgonya…



Mirepoix (mirpoá):

Ahogy nálunk a pörkölt alá zsír (olaj), hagyma, pirpspaprika kerül, úgy a Földközi tenger északi felén a hagyma, sárgarépa, zeller keveréke a hagyomány. A 18. század óta futott be komoly karriert, amikor – a legenda szerint – Charles-Pierre-Gaston-François de Lévis, Mirepoix városka hercegének a séfje kezdte el a zeller, hagyma és sárgarépa kombinációját alkalmazni. Találmányát a kor szokásai szerint munkaadójáról nevezte el.

A Mirepoix a zöldségek arányaitől függően annyiféle lehet, ahányszor készítik, létezik azonban egy támpontul szolgáló súlyarány:
2 rész (50%) aprított vöröshagyma,
1 rész (25%) aprított zeller,
1 rész (25%) aprított sárgarépa.

Vágásmódja: nagyobb, szabálytalan kockák.



Bâtonnet (bátoné):

5x5 mm-es rudak, 30-40 mm-es hosszúságú darabokra vágva.

Alkalmazások: sárgarépa, fehérrépa


Ciselé (szizölé) összevágva:

A hagymagumót három egymást követő vágással szabályos részekre aprítjuk: egy vágás a gyökértől a szárig, egy vágás a gumó vastagságában, majd a harmadik vágással szeleteljük a gumót. 

Alkalmazások: hagyma, salotta.




2009. december 9., szerda

Chilis kukorica krémleves





Bizony egy újabb leves! :) Tamásom nagyon szereti a kukoricát. Legyen majonézes saláta, vagy rizsbe kevert változat, még a melegszendvicset is szereti feldobni vele. Neki álmodtam ezt a receptet.
A kukoricát egy sütőpapírral bélelt tepsibe szórtam és 180 fokon addig sütöttem, míg finoman elkezdett illatozni. Ezt kb. 15- 20 perc volt. Egy lábosban olaj és vaj keverékére dobtam a felkarikázott újhagymát, az apróra vágott vöröshagymát és a felkockázott sárgarépát. Pár perc után hozzákevertem a kukoricát , megszórtam tört chilivel, frissen őrölt borssal és sóval majd épp csak annyi alaplével öntöttem fel, hogy ellepje és lefedve puhára főztem. Hozzáadtam az apróra vágott petrezselymet, a krémsajtot, a tejet és botmixerrel simára kevertem. A kóstolgatás után megszavaztam neki még egy fél citrom levét és némi sót.
Kellemesen csípős, picit pikáns krémleves lett.
Legközelebb valószínűleg át is fogom passzírozni, mert engem picit zavart, hogy a kukoricahéjától nem volt teljesen sima a leves. 




Hozzávalók (4 személyre )


500 g kukorica
1 cs újhagyma
1 kisebb vöröshagyma
1 kis sárgarépa
200 g tejszínes krémsajt
1 l alaplé
1 dl tej
petrezselyem
só, bors, chili
citrom
olaj
vaj


2009. november 30., hétfő

Rizottó marhahússal


Itt is igaz az az alapszabály, hogy igazán jót, csak jó minőségű alapanyagokból lehet főzni.  Rizottó esetén 2 dolog elengedhetetlen : jó minőségű rizottó rizs és alaplé. Rizottóhoz való rizsek közül az Arborio-hoz, már szinte bármelyik nagyobb üzletben hozzájuthatunk. Nemrég a Culinarisban vettem Vialone Nano és Carnaroli fajtát és mindkettő mennyei volt. 
A Vialone Nano különlegessége, hogy ezt a nevet csakis a Verona mellett termesztett fajta kaphatja.  A hangsúly azonban a rizsfajták keményítő leadásán van. Minél magasabb ez a százalék, annál jobb. A keményítő kioldódása következtében lesz az ételünk szinte krémes.  A rizst sosem mossuk meg a rizottóhoz és fontos a folyamatos kevergetés is, mert így tudjuk fokozni a keményítő minél nagyobb arányú kioldódását.
Az alaplé legyen valódi, házilag készített. Sok zöldségből, csontból esetleg húsból lassú tűzön, sokáig főtt leves, leszűrve. Igazán nem sok munka, mert csak bele kell dobálni mindent egy nagy fazékba, aztán ha kész, le kell szűrni és üvegekben remekül elvan a mélyhűtőben. Vagy ha levest főzünk érdemes többet készíteni és másnapra időzíteni a rizottó ebédet.( Az alaplé kb. 2,5-3-szorosa legyen a rizs mennyiségének.) 
Ízbolygónál olvastam egy érdekes technikát a rizottóra, amit ki fogok próbálni, de ez még a hagyományos módon készült. Horvátországban ettünk nagyon finom rizottót és azt próbáltam reprodukálni. Szerintem meglehetősen jól sikerült :)
A marhahúst egészen picit kockákra vágtam és kevés olajon fehéredésig sütöttem a hagymával. Sóztam, borsoztam és ráöntöttem a vörösbort, a levesből 1 dl-t és lefedve lassú tűzön puhára főztem. 
Egy másik edényben vaj és olaj keverékét hevítettem és beleszórtam a rizst és a kockára vágott sárgarépát. Pár percig kevergettem aztán hozzáadtam a meleg! fehérbort, majd 1-2 perc elteltével az első adag forró! levest. Kevergettem és mikor a rizsszemek megitták az összes levet, ráöntöttem a következő adagot és így tovább. A végén belekevertem a vajat, a parmezánt, a húst és forrón tálaltam. 


Hozzávalók ( 4 személyre ) 


250 g marhalábszár
1 közepes fej vöröshagyma
100 g száraz vörösbor
só, bors
100 g alaplé


250 g rizotto rizs
750 g alaplé
100 g száraz fehérbor
1 nagyobb sárgarépa
50 g frissen reszelt parmezán
1 mk sáfrány
olaj
vaj





2009. november 28., szombat

Gulyásleves

Nem kell megijedni, ígérem nem csak levesek lesznek mostantól. De a számomra legkedvesebb mégse maradhat ki! Az igazi bográcsban lenne, de azért így sem rossz. Nincs is ennél jobb egy borongós, hűvös napon, utána pedig frissen sült fánk, palacsinta vagy épp túrós batyu. :)

A hagymát a zsíron megpárolom, majd hozzáadom a kockára vágott húst, a paradicsomot, a paprikát, majd ha kifehéredett megszórom a pirospaprikával, hozzáadom a fűszereket és a zöldségeket. A sárgarépából egy maréknyit, a fehérből pedig mindet szándékosan apróbbra vágom, hogy az a végére szétfőve sűrítse a levesem. ( A zellerzöldet egészben teszem bele és a végefelé egyszerűen kidobom a vastag szárát. )Felöntöm vízzel és lefedve, lassú tüzön főzöm. Félidőben hozzáadom a krumplit, a végén pedig a csipetkét is belefőzöm.
Friss, fehérkenyérrel és erőspaprikával tálalom.  


Hozzávalók ( 4 személyre )

1 kg marhalábszár
2 fej vöröshagyma
3 sárgarépa
1 fehérrépa
3-4 szem krumpli
zellerzöld
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors
őrölt kömény
zsír

2009. november 25., szerda

Karfiolkrémleves


Ez a leves akkor készült mikor még volt konyhám.  Régi szép idők..., :) Ám arra gondoltam, hogy addig is míg újra fakanalat ragadhatok jöjjön egy két korábban készült ételt.
Már írtam róla, hogy újabban leveses lettem, a piacon pedig gyönyörűséges karfiolok kellették magukat pár hete. A bevásárláskor még normál karfiol leves volt a fejemben, ám végül ez lett belőle. 
Családom férfi tagját nem avattam be előre a leves mibenlétébe, így előzvén meg az előítéletét, amit a karfiol és ráadásul krém!leves elnevezés kiváltott volna. A végeredmény pedig bekerülhetett a "ilyet máskor is főzhetnél " csoportba! :)
A póréhagymát apróra vágtam és kevés olíva olajon megfutattam. Hozzáadtam a kockára vágott répát, a zellerszárat, sóztam, borsoztam, megszórtam kevés szerecsendióval és kevés vízzel félig megpároltam. Ekkor hozzáadtam a rózsáira szedett karfiolt és annyi vizet, hogy ellepje, majd lefedve puhár főztem. A legvégén hozzáadtam egy nagy csokor összevágott petrezselymet és botmixerrel pépesre kevertem. Végül tejfölt kevertem hozzá és fűszervajon pirított zsemlekockával tálaltam. 
Nem használtam lisztet, mert sok volt a karfiol és épp elég sűrű lett így is. 

Hozzávalók:

1 nagyobb karfiol 
3 közepes sárgarépa
1 fehérrépa
1-2 zellerszár
 kb. "15-20 centi" póréhagyma
só, bors
őrölt szerecsendió
4 dl tejföl
1 nagy csokor petrezselyem



2009. november 22., vasárnap

Konyhafelújítás II.

Aki csinált már hasonlót, annak mondanom sem kell, hogy bár mindent, de tényleg mindent megterveztünk előre, mégis jöttek a nem várt meglepetések. És persze nem a kellemes fajtából. Tamásommal egyet értettünk abban, hogy picit olyan volt, mintha valaki próbára tenne minket. Hatalmas sziklákat gördítenek elénk és amint átrágjuk rajta magunkat ledobnak elénk egy újabbat. Időnként pedig mintha visszahajítanának a startvonalra. Be kell ismernem, hogy sokkal nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mint azt gondoltuk. És persze a nem várt események tovább nehezítik a dolgunkat. De vettük/vesszük az akadályokat és most már látni a végét is! És az, hogy nagyrészt a kettőnk munkája alakította olyanná amilyen lett, büszkeséggel tölt el. Nyilván nem lett tökéletes, de úgy érzem kihozzuk a maximumot a lehetőségeinkhez mérten.
Az extra segítségért pedig külön köszönet Anyunak és Bazsinak! :) 

Legközelebb viszont kizárt, hogy 3 hétig legózom az IKEA deszkáival és csavarjaival!:) Hihetelenül embert próbáló feladat egy komplett konyhabútor összeállítása. El se tudom képzelni, hogy aki nem Pista bácsi technika óráin nevelkedett az hogyan képes idegösszeomlás nélkül végigcsinálni. Az ezer féle szerszám igényről ne is beszéljünk! Gondolom nem csak a mi háztartásunkban nincs dekopír fűrész, satu vagy éppen fémfúrószár! :)

Ide kattintva látható pár előtte és közben fotó és amint az utolsó pohár is a helyére került, jön a sorozat a végeredményről :) A főzést reményeim szerint jövő héten megkezdhetem újra, mégha nem is teljesen kész konyhában:)


2009. november 17., kedd

Egy nyaralás részletei 3. fejezet


Az utolsó előtti esténket egyértelmű volt, hogy Cavtat-ban töltjük. Búcsúvacsora egy általunk választott étteremben. Ami ezúttal telitalálat volt! Séta a parton. Naplemente az álom yacht-ok társaságában. És a Leut étterem. A hely az alá carte ételeken kívül öt féle menüt is ajánlott. Csábító volt, hogy ennyi féle ételt is megkóstolhatunk, így a menük mellett döntöttünk. Az aperitif után marinált halat és halpástétomot kaptunk friss kenyérrel az előétel megérkeztéig. Tamásom dalmát sonkát kapott sajtokkal, én pedig polipsalátát. Ezután mindketten rizottót kaptunk, de míg az ővé húsos volt, az enyém az ominózus black rizottó. A húsos menü dalmát savanyú levessel folytatódott, amit steak köretekkel és salátával követett. Én pedig kaptam egy nagy tál kagylót, amit egy királyrák díszített. Utána pedig egy vörös tonhal steaket, egy grillezett halfilét és zöldségeket ettem salátával. És ha még mindez nem lett volna elég, kaptunk egy-egy gyümölcssalátát és kávét. A vacsora mellé vörösbort ittunk. A hely mesés, az étterem pedig 10 pontos! Na ugye, hogy tudok én dicsérni is?!:)

Mikor másodszor is Splitbe érkeztünk, meglepve tapasztaltuk, hogy a két héttel azelőtt még oly szépnek tűnő kikötő és óváros mennyire piszkosnak és rémesnek hat most. Mivel ennyi idő alatt nem történhetett nagy változás a helyi viszonyokban, így arra jutottunk, hogy az ok csakis az lehet, hogy láttuk Dalmáciát. Viszont módosítottunk a tervünkön és nem sokat időztünk ott. Elmentünk Trogir-ba, megnéztük az évekkel ezelőtti nyaralásom színhelyét Primosten-ben, elhajókáztunk a Krka nemzeti parkba.

Trogir még mindig olyan, mint egy ékszerdoboz! Primosten hatalmas változáson ment át. Teljesen beépült. És még mindig elvarázsol. Krka pedig leírhatatlan. Nem győztük fotózni a hatalmas vízesést. 
 






 














Az utolsó esténken Splitben fantasztikus csevapot ettünk a Diocletianus-palota lépcsőin ülve, vörösbort kortyolgatva, élőzenét hallgatva.




Hazafelé még belefért egy kétórás városnézés Zágrágban.
Érdekes volt megfigyelni, hogy változtak a városok délről észak felé. Mintha három különböző országban jártunk volna. Más emberek, más vidék.
Ami viszont elgondolkodtatott, hogy hogyan lehet egy ország, ahol nemrég még háború folyt, ennyivel fejlettebb. Az útjaik, az autópályáik, a tömegközlekedés! A buszok légkondicionáltak, tiszták és pontosak. A buszvezetőknek tekintélyük van. De az is igaz, hogy kivétel nélkül beszélnek angolul és segítőkészek. A helyi járatokon 1 órán keresztül akár 230 forintért oda s vissza utazgathatunk. A közértjeikben nem áll száz féle ásványvíz, hanem a saját Jana vízüket preferálják. És ezt több terméknél is megfigyeltem. Mint ahogy azt is, hogy a light termékek olcsóbbak, mint a kalóriadúsabb változataik. És bár volt pár melléfogásunk, mégis három fantasztikus. Élményekben dús heteket sikerült eltöltenünk, gyönyörű helyeken jártunk és nagyon kedves embereket ismerhettünk meg.

2009. november 14., szombat

Egy nyaralás részletei 2. fejezet

Másnap a helyi strandot látogattuk meg és egész nap heverésztünk. Egyrészt, hogy kipihenjük az utazást. Másrészt, és ez volt a nyomósabb érv, hogy végre összeszedjünk némi színt. 
Mindkettő sikerült. :) Este pedig elégedetten dőltünk hátra a bőséges és kitűnő vacsora után. Paradicsomleves volt, ami egész hasonló az általunk készítetthez, de némi sült paprika ízt is felfedeztem benne. Utána sült húst, párizsi csirkemellet és cukkinis tojáslepény kaptunk, zöldséges rizzsel és az elmaradhatatlan káposztasalátával és paradicsommal.

21.-én reggel útnak indultunk, hogy felfedezhessük az útikönyvekben oly sokat emlegetett Lopud szigetet és a még többet hirdetett fehérhomokos Sunj beach-et. Nos, aki ezt írta róla még nem látott fehér homokot. Azért választottam Horvátországot, mert számomra a sziklás tengerpart a legszebb. Erre bedőlve a hely fantasztikus PR-osának elhajókáztunk erre a szigetre, ahol aztán hegyre fel, majd hegyről le, keresztül gyalogoltunk a szigeten 40 fok melegben. És amikor már erőnk végén jártunk, megláttuk az ominózus partot. Nem állt el a lélegzetem. Épp olyan volt, mint bármelyik homokos tengerpart. A homok forró, a víz sekély és telis tele a part darázzsal. Rövid időn belül gyűlöltem a helyet. Sikeresen fogtunk egy golf autót taxi gyanánt és visszamenekültünk a sziget másik felére. Itt megkerestük a szintén sokat emlegetett Pálma fagylaltozót és megnyugtattuk magunkat egy-egy hatalmas fagylaltkehellyel.
A következő pár napban bejártuk a környéket. Dubrovnik óvárosát és strandjait, ez utóbbiak felejthetők, Cavtat-ot és a Lokrum szigetet. Ez esetben nem túlóztak a leírások. Valóban gyönyörű hely. Rálátni Dubrovnik-ra és valóban könnyedén találtunk magunknak egy saját strandot! :)
Cavtat pedig lenyűgözött! Olyannyira, hogy többször is visszatértünk. Parányi kis városka, a part mentén végig éttermek, a kikötőben pedig csodálatos yachtok.

Meglátogattuk a Tresteno-i arborétumot és elbuszoztuk Ston-ba. Ston két dologról híres. Ő büszkélkedhet a 2. legnagyobb fallal a Kínai Nagy Fal után, és az osztrigájáról. Így hát régi álmom teljesült, végre megkóstolhattam az osztrigát, nyersen. Nem lett a kedvencem, de azért még próbálkoznék vele így is, sült változatban pedig mindenképp. A hozzá kóstolt Plevac nevű bor határozottan kellemes volt. A fal megmászása pedig igazi kihívás volt. Tekintve, hogy Tamásom tériszonnyal, én pedig asztmarohammal küszködtem.:)

Még itthon kitaláltam, hogy milyen jó lenne lemenni egészen az ország legdélebbi csücskéig.
Remek ötlet. Vajon miért nem kérdezte meg tőlem senki, hogy miért? :)
Egészen eddig minden programot megvitattunk a házigazdáinkkal, akik hasznos tanácsokkal, ötletekkel láttak el minket. Ezen a napon ez elmaradt. Illetve ez nem teljesen igaz, mert korábban egyszer már említettük nekik ezt a tervünket és akkor mondták, hogy oda nehéz eljutni. Ennyi. No, de mit nekünk nehézség! Útra keltünk. Cavtat-ból ment egy nap 3 busz arrafelé. A legkorábbival elmentünk a félúton lévő Molunat-ba. A sofőr furcsán nézett mikor mondtam, hogy meddig mennénk, de nem szólt semmit. Molunat-ot falunak sem nevezném, hisz mindösszesen egy kemping és egy étterem található a strandja mellett. Rövid hűsölés következett a vízben, majd a következő busszal továbbmentünk Vitaljinea felé. Ugyanaz a sofőr, ugyanaz a busz. Egyre furcsábban néz, de nem szól semmit. Ekkor már gyanakodnunk kellett volna. De nem tettük. :) Elszántan haladtunk a legdélebbi pont felé. Ez a hely a térkép szerint Prevlaka. Még az se tűnt fel, hogy a térképen kívül máshol nem is említik a helyet. :)
Alig egy fél óra elteltével már csak hegyeket láttunk, aztán pedig földeket, szőlőt, paradicsomot, aztán vége lett az útnak és megállt a busz a semmi közepén. Kétség nem fért hozzá, hogy megérkeztünk. Ez volt a végállomás.
Ekkor megkérdeztük a sofőrt, hogy hogyan juthatnánk el Prevlaká-ba. Közölte, hogy csakis gyalog, ha kocsink nincs. Szerintem ekkor már majd megfulladt a visszafojtott röhögéstől.
Elindultunk. Nagyjából 50 méter után megláttunk egy táblát, mely szerint 7 km. Gyors fejszámolás. Kizárt, hogy 14 km-t sétáljunk ebben a hőségben kockáztatva, hogy lekéssük az utolsó buszt hazafelé.Visszaindultunk a buszhoz. Ekkor megláttunk egy csacsit. Gondolom Ő lehetett a hely fő látványossága. Éhesnek és szomorúnak tűnt, így szedtem neki pár fürt szőlőt, ami villám sebességgel el is pusztított. Azóta is csak remélni tudom, hogy ehet a csacsi szőlőt és nem lesz baja tőle.
Ezután, mintha mi sem lenne természetesebb, megvettük a jegyet vissza Cavtat-ig. A sofőr rendes volt. Nem nevetett hangosan rajtunk.
Azt azért még megtudhattuk az ominózus tábláról, hogy csapatépítő tréningek tábora található a megközelíthetetlen Prevlakán. Így ezúton szeretném ajánlani a főnökeimnek a legközelebbi ilyen programunk helyszíneként. :) 


2009. november 11., szerda

Egy nyaralás részletei 1. fejezet

Mivel ez mégis csak egy gasztronómiai blog akar lenni, így keretbe foglaltam azokat az eseményeket nyaralásunk 3 hetéből, ami ide illik. A fotókat ízelítőnek szántam. Aki elég erőt érez magában, az nyugodtan kattintson a linkre és nézze meg az albumot is. Bár az is csak töredéke az elkészült képeknek. :)

2009. augusztus 18.-án a délutáni órákban indult a vonatunk Splitbe. A hálókocsi határozottan alulmúlta az elképzeléseimet. Nem számítottam valami fényűző pompára, de nem gondoltam, hogy ennyire pici! Viszont tiszta volt és csak a Miénk! Úgy érzem, ha újra belevágnék, újra ezt választanám.
Pedig alig aludtam éjjel. Tamásom hősiesen vállalta a felső ágyat, én meg egész éjjel rettegtem és szinte láttam magam előtt, ahogy leesik. Nagyjából hajnali 3-kor feladtam a próbálkozást és inkább kibambultam az ablakon. Milliónyi csillag ragyogott az égen. Elállt a lélegzetem is. Pedig láttam már ilyesmit, de ilyet mégse. Távol voltunk mindentől. Sehol egy város aminek a fényei zavarhatnák a kilátást. Egyszerűen gyönyörű volt és érezni lehetett azt is, hogy már nem otthon járunk.
Másnap reggel némi késéssel ugyan, de szerencsésen megérkeztünk Splitbe. Innen már csak röpke 5 óra busszal az úti célunk. :) Az indulásig volt 1,5 óránk, így a bőröndöket betettük a csomagmegőrzőbe és körberohantuk az óvárost, majd a pályaudvar mellett megettük az első fagyinkat. Nem ez volt a legjobb az utunk alatt, de emlékezetessé tette, hogy magyarul szólt hozzánk a felszolgáló lány.
Ezután buszozás következett, majd pár óra elteltével egyre szebb táj következett és végül megláttuk a durovniki kikötőt! Innen fél órára, Mliniben volt a szállásunk. A Villa Adriatic egy családi panzió. Tiszta, egyszerűen berendezett légkondicionált szobák. Reggelente az erkélyen ücsörögve és a tengert néztük. A közös teraszon pedig friss kenyeret, házi szilvalekvárt, felvágottat, sajtot ehettünk. Hozzá nagy bögre tejeskávé és hol valamilyen tojás, hol bundáskenyér járt. 
De mivel délután érkeztünk, így ekkor még nem voltunk tisztában a háziak fantasztikus vendéglátásával.
Arra gondoltunk, hogy nyaralásunk első estéjét csakis egy helyi étteremben ünnepelhetjük meg méltóképp. Ami jár, az jár, egy ilyen hosszú út után. Sokáig nem kellett vívódnunk a hely kiválasztásán, mert Mlini valóban hihetetlenül pici. A főutca, a városközpont és a strand egyetlen hosszú, tengerparti sétány. Mindez 237 lépcsőre a szállásunktól. Lefelé. Majd természetesen felfelé is. De az egész hely annyira bájos, az idő csodálatos, mi pedig végre nyaralunk, úgyhogy még a lépcsőzésben is csak a jót látom. Hiszen így nincs lelkiismeret furdalásom a késői vacsora miatt. És mivel lehet igazán formás popsira szert tenni? Hát persze, hogy ezzel!
Szóval végigjártuk a városközpontot kétszer oda s vissza és végül egy Laterna nevű hely mellett döntöttünk. Hozzá kell tennem, hogy ebben igazán jók vagyunk. Mármint az étterem választásban idegen helyen. Nem volt nagyon elegáns a hely, de mégse egy pizzéria vagy egy söröző éttermi része. Gyönyörű kilátás, gazdag választék. És ekkor megkezdtük szokásos színjátékunkat. A pincér kihozza az étlapot és megkérdi mit innánk. Erre időt kérünk. Mosolyogva távozik. Pár pillanat múlva visszatér. Szerencséje, mert viszonylag hamar eldöntöttük, hogy csupán ásványvizet kérünk. Udvariasan érdeklődik az ételek felől. Ismét időt kérünk, eddig az italokkal voltunk elfoglalva. Tipródunk, hisz mindenképp felejthetetlenné szeretnénk tenni ezt az estét és jó lenne igazán jót választani. Olyat, ami különleges és finom is. A pincér már csak messziről pillant felénk, arcán udvarias mosoly, mi pedig csupán a fejünkkel jelezzük, hogy még nem sikerült döntenünk. Pár perc vívódás után én végre döntök. Megosztom életem párjával az eredményt és ekkor Ő közli velem, hogy: „Na, ez remek, akkor én is azt eszem!” Ekkor közlöm, hogy jó, akkor én mást választok, hogy ne együk ugyanazt, mert szeretnék minél többféle ételt megkóstolni. Rövid udvariaskodás után, jön a szokásos mentő ötlet : „Együnk valamilyen kétszemélyes tálat!” Azon többféle étel is van, mégis egyforma is és ráadásul jó lenne már dönteni, mert 15 perce itt ülünk. A tál jellege egyértelmű volt. Tengerparton, haltál. A pincér alig hiszi el, hogy végre felveheti a rendelést tőlünk.
Pár perc elteltével megjelenik a kísérőként rendelt salátákkal, majd újabb 10 perc elteltével asztalunkon terem egy mécsessel melegített kisasztal és rajta a haltál. Bagolyvár óta óvatos lehetnék a kritikával, de a Laterna vezetője csak nem olvas! Ha mégis, akkor kérem ide írjon!:) Az étel kritikán aluli volt. Nyilvánvaló volt, hogy hacsak nem gondolatolvasók, akkor a rendelés felvételétől számított 10 percen belül lehetetlenség prezentálni egy kétszemélyes haltálat, frissensült halakból. A köretként jelenlévő mángold, cukkini és pár szem főtt krumpli ízetlen volt és langyos. A hal nem sokkal azelőtt még a mélyhűtőben fagyoskodhatott. Mutatóban volt a tányéron még pár szem kagyló, konkrétan három, ebből egy üres! és rákfarkinca. Rövid turkálás után kértük a számlát. Míg vártunk csak abban reménykedtem, hogy lesz annyi esze a pincérnek és nem kérdezi meg, hogy ízlett-e, mert nem szeretném az első estének megkoronázni egy kiadós veszekedéssel. Nem kérdezte. És gondolom nem lepődött meg az elmaradt borravalón sem.
237 lépcsővel később még láthattuk a szállásadónk által „összedobott” vacsora maradványait és ekkor határoztuk el, hogy másnaptól ott eszünk.

2009. november 8., vasárnap

Mozzarellás csirke, sült zöldségekkel





Ez egy rendkívűl gyorsan elkészülő, hihetetlenül finom étel. A csirkemell filét felszeletelem, picit megklopfolom, majd megszórom sóval és frissen őrölt borssal. A zöldségeket megpucolom és vékony csíkokra vágom. Korábban azt mondtam volna julienne-re, de mióta a Várvizi Péter a Csillagánizs főzőiskolában megmutatta, hogy mi is a valódi julienne, erre inkább nem használnám ezt a jelzőt :)
Az iskolai élményeimről később még részletesebben is beszámolok!
A padlizsánt besózom és műanyag szűrőbe teszem. A paradicsomokat és a mozzarellát felkarikázom. És már csak az összeállítás van hátra. Egy serpenyőben olajat hevítek és a csirkemell szeletek mindkét oldalát megpirítom benne, aztán tepsibe teszem, a tetejére paradicsomot, majd sajtot teszek, megszórom oreganoval. A serpenyőbe öntök egy kevés fehérbort és 1-2 perc kevergetés után az egészet a tepsibe öntöm, majd sütőben kb. 15 perc alatt összesütöm. A legvégén lehet pár percet grillezni is. Míg a hús sül az összevágott zöldségeket kevés olajon, sóval, borssal, wokban megsütöm. A legvégén hozzáadom a maradék apróra vágott sajtot és az olajbogyót. Lehet még mellé plusz köretet tenni, de önmagában is mennyei.

Hozzávalók:

50 dkg csirkemell filé
3-4 mozzarella golyó
2 kisebb cukkini
2 sárgarépa
2 kisebb padlizsán
1/2 póréhagyma
3-4 nagyobb paradicsom
1 csésze fekete olajbogyó
1 dl száraz fehérbor
olíva olaj
 oregano
só, bors



2009. november 7., szombat

Konyhafelújítás

Hosszas álmodozás és tervezgetés után tegnap végre belevágtunk a konyha teljes felújításába. Egy ekkora projekthez három dologból kell sok. Pénzből, időből és ötletekből. Remélem az első kettő csekély mennyiségét kompenzálhatja a harmadik túltengése :)
A legtöbb munkát így Tamásommal ketten végezzük, csak a gáz és vízszereléshez, valamint a burkoláshoz veszünk igénybe némi segítséget. És bár még nem látszik, hisz épp most nyílvánítottuk katasztrófa súlytotta övezetté az egész lakást, de ha kész leszünk lesz egy gyönyörűséges, új konyhánk!
Addig is jön majd pár könnyű és gyors recepet és talán végre a nyaralás részletei is. És pár hét múlva reményeim szerint megmutathatom A KONYHÁNKAT.


2009. november 4., szerda

Paradicsomos sütőtök krémleves parmezánnal

Kétség nem fér hozzá: közeledik tél. Délután 5, és már teljesen sötét van. Ez a recept már a telet idézi, de belecsempésztem a nyár ízét is. A sütőtökkel évek óta sikertelenül barátkozom. Legalábbis a hagyományos változatával. Ez a leves viszont határozottan kedvenc lett. Bár már az is meglepő, hogy levesről ilyet írok. Valószínűleg épp most lehetek egy olyan 7 éves periódus elején, mert érdekes változásokat fedeztem fel az ízlésemen. Nevezetesen, hogy szeretem a leveseket. A tartalmas leveseket, mint a gulyás, a fejtettbab vagy a halászlé, eddig is kedveltem. Sőt még bizonyos zöldség és krémleveseket is, de magamtól sose jutott eszembe főzni. Mostanában viszont nem tellik el hét, hogy ne kívánnék meg valamilyen levest.
A sütőtököt, a hagymát és fokhagymát megpucoltam és nagyobb darabokra vágtam. Egy tepsibe alufóliát tettem és rászórtam a zöldségeket, majd meglocsoltam a kétféle olajjal. Sóztam és megszórtam frissen őrölt borssal. Rátettem a rozmaring szálakat és 180 fokon 45-50 percig sütöttem. Mikor kihűlt a rozmaring kivételével egy fazékba tettem a paradicsommal együtt, aztán botmixerrel pürésítettem. Hozzákevertem a zöldségleveset és felforraltam. Tálaláskor jó sok parmezánt reszeltem rá.
  


Hozzávalók:

kb. 1 kg sütőtök
2 doboz hámozott paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
7 dl zöldségleves
5 ek oliva olaj
2 ek tökmagolaj
2 szál rozmaring




2009. november 1., vasárnap

Csupacsoki



A múlt héten Andi barátnőmmel moziba indultunk, de végül úgy döntöttünk elnapoljuk és inkább beszélgetünk. Így keveredtem be életemben először egy McCafé-ba, ahol volt szerencsém megkóstolni a csupacsoki névre hallgató mennyei sütijüket. Mivel szerelembe estem egy répatortával is, így örömmel konstatáltam, hogy lehet fél szeletet is kapni ebből a kalóriabombából. A répatorta felejthető volt, leginkább az émelyítő cukormáz dominált rajta. A csupacsoki viszont zseniális. Tényleg találó neve!
A hétvégén megpróbáltam reprodukálni. Nos, ki merem jelenteni, hogy az utánzat felülmúlta az eredetit. Legalábbis emlékeim szerint :)
Hogy el tudjam dönteni mennyire sikerült, meg kell kóstolnom újra! Esetleg a kettőt egymás mellé téve tesztelhetném? :) 
Egy továbbgondolt brownie-t sütöttem és csokimázzal vontam be.  A csokit gőz felett felolvasztottam, aztán apránként belekevertem a vajat és hozzáadtam a kakaót. A tojásokat habosra kevertem a cukor felével, majd apránként hozzáadtam a maradékot is. Hozzáadtam a tejfölt, a Baileys-t és a langyosra hűlt vajas-csokis keveréket. Végül a sütőporral elkevert lisztet kanalanként hozzákevertem. 
170 fokra előmelegített sütőben, kivajazott szélű és sütőpapírral bélelt tepsiben 40 percig sütöttem.  És most egy kerek piteformában sütöttem, de ajánlom a szögletes formát, mert akkor lehet kisebb, még könnyedén fogyasztható szeleteket is vágni.

Mikor majdnem teljesen kihűlt, bevontam a mázzal.  Ez lesz a végső döfés! :) 
A cukrot összekevertem a kakaóporral és a vízzel. Melegíteni kezdtem, majd belekevertem az olvasztott csokoládét, a mézet, az ecetet, a vanília eszenciát és mikor már egynemű masszát kaptam elkevertem benne a vajat és a tortára simítottam.

Hozzávalók:

tészta
6 tojás
30 dkg finomliszt
45 dkg porcukor
30 dkg vaj
3 ek (holland) kakaópor
20 dkg étcsokoládé ( 70%-os )
10 ek Baileys (elhagyható)
2,5 dl tejföl
1 kk sütőpor


máz
24 dkg porcukor
3 dkg kakaópor
20 dkg étcsokoládé ( 70%-os )
2 tk vanília eszencia
2 ek méz
9 dkg vaj
1 dl víz
1 tk ecet