Recent Posts

2009. október 28., szerda

Zöldséges sült tészta



Nagyon szeretem a távol-keleti konyhát. Kínai, indiai, japán, thai, a fűszereik, az ízviláguk, ahogy párosítják az ételeket, a szinte olvadóan puha húsok, a ropogós zöldségek, az időnként nem is kicsit csípős ételek...! Nekem szinte jöhet bármi, feltéve hogy már nem mozog :)

És itt még véletlenül sem gondolok az úgynevezett kínai büfékre, mert sajnos a legtöbbjükben kapható étel köszönő viszonyban sincs a valódi kínai konyhával. Ettől persze még lehetne finom, de mióta megfigyeltem, hogy fejgörcsöt kapok az ott elfogyasztott ebéd után, mellőzöm. Ha már egyszer igazán jót szeretnénk enni, akkor érdemes ellátogatni Wang Mester Kínai Konyhájába . Az étlapot kötelezően át kell olvasni, mert egészen érdekes dolgokat is felfedezhetünk benne, aztán pedig bátran kérjünk tanácsot a hihetetlenül kedves felszolgálóktól választásunkat illetően.
Csak hát nem rohanhatunk folyton a város másik végére, ha épp ezekre az ízekre vágyunk! Így hát az ember lánya elkezd kísérletezni és lám odáig jut, hogy élete párja kedvenc
ételévé avanzsál a sült tésztája :)
Gyorsan összedobható akár vacsorára is és nem igényel különösebb bevásárlást sem. Valahányszor csirkemellet veszek, akkor mindig akad pár szeleteléskor leeső darabka. Lehet nem ártana beiratkoznom egy hentestanfolyamra? :) Addig is ezeket összegyűjtöm a mélyhűtőben és ha Tamásom kitalálja, hogy sült tészta legyen, akkor csak kiolvasztom és bepácolom szójaszósz, osztrigaszósz és pl. mogyoróolaj keverékébe. Jót tesz neki, ha pár órát vagy akár egy egész éjjelt így tölthet, de bőven elég annyi idő is, míg a zöldségeket összeaprítjuk és kifőzzük a tésztát. Lehet marhahússal is készíteni, de akkor nő az elkészítési idő, vagy rákkal, de akár hús nélkül is.
A tésztafőzéssel szoktam kezdeni és közben a padlizsánt karikára, majd csíkokra szeletelem, besózom és szűrőben félreteszem. Ezután julienre vágom a sárgarépát, a pórét, a cukkinit, a káposztát és kis kockákra a piros paprikát.
Felforrósítom a wokot ( nekem öntött vas van, de természetesen megfelel az IKEA-ban kapható könnyített változat is ) és megkenegetem egy kis olajjal, majd mikor már szinte füstöl beleöntöm a páclével együtt a húst és lefedem. A padlizsánt leöblítem és papírtörlőn megszárogatom.
Mikor a hús már szép pirosas, akkor rádobom a répát és a fokhagymát, majd 1 perc elteltével a többi zöldséget is. Folyamatosan kevergetem és időnként meglocsolom szójaszósszal vagy osztrigaszósszal és elkezdem hozzáadagolni a kifőtt tésztát. Ezután már csak kevergetem, locsolgatom a szószokkal felváltva és pár perc elteltével friss káposztasalátával tálalom. Adhatunk még hozzá mogyorót, vagy szezámmagot, gombát, babcsírát, bambuszt. Lehet csípősre készíteni némi chili szósszal vagy édeskésre thai szósszal. Megbolondíthatjuk kevés frissen reszelt gyömbérrel. A lényeg, hogy mindent készítsünk el előre, hogy aztán csak össze kelljen sütni. Így lesz a hús hihetetlenül puha és a zöldségek harapnivalóan ropogósak.





Hozzávalók:




500g tészta ( spagetti, linguine, szélesmetélt )
150g csirkemell filé
1 nagy sárgarépa

2 kisebb cukkini
½ póréhagyma
1 kisebb padlizsán
káposzta
1 piros színű paprika
2 gerezd fokhagyma
olaj ( mogyoró, szezám, kukorica vagy napraforgó )
szójaszósz
osztrigaszósz


2009. október 21., szerda

A juhtúrós és a krumplis pogácsa házassága


Fogyókúrázók ne olvassák tovább! Kivéve esetleg a hozzám hasonló mazohisták, akik szintén főzőműsorokat néznek és recepteket olvasgatnak még fogyókúra alatt is :)
Nemrég mennyei juhtúrós pogácsát sütöttem ala' Horváth Ilona. Ezt a receptet kereszteztem egy krumplis pogácsa receptjével, hogy még könnyedebb legyen. A juhtúró és vaj mennyiségét figyelembe véve talán nem a legjobb szó, de mégis :)
Rögtön dupla mennyiséget készítettem, mert kiderült, hogy fagyasztás után, pár perc alatt frissen sült pogácsákat kapok ismét. Igaz legutóbb ezt csupán 20 apró pogácsán tesztelhettem. Na de most!
A krumplit megfőztem, az élesztőt elkevertem a langyos, cukros tejben. A vajat elmorzsoltam a liszttel, hozzáadtam a juhtúrót, a pépesre tört, főtt krumplit, a tojásokat, a zsírt, a sót és végül a felfuttatott élesztőt. Jól összedolgoztam, majd letakarva kelesztettem 5-6 órát.
Ekkor lisztezett gyúrótáblán átdolgoztam, hajtogattam, majd 2 cm vastagra nyújtottam és egészen kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A múltkor vékonyabbra nyújtottam, de a 2 cm határozottan meggyőzőbb.Megkentem a tetejét egész tojás és tojássárgája keverékével, amibe alaposan elkevertem a pirospaprikát, majd megszórtam szezámmaggal. Közvetlen sütés előtt mégegyszer átkentem a tojásos keverékkel és 180 fokos sütőben 18 perc alatt készre sütöttem.




Hozzávalók ( dupla mennyiséghez ):


60 dkg vaj
60 dkg juhtúró
40 dkg fött burgonya
120 dkg finomliszt
7 dkg élesztő
1,6 dl tej
2 tojás
5 dkg libazsír
3 ek só
szezámmag
tojás
1 mk pirospaprika

2009. október 17., szombat

Csirketorta


Ez aztán húsimádók tortája. Nálunk nagy sikert aratott, egyszerűsége ellenére számtalan módon variálható.
Az alap a bacon, a csirkemell vagy combfilé, a tarja, a tojás és a sajt. Egy magas kör alakú jénai edényt kibélelünk szeletelt bacon szalonnával oly módon, hogy a szélein túl lógjanak. Ezután lisztbe, tojásba és reszelt sajtba forgatott hússzelet következik, majd egy réteg tarja, aztán ismét csirke és így tovább. A maradék tojással leöntöm, majd tetejére visszahajtom a bacont és ha szükséges még be is fedem pár szelettel. Forró sütőben 50 percig sütöm, a legvégén fedél nélkül.
Só nem kell bele, de bors mehet nyugodtan. Megbolondítható még jó zsíros tejföllel vagy tejszínnel. Csinálhatjuk többféle sajttal, sajtkrémmel. Tarja helyett sonkaszelet, vagy bacon is használható és természetesen ízlés szerinti fűszerek. Igazán különleges tud lenni kevés friss rozmaringtól. Ekkor mindenképp tejszínt használok, valamilyen camembert vagy kékpenészes sajtot és hajszál vékony alma vagy körteszeleteket. Ez a mostani pedig a töki pompos szénhidrátmentes változata lett, mert vékony karikára vágott vöröshagymát és kevés tejfölt tettem a rétegek közé.
Tortaszelet formájában melegen és hidegen is egyaránt mennyei!




2009. október 14., szerda

Csalamádé



Erre az évre végeztem a befőzéssel. Az utolsó tettem a narancslekvár szokott lenni, de mivel még maradt tavalyról, így most a csalamádé lett.
Mikor megemlítettem a savanyúság projektet és a feladatát benne, Tamásom különféle mondvacsinált érveket hozott fel a káposztagyalulás ellen és érveket a zöldségeseknél gyalulva kapható mellett, ezért idén is "konyhakészen" vettük meg a káposztát, amit Ő aztán lelkesen cipelt haza.
Minden alkalommal hálát rebegek annak, aki kitalálta a robotgépet. És persze magamnak is, amiért beszereztem egy ilyen csodát! :) A megmosott zöldségeket hihetetlenül gyorsan felszeleteltem vele. Kaptam nálunk a piacon pagoda karfiolt és mivel annyira szépnek találom, de szinte semmilyen más formában nem tudom ezt megőrizni, így rózsáira szedve a csalamádém dísze lett. Természetesen normál karfiollal is tökéletes. Kisdinnyét viszont nem kaptam, így az idén kimaradt, de pár szem piros kápia paprika helyet kapott apró kockákra vágva. Csakis a színhatás kedvéért :)
Az egészet egy hatalmas tálba rétegeztem,
apránként rászórtam a sót és jól átforgattam. Pár óra elteltével ráöntöttem az ecettel elkevert porcukrot és a fűszereket. Nálam végül másfél napig eresztgette a levét, átesett többszöri kóstolón,majd sterilizált üvegekbe került.
Tavaly gyönyörűséges csatos üvegekbe pakoltam, majd kb. 2 hét elteltével ki kellett dobnom az egészet és kezdhettem elölről, mert felforrt.
Okulva ezen visszatértem a kevésbé mutatós, de annál jobb normál befőttesüvegekre, aminek a tetejük alá celofánt is tettem! Biztos, ami biztos. :)

Hozzávalók:

3 kg káposzta
2 kg uborka ( eltenni való!!!)
1 kg zöld paradicsom
2 kg paprika
1 kg hagyma
1/2 kg sárgarépa
1 kg pagoda karfiol
kápiapaprika

15 dkg só
3 dl 15%-os ecet
1,5 dl fehér borecet
50 dkg porcukor
3 tk mustármag
3 tk koriander frissen őrőlve
1 tk őrőlt babérlevél
1 tk feketebors frissen őrőlve
2 tk fehérbors frissen őrőlve

2 csapott tk nátrium benzoát
3 tk citromsav





2009. október 13., kedd

Káposztás tészta


Az egész valahol a cukrozott tojásrántottánál kezdődött egy hétköznap délelőtt, miközben a kolléganőkkel a hétvégi menüt próbáltuk megvitatni. Aztán jöttek az egyéb, nagy általánosságban megrökönyödést kiváltó étel változatok. Mint például az édes bundáskenyér, a sárgaborsó főzelék meggybefőttel, de szóba került a zserbó tejföllel.( Ez utóbbi kettőre be kell vallanom, hogy én esküszöm. Ajánlom kipróbálásra, bár vadul hangzik, de tényleg nagyon jók! ) Aztán jöttek a nagy kérdések: túrós tészta cukorral, avagy sósan, szalonna pörccel és a káposztás tészta édesen, vagy sósan, borsosan? És speciel édeskésen, rengeteg borssal. Tamásom pedig még édesebben, rengeteg cukorral. Szerencsére nem sokkal előtte készült nálunk lasagne és ha már ahhoz tésztát gyúrtam megdupláztam az adagot és csináltam kockatésztát is. A káposztát lereszeltem és jól besóztam, közben kifőztem a tésztát. Aztán zsíron cukrot pirítottam és megdinszteltem rajta a kinyomkodott káposztát, sóztam, borsoztam és készre pirítottam. Végül összekevertem a tésztával.


Hozzávalók:

tészta 

280g durum (tészta)liszt
120 g rétesliszt

6 tojás sárgája
2 egész tojás


zsír
1 kg káposzta
cukor
só, bors




2009. október 9., péntek

Vadas? Vadas!


32 évig a vadas volt szinte az egyetlen étel, amit nem voltam hajlandó megenni. Nem tudom az okát, hisz mindent szeretek ami benne van, mégse kellett. Az egész család kénytelen volt miattam makarónival enni, amit én sajtos-tejfölös-ketchupos tésztává varázsolhattam a tányéromban. Bár jobban belegondolva a krumplifánkocskáktól se jöttem zavarba :)
Idén tavasszal aztán egyre érlelődött bennem a vágy egy kis vadas után. Mikor már alig lehetett jó "erős" sárgarépát kapni hozzá, végre elszántam magam és megfőztem. Aztán rövid időn belül ismét. És láss csodát, bekerült a top 50-be!
Azt hiszem most már nincs olyan étel, amit ne szeretnék. Nem is tudom, hogy ennek örüljek-e? :)
Nagyikám receptje alapján, saját szájízre alakítva főzöm, rengeteg szósszal. Marhahúsból felsál, fehérpecsenye, comb vagy hátszín jöhet szóba, bár korábban, mikor még én nem ettem belőle, volt egy próbálkozásom marhanyelvvel is. Mindenki szerint isteni lett, de én azóta sem tudtam rávenni magam, hogy még egyszer nyelvet pucoljak.
A húst, a zöldségekkel minimum 2 napig pácolom. Egy nagy tálba helyezem a húst, köré az aprított sárgarépát, fehérrépát, zellerzöldet, vöröshagymát félbevágva és leöntöm
a vízből, ecetből, cukorból és sóból álló páclével. Teszek még mellé egészben borsot és babérlevelet, majd lefedve a hűtőbe teszem.

2 nap elteltével ebben a páclében felteszem főni. Kb. 2,5 óra elteltével már kellőképp puha minden. Ekkor kiveszem a húst és szép szeletekre vágom. Egy edényben zsíron apróra vágott hagymát dinsztelek, majd belehelyezem a hússzeleteket és mindkét oldalukat sütöm pár percig. Utána egy tányérra szedem és a visszamaradt zsiradékon cukrot pirítok, majd ráteszem a leszűrt, főtt zöldségeket, a zellerzöldet kivéve, mert az kidobom. Pár percig pirítgatom még, aztán megszórom liszttel és felöntöm a lével. Végül botmixerrel összeturmixolom, ízesítem még sóval, frissen őrölt borssal és mustárral. Visszateszem bele a hússzeleteket és kész is. Tejfölt csak a tálaláskor adok hozzá, így aztán remekül fagyasztható, ami nem egy hátrány a mennyiségét tekintve :)
Szerencsémre Tamásom a makarónit részesíti előnyben köret gyanánt, mert a zsemlegombóccal még nem barátkoztam meg. Igaz a krumplifánkot még nem ajánlottam fel neki, mint opcionális lehetőség :)



Hozzávalók:

1 kg marhahús
1-1,5 kg sárgarépa
4 db nagy fehérrépa
1 nagy csokor zellerzöld
1 közepes + 1 nagy fej vöröshagyma

bors
babérlevél
ecet
cukor
mustár
zsír vagy olaj
tejföl





2009. október 6., kedd

Lasagne




Gyermekkoromban imádtam nyers tésztát enni. Emlékszem, Mami hogyan tekerte fel a nyújtófára, nyújtotta hajszál vékonyra, vágta kockára, vagy épp metéltre, majd gyúrótáblán szárította és végül vászonzsákba tette. És arra is emlékszem, hogy mindig rám szólt, hogy lehetőleg ne egyek fél kiló tésztát nyersen :) Akkor készítettem először házitésztát, mikor még nem lehetett itthon lasagne tésztát kapni, vagy ha mégis, akkor nagyon drágán. Azóta se vettem lasagne tésztát. És, ha igazán finomat szeretnék, akkor házi tésztát készítek más ételekhez is. Idővel beszereztem egy tésztagépet, így lényegesen kisebb erőkifejtéssel tudok, gyorsan tésztát nyújtani. Most már sajnos senki nem szól rám, ha nyersen tésztát csipegetnék, de valahogy már nem is érzem azt az ellenállhatatlan vágyat :)



A tésztát nem főzöm ki előre, mert a friss tészta tökéletesen megfő a ragu "levében" is. Ha mégis akkor is csupán 1-2 percre dobom lobogó, sós vízbe és utána jeges vízben lehűtöm, hogy ne főjön tovább. Bolognai ragut mindig nagyobb mennyiségben készítek, így általában akad a mélyhűtőben egy adag, amit spagettire vagy épp frissen gyúrt lasagne tésztára tehetek. Tudom, hogy a bolognai is amolyan "ahány ház annyi féle" szósz. Sőt azt is, hogy Bologna környékén hiába is kérném, mert ott nem ismerik ezen a néven.
Nálam a következőképp készül: egy hatalmas öntöttvas edényben, ami jobb nem lévén egy hatalmas öntöttvas wok, olívaolajon apróra vágott hagymát dinsztelek, némi füstölt szalonna kíséretében. Mikor már üveges hozzáadom a darált húst. Mihelyst a hús megpirult beleteszem a reszelt sárgarépát, fehérrépát és zellert. Sózom, borsozom, majd pár perc múlva hozzáadom a többi hozzávalót is. Télen szárított fűszereket használok, így azt is ilyenkor keverem hozzá. Ha van otthon friss, akkor azt a legvégén aprítom csak bele. Nyakon öntöm a vörösborral és lassú tűzön főzni kezdem. Időnként átkeverem és öntök hozzá az alapléből. ( Alaplé mindig található mélyhűtőmben. Ehhez legjobban a borjú alaplét szeretem, de megfelel a csirke, vagy akár a zöldség is. )
A ragut lassú tűzön végül minimum 4-5 órát főzöm, de mivel nem sok gond van vele elrotyoghat 6-8 órát is. A végeredmény sűrű és rendkívül intenzív ízű.
A kiolajozott tepsi aljába tészta kerül, rá ragu, majd tészta, amire a besamel és reszelt parmezán kerül. Aztán így tovább, míg minden el nem fogy. A tetejére besamel és sajt kerül. Majd forró sütőben kb.30 perc alatt készre sütöm.


Hozzávalók:

ragu
1 kg darálthús ( marha 80%, sertés 20%; 100% marha )
2 közepes fej vöröshagyma
6 db sárgarépa
2 fehérrépa
1 kis darab zeller
1 csokor zeller
4 gerezd fokhagyma
2 konzerv/tubus olasz sűrített paradicsom
1 l házi paradicsomszósz ( ennek hiányában aprított paradicsom konzerv )
1-2 dl száraz vörösbor
0,6 l alaplé ( marhahúsleves vagy zöldségleves )
oregano
bazsalikom
kakkukfű
frissen reszelt szerecsendió
frissen őrölt bors


tészta 

280 g durum liszt
120 g rétesliszt
6 tojás sárgája
2 egész tojás

besamel
vaj
liszt
tej
krémsajt
szerecsendió




2009. október 3., szombat

Mákos guba


Amikor kifogyok az ötletekből és felteszem a kérdést Tamásomnak, hogy mit is főzzek még a következő hétre ebédre? Mákos gubát! Érkezett a válasz szinte azonnal. Már bele sem kezdek a magyarázatba mely szerint ez nem étel, legalábbis nem ebédnek való önmagában. Mint ahogy az aranygaluska és a somlói galuska sem. De végül is én kérdeztem. Így hát készítettem egy nagy adagot desszert gyanánt és megfogadtam, hogy egy darabig nem kérdezek:)
A tejet felforralom a vaníliával. Belekeverem a mézet, a citromhéjat és a porcukorral felhabosított tojássárgákat. Ezután a felkarikázott, mákkal összekevert kiflikre öntöm, amiket kivajazott jénaiba tettem. Dobálok pár kocka vajat a tetejére és előmelegített sütőben lefedve 15 percet sütöm.

Hozzávalók:

6-8 szikkadt kifli ( jó minőségű, esetleg házi)
8 dl tej
3 tojás
20 dkg darált mák
vanília eszencia, vagy vanília rúd
méz
1 citrom reszelt héja
porcukor