Recent Posts

2010. december 26., vasárnap

Tokaji libamáj brióssal és birschuttney-val



Pompás karácsonyi előétel lehet belőle, ha valakinek van ideje a rohanásban. Nekem sajnos nem volt, így pár héttel korábban ettük, de ez mit sem vont le az élményből.
A libamájat egy éjszakára sós tejbe áztatom és lefedve hűtőbe teszem. Másnap kb. fél órára kézmeleg vízbe teszem, aztán megpucolom, kiszedem az ereket, leszedem a hártyákat. Semmi gond, ha kissé szétesik, hisz szinte zsír az egész és remekül formálható. Ezután fűszerezem, sóval, borssal és megöntözöm a tokaji aszúval és irány a hűtő egy újabb éjszakára. Persze 24h sem árt neki, de ehhez most azonnal indulni kell májért :)
Terrine forma híján én egy szögletes kis sütőedényt használtam. Előtte a májat folpackra halmoztam és szorosan feltekertem, majd az edénybe nyomkodtam. 
80 fokos sütőben 45 percet sütöttem. Aztán kihűtöttem és tálalásig hűtőben tartottam. 
Pirított brióssal és birschuttney-val tálaltam.
A briós hozzávalóit összegyúrtam, duplájára kelesztettem, formáztam, újabb fél órát kelesztettem, majd sütőzacskóban 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütöttem. 
A chuttney-t az itt látható alapján készült, csupán a zöld almát cseréltem le, cukros-citromos vízben előfőzött birsalmára.



Hozzávalók:

600-800 g libamáj
500 ml 4 vagy 5 puttyonyos Tokaji aszú
1-1 g zöld és pirosbors

tej
8 g nagy szemű tengeri só




briós

600 g finomliszt
3 tojás sárgája 
50 ml olaj
80 g puha vaj
10 g porcukor
4 g élesztő
300 ml tej
2 g só


chuttney

1 birsalma
10 szem aszalt sárgabarack
1 fehérhagyma
chili
friss gyömbér
1 narancs leve
150 ml cider
só 







2010. december 24., péntek

Békés boldog ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!


2010. december 20., hétfő

Kimpira

Egy újabb japán, de ezúttal változtatás nélkül. 
Most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy én egy olyan férfival élek, aki egyáltalán nem bánja, ha kimarad a hús olykor olykor. Imádja a francia konyha desszertjeit és a japán konyha sokoldalúan felhasznált zöldségeit. És persze a rizst, minden mennyiségben :)
A kimpira rém egyszerű étel, de azért igényel némi kis munkát.
Kezdve rögtön azzal, hogy jullienne-re kell vágni a sárgarépát és a fekete retket. Némiképp könnyíthet a dolgán, akinek van otthon mandolinja - és itt nem a pengetős hangszerre gondolok :) Ekkor már "csak" a hajszálvékony szeletek legalább olyan vékonyan felcsíkozni. Ezután hideg vízbe teszem felhasználásig. A paprikát is vékonyan felszeletelem. 
Felforrósítom a serpenyőt, belelocsolom az olajat és kis adagokban megsütöm először a sárgarépát, majd a retket is. Fontos, hogy végig forró legyen a serpenyő és kevés az olaj! Végül a paprikát is sütöm 2 percig, majd az egészet összekeverem. Meglocsolom a szaké és a mirin keverékével, sózom, cukrozom és megszóróm jó sok szezámmaggal. Elvileg itt jönne bele egy kanálnyi miso leves, de szerintem nélküle is működik. Szójaszószba mártogatva mennyei! 

Hozzávalók:  


400 g fekete retek
200 g sárgarépa
1 kápia vagy piros kaliforniai paprika 
35 g szaké
45 g mirin

10 g cukor
mogyoróolaj
40 g szezámmag
(30 g miso leves)


szójaszósz








2010. december 16., csütörtök

Japán kurzus után szabadon

Nem szoktam szeretni, ha valaki megkérdezi, hogy nem lehetne pl. a ludaskását csirkemellből készíteni? Mert persze, hogy lehet, mindent lehet, csak akkor azt ne nevezzük ludaskásának!:) 
Épp ezért nem adtam nevet a következő ételnek. A Csillagánizsban a japán kurzuson készítettünk Nikujaga-t, ami nekem annyira ízlett, hogy az lett a vasárnapi ebéd. És, hogy miért nem nevezzük a nevén? Nos, mert az eredeti receptben nem szerepelt sárgarépa. Nekem viszont tetszik benne, már csak a színhatás miatt is.
Hihetetlen gyorsan elkészül, de mindent elő kell készíteni!
A malaccsászárt a bőrével lefelé vékonyan felszeleteltem, majd felkockáztam. A hagymát nagyobb kockákra vágtam. A sárgarépát ferdén nagyon vékony szeletekre, a borsóhéjat szintén ferdén félbevágtam. Ezután lobogó sós vízbe dobtam a borsót és a répát 1 percre, aztán jegesbe, majd lecsepegtetve félretettem. Ezután 1-2 percig a forró vízbe dobtam a malaccsászárt, majd papírtörlőn kicsit megszárogattam. 
Olajat hevítettem és kis adagokban pár percig sütöttem a húst, majd kiszedtem és a visszamaradt zsiradékon aranyszínűre sütöttem a hagymát. Visszadobtam a húst, hozzáadtam a szaké-mirin-szójaszósz keveréket. Pár perc után hozzáadtam az udon tésztát és a blansírozott zöldségeket. Tálaláskor adok hozzá pár csepp rizsecetet.
Szójaszósz és bármilyen csípős szósz ízlés szerint locsolható még rá :)

Hozzávalók:

200 g udon tészta
2 fehér hagyma
500 g malaccsászár
250 g zöldborsóhéj
100 g mirin
50 g szaké
50 g szójaszósz
rizsecet




2010. december 15., szerda

Karácsonyi cobbler vanília fagylalttal

Valahogy sosem rajongtam a gesztenyepüréért. Bezzeg a gesztenyeszív - teljesen logikátlan módon - jöhetett! :) Egészen addig míg el nem kezdték gesztenye nélkül készíteni. Így évekig inkább nem is ettem.
Nemrég a Keresztmamámnál gesztenyés sütit kóstoltam, a hétvégén pedig Anyukám alkotott egy csúcs gesztenyés desszertet. Én sem maradhattam ki a nagy családi gesztenye őrületből, így nálunk gesztenyés-almás cobbler lett a desszert. 
Ismét egy gyors és egyszerű recept következik!
Az almákat meghámoztam és cikkekre vágtam, természetesen kiszedtem a magházait. A vajon fedő alatt megpárolom a cukorral, a vanília rúddal és a kikapart magjával, a lime héjával és levével. Mikor félig megpuhult az alma levettem a fedőt róla és hozzáadtam a cidert majd levettem a tűzről és hozzákevertem a keményítőt. Egy kivajazott mélyebb tálba tettem. A gesztenyemasszát simára kevertem a tejszínnel és a rummal és a tetejére simítottam. 
A lisztet, a sütőport, a cukrot késes robotgépbe teszem és hozzádobálom a jéghideg vajat. Ezután egy tálba borítom és a tojással, tejszínnel gyorsan összegyúrom. Nedves kézzel dió nagyságú golyókat formálok és a gesztenyés massza tetejére pakolom. 
175 fokos sütőben 45 percig sütöm. Langyosan, jéghideg vanília fagylalttal tálaltam. Legközelebb mascarpone fagylalt lesz mellé, mert én elbírtam volna még egy kis könnyítést édesség terén :) 

Hozzávalók: 


250 g finom liszt
50 g cukor
1 cs sütőpor
1 g só
10 g hideg vaj
1 tojás
150 ml tejszín


250 g gesztenyemassza
50 ml rum
150 g tejszín


4 savanykás alma
50 g vaj
1 vaníliarúd
1 lime
150 ml cider
10 g kukoricakeményítő





2010. december 13., hétfő

Kókusz-sós csirke


Nem lustaságból nem írok mostanában. Sőt még az sem teljesen igaz, hogy nem írok. Írok én, csak épp fejbe. Azt meg ugyebár nem olvashatjátok. Megjegyzem talán nem is baj, ha nem lát bele senki a gondolataimba :) Főzök is és még le is fotózom az ételeimet. Csak mindezek összerakására nem marad energiám. De ez már tarthatatlan állapot! Így a következő napokban receptek következnek fotóval, de - tőlem szokatlan módon - kevés mellébeszéléssel.
Mach Tímea - a Csillagánizs vezetője- mutatta nekem egy alkalommal ezt a sót, ami rögtön megtetszett. Aztán mikor a Culinárisban megnéztem közelebbről visszatettem a polcra. Nem az ára zavart, bár az se semmi, ha a benne szereplő E-k. Legközelebb viszont már a kosaramban landolt, mert hát ne legyünk álszentek. Főleg én a zero cola imádatommal :)
Szóval hazakerült a kókuszsó, de fogalmam sem volt mi lesz belőle. Mert hát csupán szagolgatásra valljuk be luxus! :)
Kedvenc pótanyámtól, Esztitől, kaptam pár hónapja egy ázsiai szakácskönyvet és azt lapozgattam ihletért. 
A csirkemellet nagyobb kockákra vágtam és a pár órára -vagy akár egy egész éjszakára - kókuszsós vízbe teszem őket. 1 liter vízre 60g sót számítva. 
Papírtörlőn megszárogattam, majd forró mogyoróolajban pirítottam 1-2 percig, aztán folpackba csomagolva félretettem. 10 perc elteltével visszadobtam a forró serpenyőbe, hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és 5-6 percig rázogatva sütöm. Megszórom kurkumával és ráöntöm a keményítővel elkevert kókusztejet. Beleszórom a kimagozott, apróra vágott chilit és addig főzöm, míg be nem sűrűsödik. 
Tojásos, újhagymás rizzsel tálalom.


Hozzávalók:


1 nagyobb csirkemell
60 g kókuszsó
1 fehér hagyma
450 ml kókusztej
1 chili paprika
kurkuma
mogyoróolaj


 


2010. december 1., szerda

Szavazzatok!!!

Szeretnék egy kis segítséget kérni Tőletek! Bár egyenlőre képtelen vagyok megbarátkozni a Facebook-kal, de tudom, hogy haladni kell a korral, így igyekszem. Nemrég - mint arról itt is beszámoltam - részt vettem egy versenyben, ami a nyúlhús népszerűsítését tűzte ki céljául. És nagyon szeretnék nyerni :)
Kérlek Benneteket, hogy lájkoljátok az enyémet az alábbi linkeken!

Képek:
http://www.facebook.com/pages/Tetrabbit-Nyulhus/143533469031590?v=photos&ref=sgm#!/album.php?aid=43369&id=143533469031590

Receptek:

http://www.facebook.com/pages/Tetrabbit-Nyulhus/143533469031590?v=photos&ref=sgm#!/pages/Tetrabbit-Nyulhus/143533469031590



Köszönöm szépen!

2010. november 30., kedd

Idegen tollakkal...,

Igen, idegen tollakkal ékeskedem. Mindenképp szerettem volna közkincsé tenni az alábbi levelet, mert nagyon örültem neki. A benne szereplő recept ugyanis nem az enyém, még csak el sem készítettem. Eddig! :) Az alkotója Prisztóka Tibor , akinek ezúton is nagyon szépen köszönöm ezt a fantasztikus írást és a szuper receptet!

"Most jut eszembe, estére kellene egy kis lencsét főznöm.
Előtte főznék sonkát, csülköt, persze saját pácolású-füstölésű lenne, és naná, hogy egy kis rizlingszilvánival turbózott vízben tenném a lábosba.
Aztán ezen főzőlét használnám, meg egy kis karamellizált cukrot, meg persze egy kevés fokhagymát és salotta hagymát, csipet gyömbért is a babérlevél mellé, hogy a lencse ebben párolódjék puhára, de ez a lé épp csak ellepné a lencsémet....
Aztán kellene egy csipet dijoni mustár, lepirított liszt, de épp csak hogy...., és kevés török joghurt beállítani az ízeket, és az állagát mindennek. A főtt sonka is jól jönne, mert belekockáznám a lencsébe módjával, de persze a nyers részéből pirítanék is le keveset, amit majd a kész lencsére hintenék ízlés szerint (nekem sok kellene!).
Majdnem elfelejtettem, hogy reszelnék le egy kis friss tormát, és módjával a lencsébe elkavarnék belőle (nekem sok kellene bele!).
Míg ezzel bíbelődnék, főznék pár szem fürj tojást, megpucolnám, elfelezném, a sárgáját kivenném, és elkeverném frissen készített kevéske majonézzel, és egy kis kaviárral. Finoman pirított, de kihűlt kenyérre kenném.
A lencsét tányérra szedném, meghinteném azzal a kis ropogós sonkapörccel, a felezett fürjtojásokat megpúpoznám a sárgák helyén kaviárral, és szépen terelgetve, a lencse közepére körformára rendezgetném.
Hát ilyen lenne nálam egy kaviár és lencse...
Azt hiszem, egy kevés jó féle Tibor Apátok borát innám hozzá, akácban érlelt Sauvignon Blanc és Olaszrizling cuvée-t...

Kedvelem Kaviárt & Lencsét !
Ti BOR otok "



2010. november 29., hétfő

Konfitált nyúlgerinc és olívás nyúlcomb vargányás burgonyafelfújttal

Korábban már írtam, hogy nem is olyan régen még azt se gondoltam volna, hogy nyulat fogok enni, nemhogy még meg is szeretem. Pedig pontosan ez történt. Azóta már többször került az asztalra és mikor a Tetrabbit kft. megkeresett az ajánlatával kapva kaptam az alkalmon, hogy itt is bemutathassam ezt az egészséges és rendkívül finom húst. Nekem újdonság volt az is, hogy a csirke kifejezetten zsíros tapintású hús hozzá képest, de a GasztRabbit-nál több érdekes adatot is találtam.
Addig vívódtam, hogy melyik recepttel pályázzak, hogy végül megfőztem mindkettőt. Mivel a hangsúly a húson volt, olyan köretet keresetem, ami mindkettő mellé illik. Így esett a választásom a vargányás burgonyafelfújtra. A gerincfilét tartják a legnemesebb résznek, amit mióta volt szerencsém nyulat csontozni, megértek. Azt viszont nem posztom eldönteni, hogy ki melyik részét is szereti jobban.

Olajbogyós, paradicsomos nyúlcomb 




A combfiléket megkötözöm majd kevés olívaolajon minden oldalát 1-1 percig sütöm. Aztán egy tűzálló tálba teszem őket. A visszamaradt olajra dobom a blansírozott szalonna kockákat és a hagymákat. Pár perc után hozzádobálom a fokhagyma gerezdeket, majd a hámozott, kimagozott paradicsom cikkeket is. Sózom, borsozom aztán felöntöm a fehérborral és nagy lángon addig forralom míg el nem párolog az alkohol. Ezután a combgöngyölegekre öntöm és rászórom az olajbogyókat, amiket előző naptól vízben áztatok, hogy ne legyen olyan vad sós. Fóliával szorosan lefedve 200 fokos sütőbe tolom 18 percre. Ezután leszűröm és a paradicsomos-boros pecsenyelét a harmadára forralom, majd belekeverem a jéghideg vaj kockákat.
A combokról leszedem a kötözőzsineget  és tálaláskor meglocsolom a vajas mártással és mandarinos olívaolajat csepegtetek rá, ami valami egészen fantasztikusan működik ezzel az összeállítással.


Hozzávalók:


500 g nyúlcomb filé
150 g angolszalonna
2 salotta hagyma
1 ezüst hagyma
10 kisebb paradicsom
20 szem sóban eltett fekete olajbogyó
olívaolaj
400 ml száraz fehérbor
sóvirág, frissen őrölt bors


50 g vaj





Konfitált nyúlgerinc vargányás burgonyafelfújttal és fehérbor redukcióval


A filéket úgy éreztem vétek lenne túlbonyolítani, így a konfitálás mellett döntöttem és a fehérbor redukcióval igyekeztem feldobni.



A gerincfiléket sóztam, borsoztam, vékonyan megkentem szőlőmagolajjal és mellé szórtam az aprított kakukkfüvet. Lefedve egy órát pihentettem, aztán egy lábosba tettem a libazsírral együtt és felforraltam, majd lassú tűzön 1 órát konfitáltam. Kivettem a zsírból a filéket és leitattam róluk a zsírt. Tálalás előtt száraz serpenyőben minden oldalukat megpirítottam. Közben a fehérbort a harmadára sűrítem, sóval, fehér borssal ízesítem és vajjal montírozom. Tálaláskor még pár csepp dióolajjal fűszerezem. Dióecettel meglocsolt freeze salátával, pár szelet körtével könnyed vacsora, a vargányás burgonya szufléval kiadós ebéd. 

Hozzávalók:

500 g nyúlgerinc filé
500 g libazsír
sóvirág, frissen őrölt bors
friss kakukkfű
szőlőmagolaj


375 g száraz fehérbor
50 g vaj
só, fehérbors
dióolaj





Vargányás burgonyafelfújt


A burgonyát megfőztem a tejben, aztán botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a vajat és az apróra vágott vargányát. Sóztam, borsoztam és mikor kihűlt kissé belekevertem a tojássárgákat, majd a csipet sóval felvert tojásfehérjéket. Kivajazott szufléformákba tettem és vízfürdőben 180 fokon 25 percet sütöttem. 

Hozzávalók:

500g burgonya
3 tojás sárgája
4 tojás fehérje
250 ml tej
frissen őrölt bors
100 g vaj
10 g szárított vargánya






2010. november 25., csütörtök

Áfonyás marhatokány cipóban, málnaecetes vinaigrette-es salátával



A következő receptet Orsinak ajánlom, aki marhapörköltet szeretne főzni. Tudom, hogy ez nem marhapörkölt, de aki eddig megkóstolta még nem panaszkodott :) Leginkább egy vadpörköltre hasonlít, de persze kis változtatással remek alap lehet egy marhapörkölthöz is. 
Hozzávalók

1500 g marha fartő
200 g kolozsvári szalonna
150 g póréhagyma
500 ml borjú alaplé *
450 ml vörösboros-áfonyás alaplé **
2 db szegfűszeg
só, bors
20 g beurre manier
4 burgonyás cipó ***
1 római saláta
málnaecet
szőlőmagolaj
olíva olaj


*alaplé
3 kg borjúcsont
6 l víz
500 g hagyma
300 g zeller szár
300 g sárgarépa

**vörösboros- áfonyás alaplé
160 g vöröshagyma
100 g sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
szőlőmagolaj
1 üveg vörösbor ( Köveskáli Cabernet Sauvignon 2007 Pálffy Pince )
200 ml áfonyadzsem
ízesítő csokor ’bouquet garni’ ( póréhagyma, petrezselyemszár, kakukkfű, babérlevél )
só,bors

***burgonyás cipó
500 g BL 80–as liszt
250 g főtt burgonya
200 ml a főzővízéből
20 g friss élesztő
5 g cukor
12 g só
olaj a gyúráshoz

vinaigrette
20 g málnaecet
50 g szőlőmagolaj
50 g olívaolaj
só,bors

beurre manié
50 g liszt
50 g vaj




Előkészületek



Alaplé főzése

A borjúcsontokat egy tepsibe teszem és 200 fokos sütőben 30 percig pirítom. Egy nagy fazékba szedem a csontokat,felöntöm 1 liter vízzel és felforralom. Lehabozom, aztán  rádobom a tisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségeket és  hozzáöntöm a maradék  vizet  majd lassú tűzön főzöm 6-8 órát. Közben folyamatosan lehabozom. A végén borsozom.


Vörösboros-áfonyás alaplé elkészítése

A sárgarépát mirepoix-ra vágom és az olajon dinsztelni kezdem. Hozzáadom az apróra vágott hagymát és tovább párolom. Felöntöm a borral, beleteszem a bouquet garni-t, a kissé szétlapított fokhagymát, a frissen őrölt borsot. Lassú tűzön nagyjából a felére sűrítem. Leszűröm és hozzákeverem az áfonyadzsemmet.   


Cipók sütése

A lisztet egy nagy tálba szitálom, a közepébe egy mélyedésbe teszem az áttört burgonyát, a langyos főzővízében cukorral felfuttatott élesztőt, a sót, majd összegyúrom. Nagyjából 10 perc pihentetés után olajos deszkán, olajos kézzel addig gyúrom, míg fel nem veszi az olajat és elkezd hozzáragadni a deszkához. Ekkor visszateszem az edénybe és letakarom.  Ezt még 3-szor ismétlem meg a következő 1 órában, aztán a kezemmel téglalap alakúra nyomogatom, majd 3-ba hajtom, mint egy levelet, aztán elfordítom és megint a közepe felé hajtom a két szélét. Hajtással lefelé visszateszem a kiolajozott kelesztő tálba és letakarva kelesztem min. 3 órát.
Cipókat formázok belőle és letakarva 30 percet pihentetem. Ollóval megcsípem a tetejüket, megspriccelem és 230 fokra előmelegített sütőbe teszem. 10 perc elteltével visszaveszem a hőmérsékletet 200 fokra és még kb. 25 percig sütöm. Rácson hagyom kihűlni.  


Vörösborecetes vinaigrette elkészítése

Az ecetet sózom, borsozom és folyamatos kevergetés mellett hozzácsorgatom az olajakat. Felhasználásig hűtőbe teszem.

Beurre manier elkészítése

Egy serpenyőben vajat hevítek és hozzáadom a lisztet. Folyamatos kevergetés mellett 2 órát sütöm vigyázva, hogy ne kapjon színt. Hűtőben dermesztem.






Főzés

A marhahúst megmosom, lehártyázom és felszeletelem kb. 40 grammos csíkokra.
A kolozsvári szalonnát csíkokra vágom és blansírozom, majd papírtörlőn megszárogatom. Egy vastag aljú lábosban olajat hevítek, beledobom a szegfűszeget és kisebb adagokban 5-6 perc alatt elősütöm a húscsíkokat. Közben sózom, borsozom.  Egybeteszem az egészet, hozzáadom az apróra vágott póréhagymát és pár percig dinsztelem, aztán egy mázas cserépedénybe teszem. Hozzákeverem a blansírozott szalonnát és felöntöm a kétféle alaplével. Lefedem és 140 fokon 2 órát sütöm. Visszaszedem a lábosba „belemorzsolom” a beurre manier-ét és mikor besűrűsödött leveszem a tűzről.

Tálalás

A cipóknak levágom a tetejét és kivájom a belsejét. Beletöltök egy-egy adagot a raguból és melléteszem a cipó levágott „kalapját”. A megmosott salátát egy tálba tépkedem és meglocsolom az öntettel.   



2010. november 15., hétfő

A Csillagánizs főzőiskola, Várvizi Péter és még egy s más

A jó bornak nem kell cégér- tartja a magyar közmondás. Egyetértek, de most mégis úgy gondolom mesélek egy kicsit arról a főzőiskoláról, ami nálam már már függőséget váltott ki. 
Igen, ez a Csillagánizs és nem, még nem lakom ott, csak gyakran vendégeskedem náluk:) Szeretem azt a hihetetlen profizmust, ahogy az órák az első perctől az utolsóig fel vannak építve. A küldetéstudatukat, az segítőkészségüket és a hozzám illetve a tanulótársaimhoz való hozzáállásukat. Tavaly az évzárón még könyvet is kaptam a "társadalmi munkámért", ami mindösszesen abból állt, hogy összedobtam egy pdf file-t a francia AOC minősítésű sajtokról. A könyv Jacques Pepin: Elnökök séfje, természetesen dedikálva. 


Úgy érzem azon kívül, hogy szuper kikapcsolódás olyan emberek társaságában, akikkel közös a szenvedélyünk, minden órán rengeteget tanulok is. Időnként annyi infóval van tele a fejem, hogy hazaérkezés után még kell pár óra, hogy leülepedjenek bennem a dolgok.
Régi vágyam teljesült nemrég, mikor húsbontáson vettem részt. Előtte komolyan elgondolkodtam már azon, hogy bekéredzkedem Józsiékhoz a Nagycsarnokba tanulni egy kis hentesmesterséget :) Mert persze, hogy feltudtam eddig is vágni a csirkemellet, a karaj kicsontozása sem okozott gondot sőt! még a halakkal is egész jól elboldogultam. De nem tudtam kicsontozni egy csirkét, úgy hogy az közben egészben maradjon! A nyúl csontozásáról, nyolc részre vágásáról meg ne is beszéljünk. Korábban azt se gondoltam volna, hogy valaha megkóstolom, nemhogy még meg is szeretem! 
Nekem ezek az órák hihetetlen magabiztosságot adtak, pedig most már bevallhatom, hogy az első óra előtt eszméletlenül izgultam :) Inspirálnak és bár eddig sem voltam híján a kísérletező kedvnek, azóta még bátrabban fordulok az új és különleges alapanyagokhoz, elkészítési módokhoz. És nem utolsó sorban - lekopogom - azóta nem vágtam el a kezem főzés közben. Persze nincsenek illúzióm, hogy ez most már mindig így lesz, de akkor is! :)
Segal Viktortól ízelítőt kaphattam a fúziós konyhából és Ázsia ízvilágába is beleshettem. Mindeközben annyi, de annyi érdekes történetet hallgathattam és rengeteg ötlettel gazdagodtam.    
A Francia gasztronómiai kalandozások során sikeresen beleszerettem francia konyha egyszerű, de mégis különleges ízvilágába. És természetesen a sajtokba, amikből volt szerencsém végigkóstolni a régiók eredet védett sajtjai közül jó párat. Hozzá Mach Tímea - az iskola egyik tulajdonosa és a főzőestek örökös háziasszonya - által sütött házi baguettet falatoztunk. Az ételek mellé pedig Kovács Antal által ajánlott kézműves borokat kóstolhattam. 
Nem is olyan soká pedig újabb álmom teljesül, mert a nyáron Tokióban sztázsoló Várvizi Péter vezetésével bepillantást nyerhetek a japán konyha rejtelmeibe! :)
A végére hagytam a lényeget. A cikket, amit elolvasva úgy éreztem szeretném, ha eljutna az üzenete azokhoz , akik olvasnak. Ha valaha felmerülne bárkiben a kérdés, hogy miért is ebbe az főzőiskolába járok, akkor elég csak elolvasnia a Dinning Guide-on megjelent cikket - ahol Várvizi Péter mesél Várvizi Péterről - és tudom, hogy azonnal megérti majd, hogy nekem miért is ő A SÉF, akinél élmény a tanulás. 









2010. november 10., szerda

Guacamole


Azt hiszem valamikor 8 éve készítettem először. Azért is maradt meg bennem ennyire, mert akkoriban még komoly nehézségekbe ütköztem, mikor koriandert, avokádót, chilit és limeot próbáltam beszerezni - egyszerre. Volt, hogy sikerült szert tennem egy cserép korianderre, de képtelen voltam életben tartani, míg a totál éretlen avokádóim egy papírzacskóban félpuha állapotba kerültek. Azóta többször is készítettem, egészen addig, míg egyszer bele nem szaladtam egy félérett avokádóba, amitől az egész guacamole keserű lett, mint az epe.
A napokban Kata barátnőm írt, hogy Ő bizony eddig várta, hogy végre meglepjem egy kis guacamoléval, de most már megelégelte és kéri a receptet. És hát ki merne ellentmondani egy kismamának? :) Így elküldtem a receptet, majd elmentem beszerezni a hozzávalókat, mert én is kedvet kaptam hozzá.
Soha ilyen jó avokádót nem sikerült még vennem. Tökéletesen érett volt. Kaptam lime-ot, koriandert és kísérletképp habanero paprikát választottam hozzá. Szeretem ezt a fajtát, mert valahogy másképp csíp és fantasztikus aromája van.
Érdemes előkészülni mindennel, hogy gyorsan tudjunk dolgozni és ne legyen ideje megbarnulni az avokádónak.
Először a paradicsomok héjára éles késsel x-et rajzolok, majd egy kis tálba téve nyakon öntöm őket forró vízzel. Kb. fél perc elteltével leöntöm róla vizet és jeges vízbe dobom. Ezután könnyedén lehúzom a héját, cikkekre vágom, kiszedem a magos részét és apró kockákra vágom. 
A hagymát megpucolom és apróra vágom. Felaprítom a koriander leveleket. A paprikából vékony csíkokat vágok, aztán egészen apró kockákra szelem.
Az avokádóból, most ezt a lilás fajtát választottam. Félbevágom és mivel puha, így erőlködés nélkül kiszedem a magját, aztán villával összetöröm. Sózom, meglocsolom a lime levével és hozzákeverem a többi hozzávalót is. 
Aki nem szereti a koriandert, mint például Tamásom, azoknak anélkül is lehet készíteni.
Az első guacamolémat botmixerrel teljesen simára kevertem és tettem bele egy egész pici tejszínt is. 
Mostanra ezt a rusztikusabb, darabos és tejszín nélküli változatot preferálom. Egy kis tortilla chips és kész is rágcsálnivaló a hűvös őszi estékre!   
 
Hozzávalók: 

2 érett avokádó
1/2 lime leve
2 kemény, érett paradicsom
1 habanero paprika, vagy chil
1 fehér hagyma vagy salotta, mogyoróhagyma vagy esetleg lila
koriander
 





2010. november 4., csütörtök

Tökmagos kenyérkék

Általában 2 hetente hétvégén szoktam péknét játszani. Ilyenkor minden tiszta liszt és minden nagyobb méretű tálamban kenyértészták pihennek. Aztán estefelé nekiállok formázni, sütni, majd természetesen azonnal minőségi ellenőrzésnek vetjük alá Tamásommal. Abban mindketten egyetértünk, hogy ilyenkor a legfinomabb egy kis vajjal, sóval. És akkor sincs gond még egy kis sajt és egy üveg bor is társul a tesztelési folyamathoz :)
Ha kihűltek zacskóba kerülnek és irány a fagyasztó, hogy aztán 2 hétig ne legyen gondunk a pékárura. Készül ilyenkor paprikás, hagymás, burgonyás, rozsos zsemle, baguette, cipó, vagy épp normál fehér kenyér. A legutóbb pedig szépséges tökmagos kenyérkék is születtek. A nagyüzemi kenyérsütésnél nem szoktam bajlódni kovásszal, de azért itt is érvényes, hogy jó kenyérhez bizony idő kell! De szerencsére nem igényel folyamatos törődést, így belefér a hétvégi programba.
Mivel kézzel szoktam dagasztani, az a tapasztalatom, hogy egyszerre max. fél kg liszttel lehet igazán jól dolgozni. Ez még pont az a mennyiség, amit egyszerű gyúrni, hajtogatni és nem utolsó sorban, így könnyedén variálhatom az ízesítést és a formákat.
Először az élesztőt szoktam összekeverni a vízzel, ami nálam forrásvíz a már korábban említett okokból. Hozzáadom a cukrot, majd az egészet beleöntöm a tálba szitált liszt közepébe. Dagasztani kezdem, majd adok hozzá sót és olajat is, aztán legalább 10 percig gyúrom. 
Ha burgonyás tésztát szeretnék, akkor adok hozzá 50 g burgonyapelyhet. A paprikásba pirospaprikát, a hagymásba sült hagymát teszek. Ezután legalább 2,5 órát kelesztem. Aztán formázom, majd duplájára kelesztem és végül 240 fokra előmelegített sütőbe tolom, visszaveszem a hőt 200 fokra és 16-18 perc alatt készre sütöm. Ha nem baguettek készülnek - azokat formában sütöm - akkor sütőzacskóban kelesztem őket duplájára és abban is sütöm. A tökmagos kenyér is zacskóban sült. 500 g lisztből 4 db készült, így ezeket 18-20 percig sütöttem. Nem vágtam be a tetejét, mert szeretem az így kialakuló ropogós repedéseket. Zsemléből pl. 9 nagyjából egyenlő, 100-120g-os, részre szoktam szedni a tésztát ezeknél elég a rövidebb sütési idő is.

Hozzávalók: 

500 g BL80-as liszt
340 g víz
5,5 g szárított élesztő
50 ml olaj
25 g só 
40 g porcukor
1 kk aszkorbinsav


 



2010. november 3., szerda

Levélcsokor Dekorella után szabadon


Ennek most semmi, de semmi köze nem lesz a gasztronómiához, de annyira tetszik, hogy gondoltam közzé teszem. Emesénél olvastam, hogyan lehet virágcsokrot készíteni őszi falevelekből és hétvégén levélgyűjtésbe, majd levélcsokor készítésbe fogtam. A prototípus Anyukám irodáját fogja díszíteni, de ha eláll az eső biztos nekifogok egy újabb csokornak!




2010. október 30., szombat

Sütőtökös, édesköményes kagylótészta

Naná, hogy sütőtök! Mi más is lehetne? :) Az elfekvő készletek felhasználására született meg ez a gyors tészta, ami nálunk köretként funkcionált egy kis rózsaszínre sütött kacsamell mellé.
Tudom, hogy nem mindenkinél hever a hűtőben édeskömény, de én nagyon szeretem és legnagyobb meglepetésemre Tamásom is.  A sütőtökhöz meg egészen csodás, így talán érdemes beszerezni. Az aszalt paradicsom pikánssága és a színe miatt is kihagyhatatlan volt. 
(És akkor egy kis segítség azoknak akik ellenálltak a kísértésnek és az augusztusi hőségben nem álltak neki paradicsomot aszalni :) Kifejezetten baráti, 250 Ft-os áron lehet a nagycsarnokbeli Ázsia boltban kapni)
A sütőtököt és az édesköményt is 1 centis kockákra vágtam. Kevés olívaolajra dobom először a tököt, majd mikor már félpuha hozzádobom az édesköményt és a paradicsomot is. Hozzáadom a sót és a fűszereket. Mikor minden puhára párolódott és eszméletlen illatok terjengenek a konyhában hozzákeverem a kifőtt tésztát. Ha olajban eltett paradicsomot használok, akkor azt is most adom hozzá. Tálaláskor megszórom frissen reszelt parmezánnal és meglocsolom olívaolajjal. Gyors, színes, vidám és önálló fogásként is megállja a helyét!


Hozzávalók (2 személyre):


220 g kagylótészta
1 édeskömény gumó
250 g sütőtök
100 g aszalt paradicsom 
olívaolaj
parmezán

frissen őrölt bors
1-1 csipet fahéj, gyömbér, szegfűszeg, cayenne bors, koriander és szerecsendió


2010. október 27., szerda

Sütőtökös püspökkenyér


Igen, nem elírás! Úgy látszik minden évszaknak van olyan terménye, amitől elborul az agyam. Mostanra odáig fajult a sütőtök őrületem, hogy a tavalyi leves, vagy a szimpla sült változat már nem volt elég. Ki kellett próbálnom a desszert változatát is. Annak aki szereti a sütőtök ízét szerintem telitalálat lesz.
Bár Anyukám erre azonnal rácáfolt. Idézem - "amik benne vannak nagyon finomak, viszont kiérezni a sütőtök ízét és az nekem nem finom!:) ez nyers volt?szerintem nem a vaj, hanem a tök sok benne, akár ki is maradhatna!" 
Én azért kitartok amellett, hogy finom :)
Nem akartam bonyolítani túl sok ízzel, így pisztácia került bele a színe miatt, mazsola az ősz miatt és belga csokipasztilla csakmertazért! :)
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az olvasztott vajat és a reszelt sütőtököt. Végül hozzászitáltam a sütőporral elkevert lisztet. Beleszórtam a pisztáciát, a mazsolát és a csokit. Tamásom legnagyobb megrökönyödésére ez utóbbiakat mérés nélkül, csak úgy szemre. Nagyjából 1-2 marék került bele mindenből.
Kivajazott, lisztezett őzgerinc formába öntöttem. 
220 fokra előmelegített sütőbe tettem és rögtön vissza is vettem 200 fokra, majd 15 perc elteltével 175 fokra. Összesen 50 percet sütöttem.  

Hozzávalók:

250 g nyers, reszelt sütőtök
5 egész tojás
150 g vaj
250 finomliszt
120 g cukor
vaníliarúd 
1 tk sütőpor



pisztácia
53,5%-os csokoládé  (Callebaut), természetesen bármilyen jó minőségű megfelel
mazsola, ebből is érdemes a minőséget keresni!




2010. október 25., hétfő

Beléptem a díjazottak körébe!


Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mostanában nem sokszor éreztem, hogy írnom kell. Ki tudja, talán létezik őszi fáradtság is? Főzni főztem, de semmi extra. Mostanáig. Hétvégén újra elkapott az alkotási láz és szerencsére az írás is jött vele együtt. És akkor egyszer csak kaptam egy emailt Zsófakanáltól, hogy többek közt engem ajándékozna meg a Kreatív Blogger Díjjal. Nos, ezúton is köszönöm szépen! Új lendültet kaptam tőle.
A hozzátartozó játékszabály a következő:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam
5. Tovább kell adnom 7 bloggernek
6. Be kell linkelnem őket
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjról



Bevallom a 4. pont okozta a legtöbb fejtörést. Nem egyszerű eldönteni, hogy ismeretlen embereknek mi is lehet érdekes velem kapcsolatban. Az ismerőseim meg ugyebár ismernek és tudnak rólam sok mindent. De azért lássuk, hátha...!


Érdekességek rólam:

  1. 1. Az egyik ok amiért elkezdtem blogot írni, hogy felszámoljam a recept ötletekkel teleírt kis színes cetliket a lakásban szerte szét (és jelentem: mostanra több van, mint valaha!)
  2. 2. Anyukám a legfőbb PR-osom és a legőszintébb kritikusom
  3. 3. Leginkább azt bánom, hogy Nagyi és Apu nem láthatja mindezt, azt hiszem tetszett volna Nekik
  4. 4. Szeretnék Pest környékén kertes házban élni, ahol tarthatnék állatokat - értsd: kacsát, bárányt, kecskét, ... és még sok egyebet 
  5. 5.  Szeretek műszaki üzletekben nézelődni és a barkácsáruházak is komoly lázba tudnak hozni
  6. 6. Szeretem megtervezni a mindennapjaim, nálam nincs olyan, hogy ne lenne "b" terv. Sőt, még "z" is van :)
  7. 7. Imádok játszani!


Nem is volt olyan nehéz :) Már "csak" ki kell választanom 7 bloggert, akiket kedvelek és még nem kaptak ilyen díjat.

Akiknek én adnám:

  1.   Emese és a  Dekorella
  2.  Mirtse Zsuzsa, alias Zöldszivárvány 
  3.  Mamma, Dalla cucina per te
  4.  Duende és a Szellem a fazékban
  5.  Notburga konyhája
  6.  Nea és Az otthon ízei
  7. Morzsa és drobek világa

És már csak annyi maradt hátra, hogy mindannyiuknak megjegyzést hagyjak a díjról és reménykedjem, hogy nem veszik zaklatásnak, hanem Ők is örülni fognak!