Konyhafelújítás II.

Aki csinált már hasonlót, annak mondanom sem kell, hogy bár mindent, de tényleg mindent megterveztünk előre, mégis jöttek a nem várt meglepetések. És persze nem a kellemes fajtából. Tamásommal egyet értettünk abban, hogy picit olyan volt, mintha valaki próbára tenne minket. Hatalmas sziklákat gördítenek elénk és amint átrágjuk rajta magunkat ledobnak elénk egy újabbat. Időnként pedig mintha visszahajítanának a startvonalra. Be kell ismernem, hogy sokkal nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mint azt gondoltuk. És persze a nem várt események tovább nehezítik a dolgunkat. De vettük/vesszük az akadályokat és most már látni a végét is! És az, hogy nagyrészt a kettőnk munkája alakította olyanná amilyen lett, büszkeséggel tölt el. Nyilván nem lett tökéletes, de úgy érzem kihozzuk a maximumot a lehetőségeinkhez mérten.

Az extra segítségért pedig külön köszönet Anyunak és Bazsinak! :) 

Legközelebb viszont kizárt, hogy 3 hétig legózom az IKEA deszkáival és csavarjaival!:) Hihetelenül embert próbáló feladat egy komplett konyhabútor összeállítása. El se tudom képzelni, hogy aki nem Pista bácsi technika óráin nevelkedett az hogyan képes idegösszeomlás nélkül végigcsinálni. Az ezer féle szerszám igényről ne is beszéljünk! Gondolom nem csak a mi háztartásunkban nincs dekopír fűrész, satu vagy éppen fémfúrószár! :)

Ide kattintva látható pár előtte és közben fotó és amint az utolsó pohár is a helyére került, jön a sorozat a végeredményről :) A főzést reményeim szerint jövő héten megkezdhetem újra, mégha nem is teljesen kész konyhában:)