2009. augusztus 18.-án a délutáni órákban indult a vonatunk Splitbe. A hálókocsi határozottan alulmúlta az elképzeléseimet. Nem számítottam valami fényűző pompára, de nem gondoltam, hogy ennyire pici! Viszont tiszta volt és csak a Miénk! Úgy érzem, ha újra belevágnék, újra ezt választanám.
Pedig alig aludtam éjjel. Tamásom hősiesen vállalta a felső ágyat, én meg egész éjjel rettegtem és szinte láttam magam előtt, ahogy leesik. Nagyjából hajnali 3-kor feladtam a próbálkozást és inkább kibambultam az ablakon. Milliónyi csillag ragyogott az égen. Elállt a lélegzetem is. Pedig láttam már ilyesmit, de ilyet mégse. Távol voltunk mindentől. Sehol egy város aminek a fényei zavarhatnák a kilátást. Egyszerűen gyönyörű volt és érezni lehetett azt is, hogy már nem otthon járunk.
Másnap reggel némi késéssel ugyan, de szerencsésen megérkeztünk Splitbe. Innen már csak röpke 5 óra busszal az úti célunk. :) Az indulásig volt 1,5 óránk, így a bőröndöket betettük a csomagmegőrzőbe és körberohantuk az óvárost, majd a pályaudvar mellett megettük az első fagyinkat. Nem ez volt a legjobb az utunk alatt, de emlékezetessé tette, hogy magyarul szólt hozzánk a felszolgáló lány.
Ezután buszozás következett, majd pár óra elteltével egyre szebb táj következett és végül megláttuk a durovniki kikötőt! Innen fél órára, Mliniben volt a szállásunk. A Villa Adriatic egy családi panzió. Tiszta, egyszerűen berendezett légkondicionált szobák. Reggelente az erkélyen ücsörögve és a tengert néztük. A közös teraszon pedig friss kenyeret, házi szilvalekvárt, felvágottat, sajtot ehettünk. Hozzá nagy bögre tejeskávé és hol valamilyen tojás, hol bundáskenyér járt.
De mivel délután érkeztünk, így ekkor még nem voltunk tisztában a háziak fantasztikus vendéglátásával.
Arra gondoltunk, hogy nyaralásunk első estéjét csakis egy helyi étteremben ünnepelhetjük meg méltóképp. Ami jár, az jár, egy ilyen hosszú út után. Sokáig nem kellett vívódnunk a hely kiválasztásán, mert Mlini valóban hihetetlenül pici. A főutca, a városközpont és a strand egyetlen hosszú, tengerparti sétány. Mindez 237 lépcsőre a szállásunktól. Lefelé. Majd természetesen felfelé is. De az egész hely annyira bájos, az idő csodálatos, mi pedig végre nyaralunk, úgyhogy még a lépcsőzésben is csak a jót látom. Hiszen így nincs lelkiismeret furdalásom a késői vacsora miatt. És mivel lehet igazán formás popsira szert tenni? Hát persze, hogy ezzel!
Szóval végigjártuk a városközpontot kétszer oda s vissza és végül egy Laterna nevű hely mellett döntöttünk. Hozzá kell tennem, hogy ebben igazán jók vagyunk. Mármint az étterem választásban idegen helyen. Nem volt nagyon elegáns a hely, de mégse egy pizzéria vagy egy söröző éttermi része. Gyönyörű kilátás, gazdag választék. És ekkor megkezdtük szokásos színjátékunkat. A pincér kihozza az étlapot és megkérdi mit innánk. Erre időt kérünk. Mosolyogva távozik. Pár pillanat múlva visszatér. Szerencséje, mert viszonylag hamar eldöntöttük, hogy csupán ásványvizet kérünk. Udvariasan érdeklődik az ételek felől. Ismét időt kérünk, eddig az italokkal voltunk elfoglalva. Tipródunk, hisz mindenképp felejthetetlenné szeretnénk tenni ezt az estét és jó lenne igazán jót választani. Olyat, ami különleges és finom is. A pincér már csak messziről pillant felénk, arcán udvarias mosoly, mi pedig csupán a fejünkkel jelezzük, hogy még nem sikerült döntenünk. Pár perc vívódás után én végre döntök. Megosztom életem párjával az eredményt és ekkor Ő közli velem, hogy: „Na, ez remek, akkor én is azt eszem!” Ekkor közlöm, hogy jó, akkor én mást választok, hogy ne együk ugyanazt, mert szeretnék minél többféle ételt megkóstolni. Rövid udvariaskodás után, jön a szokásos mentő ötlet : „Együnk valamilyen kétszemélyes tálat!” Azon többféle étel is van, mégis egyforma is és ráadásul jó lenne már dönteni, mert 15 perce itt ülünk. A tál jellege egyértelmű volt. Tengerparton, haltál. A pincér alig hiszi el, hogy végre felveheti a rendelést tőlünk.
Pár perc elteltével megjelenik a kísérőként rendelt salátákkal, majd újabb 10 perc elteltével asztalunkon terem egy mécsessel melegített kisasztal és rajta a haltál. Bagolyvár óta óvatos lehetnék a kritikával, de a Laterna vezetője csak nem olvas! Ha mégis, akkor kérem ide írjon!:) Az étel kritikán aluli volt. Nyilvánvaló volt, hogy hacsak nem gondolatolvasók, akkor a rendelés felvételétől számított 10 percen belül lehetetlenség prezentálni egy kétszemélyes haltálat, frissensült halakból. A köretként jelenlévő mángold, cukkini és pár szem főtt krumpli ízetlen volt és langyos. A hal nem sokkal azelőtt még a mélyhűtőben fagyoskodhatott. Mutatóban volt a tányéron még pár szem kagyló, konkrétan három, ebből egy üres! és rákfarkinca. Rövid turkálás után kértük a számlát. Míg vártunk csak abban reménykedtem, hogy lesz annyi esze a pincérnek és nem kérdezi meg, hogy ízlett-e, mert nem szeretném az első estének megkoronázni egy kiadós veszekedéssel. Nem kérdezte. És gondolom nem lepődött meg az elmaradt borravalón sem.
237 lépcsővel később még láthattuk a szállásadónk által „összedobott” vacsora maradványait és ekkor határoztuk el, hogy másnaptól ott eszünk.
3 megjegyzés:
Szai!
GYonyoruek a horvatorszagi kepeid.Meg tudod nekem mondani,hogy a vizeseses kepek hol keszultek?
Koszonom
Ildiko
Kedves Ildikó!
Köszönöm szépen! :)
Én anno annyira beleszerettem ebbe a vízesésbe egy fotó alapján, hogy pár éve csak is ezért mentem Horvátországba nyaralni. A Krka Nemzeti Parkban található, ahová többek közt Primostenből lehet eljutni hajóval.Az úton frissen sült makrélát szolgáltak fel, káposzta salátával, hozzá bort vagy üdítőt. Sajnos ennek a minősége az eltelt pár év alatt romlott, de lehet, hogy csak én vártam túl sokat. Ettől függetlenül jobban megéri így menni, mert lényegesen olcsóbb és alkudni is lehet! :)
A Krka vízesés pedig még mindig lélegzetelállító! Körbe lehet sétálni,az aljában pedig fürödni is lehet :)
Kedves C&L;O)
Koszonom szepen a valaszod.
A Plitvicei tavaknal mar voltam es engem az is nagyon lenyugozott. Foleg a szinek.
Igen sokszor az emlekek megszepitik a dolgokat es az ismetlest vagy tulszarnyalast varja az ember pedig hat Te sem maradtal ugyan az mint par evvel ezelott voltal.
Horvatorszag Nekunk is nagy kedvenc habar innet Hollandiabol kocsival nem olyan egyszeru Dubrovnikikg eljutni. De nem adom fel es talan egyszer repulovel is megeri.
Koszonom es tovabbra is figyelemmel kiserem a blogod. Minden jot.
Ildiko
Megjegyzés küldése