Az utolsó előtti esténket egyértelmű volt, hogy Cavtat-ban töltjük. Búcsúvacsora egy általunk választott étteremben. Ami ezúttal telitalálat volt! Séta a parton. Naplemente az álom yacht-ok társaságában. És a Leut étterem. A hely az alá carte ételeken kívül öt féle menüt is ajánlott. Csábító volt, hogy ennyi féle ételt is megkóstolhatunk, így a menük mellett döntöttünk. Az aperitif után marinált halat és halpástétomot kaptunk friss kenyérrel az előétel megérkeztéig. Tamásom dalmát sonkát kapott sajtokkal, én pedig polipsalátát. Ezután mindketten rizottót kaptunk, de míg az ővé húsos volt, az enyém az ominózus black rizottó. A húsos menü dalmát savanyú levessel folytatódott, amit steak köretekkel és salátával követett. Én pedig kaptam egy nagy tál kagylót, amit egy királyrák díszített. Utána pedig egy vörös tonhal steaket, egy grillezett halfilét és zöldségeket ettem salátával. És ha még mindez nem lett volna elég, kaptunk egy-egy gyümölcssalátát és kávét. A vacsora mellé vörösbort ittunk. A hely mesés, az étterem pedig 10 pontos! Na ugye, hogy tudok én dicsérni is?!:)
Mikor másodszor is Splitbe érkeztünk, meglepve tapasztaltuk, hogy a két héttel azelőtt még oly szépnek tűnő kikötő és óváros mennyire piszkosnak és rémesnek hat most. Mivel ennyi idő alatt nem történhetett nagy változás a helyi viszonyokban, így arra jutottunk, hogy az ok csakis az lehet, hogy láttuk Dalmáciát. Viszont módosítottunk a tervünkön és nem sokat időztünk ott. Elmentünk Trogir-ba, megnéztük az évekkel ezelőtti nyaralásom színhelyét Primosten-ben, elhajókáztunk a Krka nemzeti parkba.
Trogir még mindig olyan, mint egy ékszerdoboz! Primosten hatalmas változáson ment át. Teljesen beépült. És még mindig elvarázsol. Krka pedig leírhatatlan. Nem győztük fotózni a hatalmas vízesést. 
Az utolsó esténken Splitben fantasztikus csevapot ettünk a Diocletianus-palota lépcsőin ülve, vörösbort kortyolgatva, élőzenét hallgatva.
Érdekes volt megfigyelni, hogy változtak a városok délről észak felé. Mintha három különböző országban jártunk volna. Más emberek, más vidék.
Ami viszont elgondolkodtatott, hogy hogyan lehet egy ország, ahol nemrég még háború folyt, ennyivel fejlettebb. Az útjaik, az autópályáik, a tömegközlekedés! A buszok légkondicionáltak, tiszták és pontosak. A buszvezetőknek tekintélyük van. De az is igaz, hogy kivétel nélkül beszélnek angolul és segítőkészek. A helyi járatokon 1 órán keresztül akár 230 forintért oda s vissza utazgathatunk. A közértjeikben nem áll száz féle ásványvíz, hanem a saját Jana vízüket preferálják. És ezt több terméknél is megfigyeltem. Mint ahogy azt is, hogy a light termékek olcsóbbak, mint a kalóriadúsabb változataik. És bár volt pár melléfogásunk, mégis három fantasztikus. Élményekben dús heteket sikerült eltöltenünk, gyönyörű helyeken jártunk és nagyon kedves embereket ismerhettünk meg.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése