Szénégetőné spagettije

Nem titok, hogy Tamásommal egy helyen is dolgozunk. Kapcsolatunk hajnalán egyik nap saját készítésű ebéddel lepett meg. Carbonara spagettit kaptam méghozzá szívekkel díszített tányéron :) Kétségkívül más recept alapján dolgozott, de az volt életem legfinomabb ebédje! 


Egy ideje úgy alakítom a heti menüt, hogy legyen egy "tésztanap" és egy "főzeléknap". A heti tésztaebédünk annak a spagettinek a megidézésére készült.
Gyönyörűséges pancettát kaptam, amit kis kockákra vágtam és kevés olíva és vaj keverékén megpirítottam. Hozzáadtam a kifőtt spagettit és még 1-2 merőkanálnyit a tészta főzőlevéből. A tojássárgákat összekevertem a reszelt parmezánnal és pár perc után hozzákevertem a tésztához. Ekkor már elzártam alatt a gázt és folyamatosan kevergettem, rázogattam. A lényeg, hogy ne csapódjon ki a tojás, főleg ne legyen belőle sült tojásos tészta, hanem csak szépen vonja be a tésztaszálakat. Végül hozzákeverek még egy adag parmezánt és megszórom jó sok frissen őrölt fekete borssal. Só csupán a tészta főzővizébe került!




Hozzávalók:( 4 személyre)

500 g spagetti vagy linguini
150 g húsos szalonna ( pancetta, kolozsvári )
4 tojás sárgája
100 g parmezán 
olíva 
vaj

Még mindig születésnap!

Baráti összejövetel volt nálunk, az apropója pedig 4 születésnap és 1 névnap.

Tamásom úgy tűnik szeret olyan emberekkel barátkozni, akikkel egy időben ünnepelhet :)
Mivel sehogy sem tudunk leültetni 10 embert egy asztal köré, így különféle falatkákban gondolkodtam, amik tökéletes kísérői lettek az egyik korábbi összejövetelen már nagy sikert aratott epres margarita koktélnak.

Lazackrémes kosárkák
Ez valójában a karácsonyi reprodukciója volt.


Libamáj zsírjában
Mini fasírt
ezek gondolom nem szorulnak magyarázatra :)












Libamájkrémes kosárkák
A sült libamájat robotgépben krémesre kevertem apróra vágott salottahagymával, vajjal és tejszínnel. Ízesítettem sóval, frissen őrölt fehérborssal, kevés mustárral és 2-3 ek brandyvel. 
Előre nyújtott leveles tésztát 6x6 centis négyzetekre vágtam és kis formákban előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütöttem. Mikor kihűltek megtöltöttem a májas krémmel.  

Alábbiak megérdemelnek egy-egy saját posztot. Hamarosan következnek!


Kukoricás és rozsos cipó
Tésztasaláta
Caponata pite
Aszalt paradicsomos ricottagolyók
Feketeerdő torta

                                                            

                                       

Valentin napi Crepe Suzette, avagy Bálintnapi Zsuzsanna

Valentin nap. Nem szeretném senki érzéseit megbántani, de én úgy érzem, hogy ezt már tényleg csak a virágosoknak és ajándékboltosoknak éltetik. De simán lehet, hogy csupán csak az én generációmba nem ivódott bele még kellőképpen ez az "ünnep". Mert szép dolog a szerelem, de az agyam eldobom mikor azt harsogják a reklámok, hogy : "Lepje meg kedvesét egy autóval/mobiltelefonnal/trópusi utazással!" Bár ha jobban belegondolok, egyáltalán nem bánnám, ha valaki meglepne egy Aston Martin-nal! :)  
Természetesen ezt az álláspontomat megosztottam életem párjával is és megbeszéltük, hogy mi nem csinálunk semmiféle felhajtást idén se. 
Ezek után mi sem volt természetesebb, mint hogy Ő meglepett egy Valentin napi mozival, én pedig a szombati palacsintasütésünk közepette készítettem pár szív alakú tésztát is, ami a vasárnapi desszert alapjául szolgált. Ennyit az elvekről! :)


Egy lábasban pirítgatni kezdtem a cukrot. Mikor már kapott egy kis színt hozzáöntöttem a frissen facsart citomlét, narancslét, a narancshéjat és pár perc múlva a vajat is belekevertem. A palacsintákat beletettem és a serpenyőben hajtottam négybe, hogy mindenhol érje a szósz ill. a szív alakúakat egészben tettem bele és picit összemelegítettem, majd még egy kevés likőrrel flambíroztam és lángolva tálaltam.

Hozzávalók:  ( kb. 16 db, sütő méretétől és palacsinta vastagságtól függően) 


tészta


200 g finom liszt
200 g vaj
60 g cukor
6 tojás
500 g tej
4 g só
olaj a sütéshez


3 narancs leve
1 citrom leve 
1 narancs héja
4 ek cukor
125 g sótlan vaj
Gran Marnier 

Mandulatorta gránátalma mártással

És akkor jöjjön az első elkészített recept a Casa Moro-ból. Még mindig születésnap, de most már ünneplés baráti körben. Az egyik desszert ez a hihetetlenül egyszerű mandulatorta volt, amit gránátalmás öntettel tettem különlegessé.

A tojások fehérjéből pici sóval kemény habot vertem, majd hozzáadtam az olíva olajat, a tojások sárgáját és a cukrot. Végül hozzászitáltam a lisztet és belekevertem a mandula 2/3-ad részét. Egy 28 cm-es kiolajozott tortaformába öntöttem és rászórtam a maradék mandulát. 180 fokon 20 perc alatt aranyszínűre sütöttem. Mikor betoltam a sütőbe átfutott az agyamon, hogy kihagytam belőle a sütőport, de nem tévedés, nincs benne! 

A recept szerint vadrozmaringból, kakukkfűből és rózsabimbókból főzött mártással kellene enni, de a hozzávalókat tekintve komoly akadályokba ütköztem. Így rögtönöztem egy fantasztikus mártást hozzá. Mézet és balzsamecetet összeforraltam, hozzáadtam egy evőkanál vörösbort és egy gránátalma magjait, egy csipet kakukkfüvet és két rozmaring bóbitát, majd lefedve főztem pár percig. A gránátalma még picit ropogós maradt, a szósz pedig pikáns és édeskés egyszerre. Összességében fantasztikusan finom és fél óra alatt kész!

Hozzávalók :

150 ml extra szűz olíva olaj

4 tojás

100 g liszt átszitálva

165g világos barna cukor

200 g héj nélküli mandula különböző méretűre őrölve, szeletelve

só

Születésnapi ebéd a londoni Moro étteremben

Az általam oly sokat emlegetett Locatelli könyv mellett a másik nagy szerelem a Casa Moro. Tavalyi beszerzésük óta az ágyam mellett hevernek esti/reggeli olvasmány gyanánt.

Tamásomat megleptem a születésnapjára egy londoni hosszú hétvégével. Így aztán nem is volt kérdéses, hogy ellátogassunk ezekbe az éttermekbe is. Bár az ünnepelt szerint előbb volt meg az asztalfoglalásunk a Moro-ban, mint a szállás vagy a repülőjegy, de ezúton is visszautasítom az „alaptalan vádakat”! :)

Mivel két ünnepi ebéd nem fért volna bele a költségvetésbe, így arra gondoltam, hogy legalább egy tiramisu uzsonnára beugrunk a Locanda Locatelli-be is.

Aztán az élet felülírta az elképzeléseimet. Mert bár sikeresen rátaláltunk az étteremre, végül az ajtóból visszafordultunk. Sötét, személytelen. De a valódi ok, amiért sarkon fordulunk, az egy áthúzott fényképezőgép képe volt. Tudom sokak számára ez talán szörnyen butaságnak tűnik, de engem mérhetetlenül bosszant az ilyesmi. Egyedül festmények esetén értem meg a fotózási tilalmat, de máshol nem igazán. Ha a könyvét már a fogadópultnál megvehetném, akkor miért ne örökíthetném meg a helyet, ahová nem túl valószínű, hogy visszatérek?! Ez most egy időre visszavett a lelkesedésemből. Valahogy nagyon nem így képzeltem.

De az utolsó napi fantasztikus ebéd a Moro-ban feledtette a csalódottságom. Az étteremről nem tudnék elfogulatlanul nyilatkozni. Családias, világos, barátságos mindenféle sznobizmust nélkülöző hely.     

Mindenki kedves, mosolygós, segítőkész és türelmes. Ami a mi ételválasztási procedúránk mellé azért lássuk be nem árt :) Az asztalon friss házikenyér, olívaolaj, só, bors kínálta magát. Nagyon kellemes vörösbort ittunk hozzá, míg az étlapot böngésztük. Mivel pár hetente változik a kínálat, így viszonylag kevés étel közül kellett választanunk, de persze így is minimum kétszer kértünk időt a pincértől. Az ételek mind szemre, mind ízre fantasztikusak. Én parázson sült malachusit ettem sevillai narancsszósszal és rozmaringos burgonyával, Tamásom pedig egy faszénen grillezett báránysültet választott steak burgonyával és churrasco mártással. 

A desszertje joghurtos piskóta volt pisztáciával és gránátalmával. Én pedig szerencsésen  egy sajttálra böktem birsalmasajttal és szezámos tésztával.

És mindezt meg is örökíthettem, még Sam Clark lefotózását sem nézte senki rossz szemmel. :) 

Thai rákleves

Mindenképpen szerettem volna megfőzni a Mautner Zsófi által kreált levest, amit a Csillagánizsban főztünk, de a mélyhűtőm csirke alaplével van tele, ahhoz viszont marhauszály leves kellene. Ezen kívül képtelen voltam elvonatkoztatni a kókusztejtől és a garnélától, így a thai tom yum goong, amit film esetén stílusosan a Sárkány bosszújának fordítanak:), leves receptjét módosítottam a szám ízére. De aki kéri, annak szívesen megadom azt a receptet is.

Az apróra vágott salotta hagymát megfuttattam az olajon, hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a curry pasztát majd felöntöttem az alaplével. Beletettem a cirtomfüvet, amit háromba hajtogattam és megütögettem a húsklopfolóval előtte, a lime leveleket, a galanga szeleteket és felforraltam. Leszűrtem és ízesítettem halszósszal, barnacukorral és a lime-ok levével. ( Sót nem teszek bele, és az alaplé is teljesen só nélküli! A halszósz épp eléggé sóssá teszi.)
Kb. 10 perc alatt készre főzöm a rákokat benne és végül belekeverem a kókusztejet. Ezzel már csak rövid ideig főzöm, de semmiképp sem forralom fel. Frissen összevágott korianderrel és újhagyma karikákkal tálalom.
Meglehetősen csípős és igazán különleges aromájú pikáns leves, ami a kókusztej elhagyásával a hagyományos thai csípős savanyú rákleves.


Hozzávalók : ( 4 személyre )

2 salotta hagyma

2 szál ázsiai citromfű

1 kisebb galanga gyökér

9 kaffír lime levél

4 tk piros curry paszta

3 ek olaj

9 dl húsleves

6 dl kókusztej

2 lime leve

6 ek halszósz

2 ek cukor

1 csokor koriander 

1 csokor újhagyma